A munkavállalók jobban kedvelik az analóg képzési formákat (hagyományos tantermi oktatás, nyomtatott oktatási anyagok stb.), mint a digitális csatornákat, és bár a munkahelyük előírja számukra, hogy képezzék magukat, ehhez nem kapnak megfelelő támogatást. Ezek a fontosabb tanulságai a Hays német nyelvterületre (Németország, Ausztria, Svájc) kiterjedő kutatásának, melyben közel ezer embert, vállalatvezetőket, HR-vezetőket, középvezetőket és vezetői felelősséggel nem rendelkező alkalmazottakat kérdeztek.

A német példa azért is lehet tanulságos, mert több olyan adat is van, amely a magyar és német munkavállalók rokon vonásaira utal a munkához-munkahelyehez fűzödő viszonyban (például a németeket is kb. annyira vonzza a vállalkozói lét, mint a magyarokat).

A tudás avul, a dolgozó tanul

A munkavállalók számára az egyik legnagyobb kihívás ma az, hogy tudásuk egyre rövid ideig piacképes. A fejlettebb gazdaságokban egyébként évtizedek óta fontos téma az élethosszig tartó tanulás, ma viszont mind az egyén, mind a vállalatok számára egyszerűen létkérdéssé vált. Ez biztosítja, hogy a munkavállalóknak naprakészek legyenek. (A téma Magyarországon is régóta napirenden van.)

Ez azonban – mutatja a Hays felmérése, elsősorban a vállalatvezetőket izgatja, a középvezetőket vagy magukat a dolgozókat már jóval kevésbé foglalkoztatja. Pedig a kutatás szerint az az általános vélekedés, hogy elsősorban a munkavállalót terheli a felelősség, hogy naprakész legyen a tudása. A folyamatos képzés fontosságát maguk az érintett dolgozók is látják, ehhez képest sokkal kevésbé mutatnak hajlandóságot arra, hogy tanuljanak is.

A német kutatásból az okok is kiderülnek. Az egyik a pénz. Miközben azt mindenki – maga az alkalmazott is – elfogadja, hogy képeznie kell magát, az erre fordítandó pénzről jellemzően a menedzsment dönt. Németországban is teljesen általános, hogy a képzési költségeket nem építik bele a javadalmazási rendszerbe, azaz csak ez elvárás fogalmazódik meg a dolgozóval szemben, miközben a cégvezetés dönt arról, hogy akarja-e ezt valahogy finanszírozni. Ez pedig negatívan hat a tanulási hajlandóságra – állítja a kutatás (lásd az 1. grafikont).

A Hays munkatársa, Frank Schabel, akit a kutatásról kérdezett a német Computerwoche, emellett egy pszichikai gátat is említ. Szerinte sok alkalmazott egyszerűen beleunt a folyamatos változásba. Egy idő után már nem akar újabb dolgokat megtanulni.

Ezen a téren a kutatásnak van egy igencsak meglepő állítása. Ahogy azt várni lehet, a változásra és önfejlesztésre való hajlandóságban van eltérés a különböző korosztályok között. Csakhogy nem a fiatalok javára – állítja Schabel. A kutatás azt mutatta, hogy az élethosszig tartó tanulás az 50 éven felüli korosztálynak a legfontosabb, és ebben sokkal jobban látják saját felelősségüket, mint a fiatalok. Sokéves szakmai tapasztalattal a hátuk mögött ugyanis sokkal jobban látják, mennyire fontos folyamatosan igazodni tanulással a körülményekhez (lásd a 2. grafikont).

Ami a vállalati kereteket illeti, nagyjából a felmérésben szereplő vállalatok negyede nyilatkozta azt, hogy az alkalmazottaknak biztosítanak lehetőséget (pénzt, időt) a tanulásra, illetve bevezetés alatt vannak ilyen keretek. Ugyanakkor a dolgozók válaszai alapján az derül ki, hogy sok esetben ez csak papíron létezik, mert a vállalatok ilyen-olyan okokból nem tartják be az erre vonatkozó saját szabályaikat.

De ha van például képzésre fordítható idő és pénz, akkor sem feltétlenül működik a dolog. A német kutatás szerint a cégek harmadánál nem tisztázzák, hogy mit is takarna például a tanulásra fordítandó idő, hogyan kell azt kihasználni, mit kell csinálni stb.

Hiába digitalizálódik az oktatás, még az analógot szeretik

Ami a képzési formákat illeti, továbbra is a hagyományos analóg csatornákat részesítik előnybe azok, akik képezni szeretnék magukat. A legnépszerűbb forma a helyszíni tanfolyam, tréning, szakmai konferenciák. Az új formák, például a gamification (vagy játékosítás), a virtuális vagy kiterjesztett valóságra (VR/AR) épülő megoldások egyelőre marginális szerepet töltenek be. Az azonban kétségtelen, hogy a digitalizáció megindult. A webináriumok, az online videós formátumok egyre gyakrabban helyettesítik a tantermi oktatásokat.