Bár a mesterséges intelligencia fejlesztését irányító technológiai vezetők nem győzik hangsúlyozni, hogy az emberiség érdekében dolgoznak, némi zavart okoz az erőben, hogy rendszeresen világossá teszik az emberek iránt érzett megvetésüket is – mutat rá hétfői riportjában a Futurism. Erre a legfrissebb példát Sam Altman, az OpenAI vezérigazgatója szolgáltatta a The Indian Express által szervezett rendezvényen, ahol a nemrég végetért indiai MI-csúcstalálkozó kapcsán osztotta meg értékes gondolatait az MI környezeti hatásaival kapcsolatos kritikákról.

Altman szerint igazságtalan dolog a ChatGPT energiafelhasználásával kapcsolatos vitákban arra összpontosítani, hogy mennyibe kerül egy MI-modell betanítása az egyes emberek által elvégezhető lekérdezések viszonylatában, mivel "az emberek betanítása is sok energiát igényel". Magyarázata alapján "kábé 20 életévre és az alatta az elfogyasztott összes ételre is szükség van hozzá, hogy valaki okos legyen", nem beszélve a valaha élt 100 milliárd ember széles körű evolúciójáról, ami ugyancsak szükséges feltétele volt a szóban forgó tudás megszerzésének.

Az Altman-matek szerint így az MI valószínűleg már felzárkózott az energiahatékonyságot tekintve, a hozzá kapcsolódó egyéb költségek között pedig "teljesen hamisnak" nevezte az adatközpontok vízfogyasztásáról szóló állításokat, és "őrültségnek" minősítette az olyan figyelmeztetéseket, mint hogy a ChatGPT minden lekérdezéssel 60 liter vizet párologtatna el. Érdemes persze megjegyezni, hogy sem az OpenAI, sem a Microsoft vagy mondjuk az Amazon nem terheli a nyilvánosságot a villanyszámláját, szén-dioxid-kibocsátását vagy vízfogyasztását illető részletes adatokkal.

Így nagyon nehéz lesz vitatkozni

Az egyes emberek felnevelése a legújabb korban valóban költséges dologgá vált, és összességében is igaz, hogy "számos lehangoló, rendszerszintű okból" képtelenek vagyunk értékelhető módon csökkenteni szennyezés vagy akár csak a húsevés mértékét is – olvasható a Futurism kommentárjában. Ezek a költségek azonban így is az emberi civilizáció működésének fenntartására fordítódnak, szemben az MI-modellek energiafogyasztásával, ami a megbízhatatlan hallucinációkat, a meglévő alkotások összeollózását, a félretájékoztatást és a mentális problémák kialakulását hajtja.

A technológia ugyanis ma még a közelében sincs annak, hogy akár csak részben beváltsa a fejlesztők homályos, az emberi civilizáció kihívásainak megoldásáról szóló ígéreteit, és megokolja a rájuk épülő, elképesztő összegű beruházásokat. Nem látszik az sem, hogy általánosan megvalósulhatna az MI-től remélt hatékonyság- és termelékenységnövekedés, ami mások mellett Daron Acemoglu, a MIT Nobel-díjas közgazdászprofesszora szerint is összefüggésben van azzal, hogy a technológiai iparágban alulértékelik az emberi képességeket, szükségszerűen túlértékelve ezzel a gépeket.

Nemrég mi is szemléztük a Guardian cikkét, amelyben a lap annak lehetséges kifutásait vizsgálta, hogy a "mesterséges intelligencia szabályozatlan dominanciájában érdekelt" szereplők összehangolt módon misztifikálják az új technológiát az érintett munkavállalók, politikai döntéshozók és a kritikus hangok gyengítésére. Eközben nyilvánvalóan léteznek célszerű és hasznos megoldások az MI alkalmazásában, de amikor még a tech startupok is nikotinpárnákat osztogatnak alkalmazottaiknak a produktivitás növeléséhez, az nem feltétlenül tűnik a beígért közös jólét garanciájának.