A YouTube hivatalos blogján csütörtökön jelentették be, hogy a legalább 100 ezer követővel rendelkező felhasználók a jövőben előfizetéses rajongói klubot indíthatnak. Ez a jelenlegi modellen, vagyis a hirdetési bevételek töredékes visszaosztásán túl is bevételi forrásokat teremtene a csatornák tulajdonosainak, a YouTube-nak pedig segítene diverzifikálni a jelenleg jóindulattal is csak egyoldalúnak nevezhető bevételi szerkezetét – ezt a vállalat "alternatív monetizációnak" nevezi, aminek az utóbbi időben állítólag számottevő befektetéssel igyekezett megteremteni a feltételeit.

A "channel membership" nevű opció havi 5 dollárjába kerülne a feliratkozóknak, és tulajdonképpen annak a szponzorációs lehetőségnek az általános kiterjesztése lenne, amely már most is működik a feltöltők egy meghatározott csoportjánál. Az előfizetők cserébe a szokásos közösségi csingilingit kapják (spéci emojik, jelvények, zárt körben olvasható posztok, exkluzív élő streamek és videók stb.), az 5 dollárdól másfelet pedig a YouTube magának tart meg, "a szükséges erőforrások fedezeteként".

A videómegosztó ráveti magát a kapcsolódó termékek árusítására (merchandise) is: ilyesmivel már most is próbálkozik néhány YouTube-csatorna gazdája, a jövőben azonban közvetlenül a platformon keresztül árulhatják majd a portékát. Ehhez 10 ezer követő is elég, első körben pedig egy húszas listáról válogathatják össze, hogy a szolgáltató a Teespring közreműködésével milyen kütyüket logózzon fel nekik és tegyen elérhetővé az oldalain. Végül jönnek a Premierek is, vagyis az élő streamek mellett az előre beharangozott időpontban élesedő videók, amelyeknek a YouTube saját eszközeivel külön hírverést.

Lesz helye a mellékesnek

A szponzorációs modell tapasztalatai a YouTube szerint igen pozitívak, a tartalomelőállítók között volt, aki megtöbbszörözte vele az addigi keresetét. A bejegyzés egyébként kiemeli, hogy a YouTube-on a tartalomelőállítók világszerte üzletet építhetnek maguknak, részesülve a platform hirdetési bevételeiből, és gyorsan növekszik az öt- vagy hatszámjegyű éves bevételt húzó videófeltöltők száma. Ez biztosan így van, kérdés azonban, hogy mi a növekedés bázisa, erre ugyanis a YouTube cikke nem tér ki.

A Forbes 2017-es statisztikája szerint a legtöbb bevétellel rendelkező youtuberek tízes listájára csak nyolc számjegyű éves keresettel lehetett felkerülni. A Re:Create adatai szerint 1,8 millió amerikai videós több mint 3,2 milliárd dollárt szedett össze a Google videós szolgáltatásából, vagyis a YouTube fölénye a teljes forgalmat tekintve elég egyértelmű a többi csatornához képest – ez nem is meglepő, figyelembe véve a közel 2 milliárd felhasználót és a Google hirdetési úthengerét.

Más kérdés, hogy valódi pénzt csak a legszűkebb elit keres a YouTube-on: az Information is Beautiful egyik tavalyi infografikája alapján 2,2 millió videómegtekintés átlagosan 1.472 dollárt fiallt, a The Trichordist pedig az idén tette közzé, hogy a feltöltők minden stream után 0,074 dollárcentre számíthatnak. Más források más adatokat közölnek, és rengeteg személyes beszámolót lehet olvasni megint más eredményekkel, úgyhogy teljesen biztosnak csak a kiegyenlítetlenségrt tekinthetjük.

Egy év eleji, offenburgi egyetemi kutatás szerint a 96,5 százaléka keres kevesebbet a videóival, mint amennyiből átléphetné az Egyesült Államokban meghatározott 12.140 dolláros szegénységi küszöböt, de a csatornák legnagyobb nézettséggel rendelkező, legfelső 3 százaléka is átlagosan 16.800 dollárt hoz évente. A YouTube saját közlése szerint ezer megtekintés után 3 dollár pottyan le a videósoknak; az Amerikai Hanglemezgyártók Szövetsége szerint jó esetben is csak másfél dollárról lehet szó.

Az ingyenes már nem menő

Ahogy arról egyre több szó esik, az előfizetéses modellek egyre életképesebbek, sőt sokan ebben látják a digitális gazdaság fejlődésének irányát is. Ezt egyrészt a személyre szabott ügyfélkapcsolati eszközök fejlődése indukálja, másrészt az online tartalmak esetében sem visz már mindent az ingyenesség kultúrája. Az elviselhetetlen hirdetési zaj mellett a felhasználóknak olyan mennyiségű (és legjobb esetben is heterogén minőségű) információból kellene kiszűrniük a számukra valóban érdekes vagy megfelelően hiteles tartalmakat, hogy arra többé nem képesek egymagukban, amire a gépi algoritmusok által üzemeltetett információs buborék sem jelent megoldást.

Áprilisban mi is beszámoltunk a virtuális valóság atyjaként emlegetett Jaron Lanier előadásáról, aki szerint a felhasználói adatok begyűjtése és eladása annyira sikeresnek bizonyult, hogy a korábbi üzleti elképzelések mindegyike a szemétre került, a rendszer fenntarthatósága azonban mostanában kérdőjeleződik meg.

Nem véletlen, hogy már a Facebook is belengette egy fizetős szolgáltatás beindításának lehetőségét, még ha konkrétumok és határidők nélkül is. A prémium közösségi platform ebben az esetben is egy hirdetésektől mentes szolgáltatást jelentene, amelyben az előfizetők jobb minőségű, tényszerűbb információhoz juthatnának, és amely felépítéséből adódóan sokkal magasabb hatásfokkal szűrnék a dezinformációs kampányokat.