Az emberméretű és -alakú robotok piaca 6 milliárd dollárosra vagy annál is nagyobbra növekedhet a következő 10-15 évben, ami azt jelenti, hogy 2030-ra az Egyesült Államokban várható gyártóipari munkaerőhiány 4 százalékát, 2035-re pedig a globális idősgondozási igény 2 százalékát tudná pótolni – olvasható a Goldman Sachs Research múlt héten közzétett jelentésében. Az elemzők azonban készítettek egy ennél is sokkal ambiciózusabb előrejelzést is. Feltéve ugyanis, hogy a megfelelő ütemben sikerül leküzdeni a terméktervezés, a használati esetek, a technológia, a gazdaságosság és a széles körű elfogadottság akadályait, 2035-ig akár 154 milliárd dolláros piacot is el tudnak képzelni a humanoid robotok mögött.

Ennek nyilván a hatásai is jóval látványosabbak lennének: az ipari munkaerőhiány 48-126 százalékának, az idősek gondozásban szükséges munkaerőnek pedig akár 53 százalékát is kiválthatnák. Azt azért a GS Research-nél is elismerik, hogy a szóban forgó akadályok egyelőre a helyükön vannak. A ma létező humanoid robotokat például egy-két óránként kell újratölteni, és van köztük, amelyik jól mozog, más modellek képesek bizonyos kognitív és intellektuális kihívásokat is kezelni, de mindenre egyszerre még egyikük sem képes.

Ha elfogadjuk, hogy az egyik legfejlettebb technológiai terület itt az önvezető járművek képviselik, akkor könnyű elképzelni, hogy az emberszerű robotnak azoknál is mennyivel magasabb szintű intelligenciával és feldolgozási képességekkel kellene rendelkezniük. Az önvezető képességek fejlesztése során ráadásul mára világossá vált, hogy a korábbi elképzelések túlzottan optimisták voltak, és egyrészt a teljes autonómia megvalósulására még sokat kell várnunk, másrészt nem is feltétlenül azt kell megcélozni a következő lépcsőfoknak.

A bonyodalmak nem csak műszaki jellegűek

A jelentés szerint az is fonots szempont, hogy még egyetlen ilyen robotot sem hoztak sikeresen kereskedelmi forgalomba, mégis látnak egy olyan utat, amelynek mentén az ilyen eszközök okosabbá és olcsóbbá válhatnak az okos elektromos járműveknél. A humanoid robotok ugyanis gazdaságilag már valamikor 2025 és 2028 között életképessé válhatnak bizonyos ipari alkalmazásoknál, amit 2030 és 2035 között követhetnek a konzumer piaci megjelenések.

A GS Research mindezek feltétének tartja a 20 órás folyamatos munkát lehetővé tévő akku-üzemidőt, illetve a mobilitás, az agilitás és a feldolgozási képességek folyamatosan javulását. Feltétel lenne a mélységi kamerák, a force feedback, a vizuális és hangérzékelés jelentős fejlődése, és a számítási teljesítmáény növelése az akadályok elkerüléséhez, a feladatok elvégzéséhez vezető legrövidebb utak kiválasztásához vagy akár a kérdések megválaszolásához. A tétet ennél is tovább emeli, ha a gépekkel tényleges munkát akarnak majd végeztetni.

Ez utóbbi a gépek betanításának finomítását feltételezi, és ha abból indulunk ki, egy-egy ilyen robot beszerzésének két éven belü meg kell térülnie, akkor a gyártási költségeiket is évente 15-20 százalékkal kellene csökkenteni a fenti céldátumokig. Ezek a nehézségek elsőre túl nagynak tűnhetnek (valószínűleg azok is lesznek), de a gyártóipari kobotok esetében volt már példa hasonló ütemű fejlődésre. A humanoid robotok ráadásul azokon a területeken is vonzóak lehetnek, amelyeket a jelenlegi ipari robotgyártók nem igazán tudnak kiszolgálni a raktárkezeléstől a lépcsőn fel-le való anyagmozgatásig.

A konzumer alkalmazások megtervezése viszont még bonyolultabb lesz a változatosabb alkalmazási forgatókönyvek vagy a bonyolultabb navigáció miatt, de a döntő tényező a GS Research szerint még akkor is a bizalmi, biztonsági, érzelmi vagy etikai kérdések összessége lenne, vagyis az, hogy a hétköznapi emberek hogyan reagálnak majd a humanoid robotok megjelenésére. A lélegzetünket valószínűleg nem érdemes visszatartani: legutóbb október elején csodálhattuk meg a Tesla Optimus robotjának a belépőjét, ami nem sok mindenki győzött meg Elon Musk legújabb víziójának gyors megvalósíthatóságáról.