Nem a mosogatás vagy a 'ki pakol be ma a mosogatógépbe?' jellegű családi viták kiküszöbölésére találta ki a Toyota, de akár arra is alkalmas az egyik robotújdonsága. A Toyota Research Institute a közelmúltban mutatta be annak a robotjának a prototípusát, amely a konyhában a nemszeretem mosogatásban váltja ki az emberi munkát.

A megoldás célja elsősorban az idősgondozás minőségének javítása. Japán lakossága ugyanis gyorsan öregszik, most már a 65 év felettieké a legnagyobb ütemben növekvő korcsoport – ami egyébként a távol-keleti országokban gyakori probléma. Az idősgondozás ugyanis nem tud lépést tartani az igényekkel, ezért egyre több cég kísérletezik olyan, háztartásokban alkalmazható robotokkal, melyek ki tudják váltani bizonyos feladatoknál a gondozói munkát.

A Toyota kutatóintézete is egy ilyen részproblémára keresett megoldást.

Egyelőre csak egy látványkonyhában működik

A vállalat kaliforniai kutatólaborjában kialakítottak egy otthoni környezetet, és abban tesztelik azoknak a robotoknak a működőképességét/hatékonyságát, melyeket az idősgondozás támogatására szánnak. Ennek egyik eleme a mosogatósegéd, ami inkább egy ipari robotra emlékeztet: kinézete alapján akármelyik gyárban megállná a helyét az automatizált gyártósor mellett. Éppen ezért nehéz is lenne elképzelni mondjuk egy magyar panelkonyha mosogatója előtt – jelenlegi formájában nem is tűnik túl praktikusnak.

Maguk a kutatók is elismerik: mindez egyelőre inkább látványosság, mint használható termék. Koncept eszközökről van szó, amelyeknek a kereskedelmi forgalomba kerülése még nagyon messze van.

A mosogató robotkar például a konyha plafonjába épített sínekről lóg lefelé. De mozgása nagyon kifinomult. Szintén friss fejlesztésük az a robotkéz, amely levegővel feltöltött párnákkal a legkényesebb felületeket is úgy tudja "megragadni", hogy nem okoz rajtuk sérülést.

A prototípusok japán méretekben készülnek, igazodva a japánok lakteréhez. A szűk tér problémáját például azzal próbálják áthidalni, hogy a robotokat integrálják az épületek szerkezetébe. A prototípusok egy része (de nem az összes) azért került például a mennyezetre, mert ott a legkisebb a valószínűsége, hogy bármivel összeütközik, és az adja a legnagyobb mozgásszabadságot is a karoknak.

A lényeg az, ami nem látható

A robotkarok működése persze látványos (lásd a mellékelt videót 21:05-től), de a lényeg az, ami nem látszik. Ezek a háztartási robotok ugyanis amellett, hogy öntanulóak. Képeseknek kell lenniük az önálló cselekvésre, mert sok esetben olyan magatehetetlen emberek mellett kellene szolgálatatot teljesíteniük, akik például hangvezérléssel sem tudják a gépeket irányítani.

A rendszerek tanítására a virtuális valóságot is bevetették. Először VR-kontrollereket szerelnek egy emberre, akik elvégzi az adott feladatot. A kontrollerek rögzítik a mozgásmozgássort, amit aztán a robotba programoznak. Ez a technika nem a Toyota találmánya, elég sok robotikai cég ezzel a módszerrel próbál bonyolultabb mozgássorokat robotokba programozni.
 

A japán vállalat kutatóintézetet egy eddig megoldatlan problémát szeretne robotjaival áthidalni, miszerint az ilyen háztartási segítő robotok tevékenysége nehezen mérhető, modellezhető és előrejelezhető. Ezért van az, hogy bár sok ilyen, a Toyotáéhoz hasonló fejlesztés indult, közülük kevés került ki a laborokból a való világba.

A Toyota Research Institute-ban nem valamiféle univerzális segítővel kísérleteznek, hanem olyan robotokkal, melyek az idős korú, fizikai képességükben korlátozott emberek bizonyos korábbi képességeit célzottan pótolják, kiegészítik.