Sokan azt jósolják, hogy az IKT ipart fogja a legkevésbé sújtani a koronavírus-járvány. Bár bizonyos területeken átmenetileg a munkanélküliség megugrását hozhatja a koronavírus-világjárvány, az digitális transzformációnak óriási lendületet is ad, ami már középtávon is az informatikai szakemberek egy újabb felértékelődési hullámát hozhatja.

A nemzetközi HR-kutatások egyértelműen azt mutatják, hogy még soha nem dolgozhattak az informatikusok olyan jó munkafeltételek között, mint manapság. Ám ugyanezek a kutatások azt is megállapították, hogy soha nem volt még ennyire alacsony a munkavállalói elégedettség.

A német példa

A Computerwoche szerint, jelenleg Németországban teljesen általános, hogy egy informatikusnak átlagosan heti 38 órát kell dolgoznia rugalmas munkarendben. (A német példa azért lehet élrdekes, mert mint már korábban is írtuk, az ottani munkavállalói attitűdök sok rokonságot mutatnak a magyarral.) Kap évente 29 nap fizetett szabadságot, és azzal sincs gondja, hogy mivel töltse ki a szabadságét, hiszen az átlagnál jóval magas fizetéséből sok mindent tud finanszírozni. A munkaadók még arra is igyekeznek ügyelni, hogy a családi élethez is kedvező körülményeket teremtsenek.

Összességében nehéz lenne ennél jobb általános munkafeltételeket találni. A gyakori munkahelyváltások, a munkáltatóhoz, a csapathoz kapcsolódó lojalitás csökkenése azonban már a felszínen is mutatják, hogy ezt a munkavállalók másként élik meg.

Pedig, mint a német lapnak nyilatkozó szakértő mondta, érdemes lenne a munkahelyváltások előtt alaposabban is kiértékelni a helyzetet, és megkeresni a váltást serkentő valódi okokat. Az ugyanis az érzékelés pszichológiájának egyik fontos alapvetése, hogy a pozitív dolgokat, például a magas fizetést, nagyon gyorsan megszokjuk, és hamarosan magától értetődőnek is vesszük (lásd a keretes szövegrészt). Ezzel szemben arra sokkal érzékenyebbek vagyunk, ha valamilyen hiányérzetünk nem nyer kielégülést. Ebből egyenesen következik, hogy miközben a munkánk pozitív aspektusait alábecsüljük, a hiányok miatt érzett elégedetlenség felnagyítódik.

Álljon meg, és mérlegeljen...

A gyors munkahelyváltások bizonyos korig-beosztásig viszonylag könnyen lezajlanak. De minta arra a több HR-szakértő is felhívja a figyelmet, bizonyos pozíció elérése után erősen szűkülnek a lehetőségek. Ez egyenesen adódik a vállalatok felépítéséből (junior mérnökből sok kell, de igazgatóból már jóval kevesebb, míg vezérigazgatóból jellemzően egy). Az pedig érthető, hogy a vállalatok még egy jó szakembert sem szeretnek a korábbi munkahelyén betöltöttnél alacsonyabb pozícióba felvenni, hiszen ez már magában rejti az elégedetlenség magvát.
 

Bár nincs általános recept – hiszen vannak, akiknek nagyon is bejön, ha rátalálnak egy új kihívásra –, a HR-szakértők azt javasolják, hogy mielőtt döntünk a váltásról, érdemes lenne feltenni néhány kérdést, hogy megelőzzünk egy esetleges csalódást.

1. Mi zavarja a munkájában? Erre a legrészletesebben, minden apróságra kitérve érdemes megadnia a választ. A "nincsenek benne kihívások" vagy "hiányzik a motiváció" itt kevés a jó döntéshez.

2. Pontosan mikor érezte, hogy elégedetlen? Volt-e egy konkrét kiváltó oka, hogy azzá vált, vagy az egy folyamat eredménye?

3. A munkájával elégedetlen vagy önmagával? Minden esetben fel kell tenni azt a kérdést is, mert gyakran kiderül, hogy olyan okora vezethető vissza a probléma, mert valaki beelőzte az előmenetelben, nem vették be egy izgalmasnak ígérkező projektbe, túljutott a 40-es vagy 50-es kerek születésnapján stb. Amire itt választ kell találni, hogy az elégedetlenségre okait valóban felszámolja-e megy munkahely-váltás, és nem csak egy "most-vagy-soha" érzés alapján dönt-e.

És persze mindezek mellett érdemes újraértékelni a jelenlegi munkahelyét is. Beszéljen munkájáról akár kívülállóknak is, akik segíthetnek új megvilágításba helyezni a problémáit. Gondolja végig, hogy miért választotta annak idején ezt a munkát, és voltak-e más lehetőségei is? És azt is érdemes számba venni, hogy milyen pozitívumai vannak a jelenlegi munkahelyének.