Dunát, Tiszát, Rajnát-Majnát lehetne rekeszteni azokból a kutatásokból, reprezentatív és nem reprezentatív felmérésekből, elemzésekből, tanulmányokból, melyek a különböző generációk digitalizációhoz való viszonyát vizsgálják. A téma iránti fokozott érdeklődés érthető: a fejlett országok társadalmai rohamosan öregszenek, így ma már teljesen általános, hogy négy-öt generáció dolgozik egymás mellett. Miközben a második világháború utáni két évtizedben született boomerek, de főleg az utánuk következő X generáció tagjai még mindig ott ülnek a meetingeken, többnyire a főnöki székben, és pozíciójukból adódóan lehelgetik (rosszmájúak szerint már csak lihegik) a passzátszelet, az asztal másik végén már ott ülnek az öntudatos Z generáció első képviselői (az iskolapadokban pedig erősen készülnek a legfiatalabbak, az A generáció). Ezt a digitalizációs tervek kialakításának nem szabad figyelmen kívül hagyni.

A digitalizációhoz való eltérő viszonyuk érthető, ha megnézzük, melyik generáció az elmúlt negyven év nagyobb informatikai fordulópontjai közül melyiknek lehetett részese-alakítója. 1981-ben jelent meg az első IBM PC, az 5150-es. Ekkor a boomerek már karrierjük felénél tartottak, az X generáció (1965 után születettek) pedig kamaszként találkozhattak az első személyes informatikai eszközökkel (már az is a digitalizáció irányába mutatott, hogy ezt a generációt már nem nyűgözte le a szülei mechanikus Doxája, mert sokkal menőbbnek tartott egy Seiko márkájú kvarcórát).

Aztán 1989-től elindult a World Wide Web, 1992-ben megjelent az első böngésző, 1991-ben indították az első GSM-alapú hanghívást, egy évvel később pedig elküldték az első SMS-t. Az Y-ok (1981 után születettek) már lényegében ebben az online és mobil kommunikációs térben ébredtek öntudatra. Amikor elkezdték a munkát, már tanulmányozhatták az online tér hasznosításának business case-eit, de még saját bőrükön tapasztalhatták, hogy a technológia sem mindenható, és az online térnek is vannak üzleti korlátai (a dotcomlufi kipukkanása az ezredfordulón). A Z generáció viszont az online aranykorába érkezett: sokan közülük a WoW-val (World of Warcraft) kattantak rá az online jelenlétre, majd vitték tovább a tapasztalataikat a Facebookra (2004) és más közösségi felületre. Ekkoriban indult el az első valódi felhőszolgáltatás is.

Az életkor nem minden

Mindezekből könnyű lenne levonni a következtetést: vannak a digitális natívak (Y-ok és Z-k), és vannak a kövületek (boomerek, X-ek), akik jó esetben a kvarcóráig jutottak. Azaz az első csoport eleve birtokában van a digitális tudásnak, míg a második azt sem tudja, eszik-e vagy isszák.

A helyzet azonban közel sem fekete-fehér. Minden generációnak megvannak a maga erősségei és gyengeségei, melyek komolyan beleszólnak a digitalizációs tervek kimenetelébe. Kétségtelen, hogy a digitális bennszülöttek készségszinten elsajátítják a digitális eszközök kezelését – alapfokon. Ez segítheti őket abban, hogy magasabb szinten is magukévá tegyenek digitális készségeket.

De a magasabb szint nem feltétlenül a digitalizációból ered: például az algoritmikus gondolkodásmód és üzleti szemlélet egy logarléc (logaritmikus számolóléc, lényegében egy analóg számológép) használatának hatékonyságát is nagyságrendekkel képes javítani, nem csak egy felhős döntéstámogató elemző szoftverét. A szemléletmód ugyanis eszközfüggetlen, és elsősorban nyitottságon, szakmai felkészültségen, tudáson és kevésbé a technológiához való affinitáson múlik.

Az a bizonyos sokat emlegetett domaintudás, pontosan meghatározott üzleti célok, feltérképezett és algoritmikus szempontból átgondolt folyamatok, valamint a digitalizációs tervet jól kezelhető és összehangolható feladatokra bontó és azokat végigvivő projektmenedzsment nélkül ugyanis a leginnovatívabb programozó is csak üres bitvirtuóz valódi üzleti tartalom nélkül.

Generációkat egyesítő munkahelyek

Egy vállalat digitalizációs tervének sikere nagyon nagymértékben múlik azon, hogy sikerül-e ezeket a tudásokat egy irányba terelni. Egy amerikai kutatás szerint ugyan 2016-ban az Y generáció került többségbe a munkahelyeken (kb. 35 százalék), miközben még jelentős nagy számban vannak jelen az X generáció szülöttei (33 százalék) és a boomerek (25 százalék) is. Ám a munkahelyeken már akkor ott figyelt a következő nemzedék (6 százalék).
 

Az amerikai munkaerőpiac generációs összetételének alakulása 1994 és 2017 között

Ez a munkahelyek technológiai hátterét is erősen befolyásolja. A legkevésbé érzékeny ebből a szempontból a boomer nemzedék. Ők a hagyományos munkakörnyezet hívei, és mélyen azonosulnak a munkájukkal. Szeretnek önállóan dolgozni, hűek a munkahelyükhöz, és emiatt magas domainismerettel rendelkeznek. De csak a merev hierarchiában érzik jól magukat, mivel a legfőbb érték számukra a munkahelyi karrier és a pénzt.

Az X generáció tagjai is magányos farkasok, de már nem a munka az önmegvalósítás kizárólagos terepe. Törekszenek a munka és a magánélet egyensúlyba hozására. Eltanulták a fiatalabb generációktól a rugalmas időbeosztás és a távmunka előnyeit. Függetlenségük a munkamódszerek megválasztásában is érvényesül: a boomereknél nagyobb valószínűséggel választanak saját eszközöket, hogy munkájukat könnyítsék. Ez egyrészt lehet hatékonyságnövelő, másrészt veszélyes (pl. árnyékinformatika).

Utánuk azonban éles cezúra következik. Már az Y generáció tagjai is nagyon céltudatosak. Tudnak és akarnak dolgozni, de fontos számukra a pénz és a szabadság. Ha egy hely bármilyen szempontból nem megfelelő számukra (előmenetel, pénz, szabadidő, feladat stb.), gondolkodás nélkül továbbállnak. Emiatt szakmai tapasztalataik szélesebb merítésből táplálkoznak, ám domaintudásuk felületesebb. Viszont ez a szélesebb merítés segít számukra abban is, hogy meglássák az egyediben az általánost, és könnyebben felfedezzék a hozzá megfelelő online szolgáltatásokat.

Olyan skillt emelnek be, amivel mindenki nyer

És ha az Y-ok vándormadarak, még inkább elmondható ez a Z generáció tagjairól. Céltudatosak, bármikor váltanak egy jobb ajánlatért (pénz, feladat stb.). Ehhez azonban nem feltétlenül akarják elhagyni közvetlen környezetüket. Ám szívesen dolgoznak a világ bármely részén, csak lehetőleg ne kelljen fölkelni az otthoni kanapéról.

Éppen emiatt nagyon érzékenyek is a vállalat által biztosított munkaeszközökre. (Egy tavalyi felmérés szerint az USA-ban a munkavállalók fele váltana állást a rossz technológiai eszközök miatt, ami elsősorban az Y és Z generáció hozzáállását tükrözi.) Mivel egy-egy vállalatnál jellemzően rövid időt töltenek, nem érdeklik őket a technikai mélységek.

Viszont ez a generáció kedveli a csapatmunkát. Egy vállalat azzal nyer a legnagyobbat, ha képes olyan szabványosított (de tág határok között testre szabható) digitális környezetet biztosítani, amely nem csak az aktuális feladatok elvégzésének, hanem a tudásmegosztásnak is keretet ad. Így ennek a skillnek a vállalati értékké tételével össze lehet kapcsolni a legidősebb generáció domainismereteit a legfiatalabb generáció nyitottságával.

Összeállításunk következő részében a fentebb említett támogató környezetek megvalósításának technológiai és tudásbeli feltételeivel foglalkozunk.
 

Ez a cikk független szerkesztőségi tartalom, mely az Aruba Cloud támogatásával készült. Részletek »