A Microsoft meglehetősen közhelyes közleményben tudatta a világgal, hogy felvásárolja egykori alkalmazottja, Charles Simonyi cégét, az Intentional Software-t. Ezzel lényegében egy olyan technológiát vásárol meg (vagy vissza), melyet a 90-es években Simonyi vezetésével a Microsoft Research-nél kezdtek fejleszteni. Az intencionális programozásnak nevezett technológiában azonban Redomndban nem láttak a projektben fantáziát, így 2001-ben leállítottak.

Valószínűleg ezzel is összefüggésben 2002-ben Simonyi távozott a Microsofttól és a technológia fejlesztésére Greg Kiczales professzorral céget alapítottak. Az Intentional Software célja az volt, hogy – többek között az ELTE kutatóit is bevonva termékké fejlesszék az intencionális programozás ötletét. Arról ugyan keveset tudni, hogy ez mennyire sikerült, mindenesetre a Microsoft most már érdekesnek találta a dolgot, így két év közös munka után fel is vásárolta Simonyi cégét. Azt nem hozták nyilvánosságra, hogy mennyit fizettek Simonyi cégéért.

Nehéz átlátni, mit is vásároltak

A Simonyiék kutatta technológia egyfajta ideális együttélését ígéri az absztrakciónak és a reprezentációnak. Így egy program eredeti szándéka sokkal kevésbé tűnik el a programozási folyamat során, mint a hagyományos programozásnál.

Az Intentional Software ezen az elven készítette el az Intentional Platformot, amellyel speciális üzleti szoftvereket lehet fejleszteni. Arra vonatkozóan, hogy ezt a Microsoft pontosan mire fogja használni, a felvásárlásról kiadott közlemény nem sok fogódzót ad.

Az azonban árulkodó, hogy a közlemény nem az intencionális programoizás értékeire helyezi a hangsúlyt, hanem sokkal inkább a kollaborációs eszközök a majdani kollaborációs eszközök fejlesztésére. Ha minden igaz, ezeket az Office 365-ben, a Surface Hub jellegű eszközökben és más, csoportmunkát és a produktivitást segítő fejlesztésekben köszönnek vissza.

Magyar gyökerek

Charles Simonyi Budapesten született (édesapja Simonyi Károly fizikus, akinek A fizika kultúrtörténete című könyve mindmáig alapműnek számít), programozni még gimnazistaként tanult meg egy szovjet Ural–2 típusú elektroncsöves számítógépen. A 60-as évek közepén Dániába ment, majd onnan az Egyesült Államokba, az egyetemet is ott végezte, tanult a Berkeley-n és a Stanfordon is. A 70-es években már a Xerox PARC laborjának oszlopos tagja, több fontos projekt részese. 1981-ben került a Microsofthoz, ahol ő vezette be az objektumorientált programozást.

Legtöbben persze onnan ismerik, hogy űrturistaként kétszer is feljutott a nemzetközi űrállomásra. Az ő nevét viseli a BME legnagyobb korszerű előadóterme.

(Fotó: BME MaSat projekt)