A mesterséges intelligenciára épülő megfigyelő és személyazonosító technológiák kapcsán annyi szó esik az arcfelismerő rendszerekről, hogy az ember szinte öntudatlanul azonosítja egymással a kettőt, pedig az arcképeket felvevő és elemző rendszerek csak kis szeletét jelentik ennek a szegmensnek. A téma egyébként már most is szinte kimeríthetetlen, hiszen pont az arcfelismerő megoldások azok, amelyek megjelentek a gyakorlati felhasználásban, és ezért a tapasztalaton alapuló kritikák is szaporodnak – bár a kínai megfigyelő állam építése is igen látványos dolog, a repülőtereken vagy a rendőrségi gyakorlatban máshol is rengeteg bevezetésre került sor.

Legutóbb például egy olyan alkalmazásról számoltunk be, amely MI-alapon, szövegelemző és arcfelismerő technológiák bevetésével támogatja a döntéshozatalt az állásinterjúk során – az ilyen programok azonban még korántsem elég fejlettek az összetett emberi beszéd vagy testbeszéd pontos értelmezéséhez, hátrányos helyzetbe hozva a normáktól bármennyire is eltérő jelentkezőket. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a szuperokos MI-nél is ijelsztőbb lehet a szuperbuta MI, másrészt egy nagy csomó felhasználásnak egyszerűen nincsenek meg a szociológia, filozófiai vagy biztonsági keretei, nem beszélve az egzakt szabályozásról.

Nem is hinnénk, mi mindenről vagyunk azonosíthatók

A Business Insider a hét közepén jelentetett meg egy rövid összeállítást, amely azt szemlélteti, hogy az arcfelismerő rendszerek és az azokat fejlesztő cégek gyors felfutása még csak a kezdet, és a belátható jövőben az emberek megfigyelésére szolgáló technológiák széles választéka jelenhet majd meg a mindennapi életben. Ezek egy része még csak a tudományos kutatások szintjén létezik, de vannak közöttük olyanok is, amelyeknek gyakorlati implementációja már javában zajlik a globális katonai nagyhatalmak részéről.

A lényeg minden seetben az, hogy az emberek azonosítására és mozgásuk követésére is egyre több lehetőség áll a kormnyügynökségek vagy a nagyvállalatok rendelkezésére. Ilyenek az emberek járását megfigyelő és elemző rendszerek, amelyek Kínában már használatban vannak, és olyan paraméterek alapján késztenek mindenkiről egyedi profilt, mint mondjuk az egyénekre jellemző lépéstávolság vagy a karok helyzete és mozgása. A Watrix nevű kínai cég saját fejlesztése egy rendőrségi pilot program keretében állítólag 94 százalékos pontossággal működik, ami az elvileg kiforrottabb arcfelismerő rendszerekkel összevetve is látványos eredmény.

A Washington Post ugyanakkor egy amerikai katonai projektről is beszámol, amely ugyancsak az emberek járását vizsgálja, de egy másik megközelítésben: a Pentagon által tesztelt szoftver a felhasználóknál lévő okostelefon mozgásából határozza meg az adott személy járására jellemző mintákat. A lap szerint a technológia egyik lehetséges felhasználása az lenne, hogy segítségével pillanatok alatt, távolról deaktiválhatók lennének azok a mobil eszközök, amelyeket elloptak a kormányügynököktől, de általában ugyanolyan megfigyelő eszközről van szó, mint a kamerás kínai megoldás esetében.

Egy harmadik ötlet a padlóba épített szenzorokon alapul, és ugyancsak vizuális input nélkül lenne képes megkülönböztetni egymástól az embereket. A Manchesteri Egyetemen (The University of Manchester) fejlesztett program a gyalogosok járásának ritmusát analizálja, és a megfelelő terekben végig követni tudja egy-egy személy mozgását anélkül, hogy előzetesen azonosítania kellett volna az illetőt. Egy japán fejlesztés ugyanígy a "fenéklenyomatból", vagyis az ülőfelületekre kifejtett nyomásból próbálja identifikálni az egyéneket, amit az autólopás elleni újabb eszköznek tartanak, de azt is jól példázza, hogy a biometrikus azonosítás messze nem csak az arcfelismerésről szól.

Úgy azonosítanak, hogy a hangulatunkat is meghatározzák

A Pentagon egy másik projektje ennél is tovább megy, és az úgynevezett lézeres vibrometria bevetésével a szívverést vizsgálja. Ez az íriszhez vagy az ujjlenyomatokhoz hasonlóan teljesen egyedi minden ember esetébe, és nem csak több száz méter távolságból alkalmazható, de a a szívverés által okozott felületi mozgásokat még vastag öltözeten keresztül is képes érzékelni.

Chicagóban és Santa Barbarában dolgozó egyetemi kutatók október elején tették közzé közös kutatásukat, amelyben egy másik, sokkal gazdaságosabb módszert írnak le: ennek alapján a hekkerek a magánfelhasználók otthonában is egyre szaporodó, wifi-képes eszközök (mondjuk a digitális asszisztensek) révén nyomon követhetik az épületeken belüli mozgásokat. Mindössze az interferencia változását kell megfelelő módon elemezniük ahhoz, hogy biztosak legyenek benne, tartózkodik-e valaki fizikailag az adott helyiségekben. Bár az eljárás nem alkalmas két személy egymástól való megkülönböztetésére, sőt arra sem, hogy elkülönítsen egymástól egy embert vagy egy nagy testű kutyát, de így sem kell hozzá sok fantázis, hogy elképzeljük a módszer lehetséges – és nem feltétlenül jóindulatú – felhasználásait.

Első pillantásra scifibe illő, de már egyáltalán nem tudományos-fantasztikus dolog a MIT kutatóinak egyelőre csak elméletileg megalapozott technológiája, ami a wifi-jelek és a szívverés együttes elemzéséből az emberek mozgása mellett azok érzelmi állapotáról is következtetéseket levonni. Egy másik új megoldás a mindenki által kibocsátott mikrobiális sejtek analízise: az emberek óránként átlagosan 36 millió, a testükön vagy testükben élő baktériumot hagynak szanaszét, egy 2015-ben megjelent tanulmány szerint pedig ez a "keverék" annyira jellemző mindenkire, hogy 80 százalékos pontossággal azonosítható belőle egy-egy személy.