Az 1980-as évek végén, az 1990-es évek elején kapott lendületet igazán a globalizáció ipari termelést távol-keletre kihelyező hatása; a kínai szocialista rezsimnek a fejlett nyugati világ felé történő nyitásával egyszerre állt rendelkezésre a nagyon olcsó munkaerő és a termékek előállításának minimálisra szorításának igénye. Az azóta eltelt negyed század aztán alapvető változásokat hozott a világgazdaságban: Kína annyira megerősödött, hogy a lakói életszínvonalának javulásával kéz a kézben együtt járó bérköltség-növekedéssel egyre csökkent a versenyképessége az alacsony hozzáadott értéket jelentő, összeszerelésre alapuló munkák tekintetében.

Több választ is adott erre a globális gazdaság. Egyrészt olyan alternatív helyeket keresett a tőke, ahol továbbra is alacsony a munkaerő, de ez csak részben tudja ellensúlyozni a mára mintegy 1,3 milliárdosra duzzadt lakosú Kína egykori termelési potenciálját. Másrészt intenzíven megjelent az automatizált gyártási eljárásokat kutató-fejlesztő területeken, egyre inkább elhozva az ipari robotok korszakát (még Kínában is).

Tánc a mágneses térben

Utóbbi farvizén látszik beevezni napjainkba az MIT legújabb fejlesztése, az önösszeszerelő labor (Self-Assembly Lab), melynek első kísérleteiről a napokban számoltak be. Az amerikai kutatóintézet hat, speciális feltételeknek megfelelő okostelefon-alkatrészt hozott létre, melyeket egy forgó dobban helyeztek el. Ennek beindítását követően nem sokkal az egyes alkatrészek összekapcsolódtak az eszközben használt mágnesesség révén, így a dob leállítása utánkét külön telefont vehettek ki a kutatók belőle.

Az MIT szakemberei szerint, noha a kísérlet elsőre egyszerűnek tűnik, van egy tényező, amit meglehetősen pontosan kell belőni, hogy működjön az eljárás. A dob forgási sebessége kulcsfontosságú – túl alacsony fordulatszám esetén sosem fognak összekapcsolódni az alkatrészek, ha viszont átlép egy bizonyos tempót a szerkezet, akkor az károsodást okoz a telefon elemeiben.

Természetesen az eredményeket nem lehet egy az egyben átültetni a gyakorlati felhasználásba. A vizsgálat alanyaiul szolgáló telefonok alkatrészei úgy lettek kialakítva, hogy kizárólag egy-egy, speciálisan kialakított elemhez illeszkedjenek. És jelenleg csak ez a két készülék hozható létre a dobbal, egyéb alternatívák nélkül.

Hogyan tovább?

Az ötlet a már említett automatizáció újragondolásából született. Egyszer talán a technika elvezethet oda, hogy az ilyen jellegű összeszerelési feladatok emberi beavatkozás nélkül mehetnek végbe. Ha minderre olcsóbban lesznek képesek, mint amennyit az emberi bérköltségek jelentenek a gyáraknak, akkor akár meg is jelenhetnek a jövő gyáraiban.

Ennek ideje azonban nem ismert, az MIT nem is bocsátkozott találgatásokba ezt illetően. A kísérletben összeszerelt készülékek egyébként nem modern okostelefonok funkcionalitását kínálják, sokkal inkább olyan eszközökre hasonlítanak, melyeket az 1990-es években használtak az emberek.