Amerikai tisztviselők szerint valós biztonsági kockázatot jelentenek a hekkerek és a kémek az ország űrrendszereire. Az amerikai felderítési és biztonsági központ, az NCSU (National Counterintelligence and Security Center) az FBI-jal és a légierő szakértőivel közösen adott ki erről figyelmeztetést (PDF).

A kétoldalas dokumentum nem említ olyan incidenst, ami az időzítést indokolná. Ugyanakkor könnyen elképzelhető, hogy összeállítói is elkerekedett szemmel figyelhették, amikor a Las Vegas-i Black Haten Johannes Willbold elővezette, mennyire egyszerű a műholdak fölött átvenni a teljes irányítást (a kutatócsoport eredményeiről itt számoltunk be). Előképként pedig ott van például a Viasat műholdjai elleni állítólagos orosz támadás.

Az NCSI szerint az ellenséges országok kémeit épp úgy érdekelhetik szellemi tulajdonnal kapcsolatos információk, mint a műholdak hasznos terhe. De lehet, hogy csak azoknak az ellátási láncoknak a megzavarása a cél, amelyeknek a támadott műhold is része. A Willbold által feldolgozott probléma (pl. a legalapvetőbb biztonsági rendszerek hiánya), valamint az ipar fragmentáltsága (egyre több magánvállalat lép be a piacra) egyaránt növeli a kockázatokat, miközben az űripar nemzetgazdasági jelentőségűvé vált.

A dokumentum szerint 2013 és 2023 első féléve között az USA 133 milliárd dollárt fektetett az ágazatba. Kína 79 milliárddal a második. Szingapúr 14 milliárdot, az Egyesült Királyság 12 milliárdot, India pedig 7 milliárdot költött. A világ többi része együttesen, beleértve Oroszországot is, amely sok űrprogramban vállal szerepet, 35 milliárd dollárt fordított űripari fejlesztésekre. De az ágazat nagyon gyorsan bővül, az Axios szerint 2030-ra globálisan ezermilliárdos iparággá nő.

De nem az űrturizmus hajtja – az megmarad feltűnési viszketegségben szenvedő gazdag emberek extrém sportjának –, hanem a mezőgazdaság, az egészségügy, a közlekedés vagy az energiaipar, melyek információgyűjtésre (pl. meteorológia), irányításra (GPS), esetleg kritikus kommunikációs csatornaként használhatnak műholdrendszereket. Vagy esetleg az olyan infrastrukturális szolgáltatások, mint a Lonestar Data Holdings Holdra tervezett adatközpontjai.

Ebből pedig egyenesen következik, hogy komplex rendszert kell védeni, amely sok esetben a vállalati rendszerektől a földi bázisállomásokon át a műholdakig (vagy éppen a Hold felszínéig) terjed.

A kockázat nagy, a szabályozás gyenge

A kormányzatot a dokumentum alapján az is zavarja, hogy egyre kevésbé lát bele ezekbe a hálózatokba, miközben a magánvállalatok egyre mélyebben belefolynak a nemzeti űrprogramokba.

De ha lassan is, van előrelépés. Kongresszusi szakértők már korábban is jelezték illetékeseknek: a világűrt, valamint az űrrendszereket kritikus infrastrukturális ágazattá kellene minősíteni. Ez javítaná a terület szabályozhatóságát, és új forrásokat is elérhetővé tenne a biztonsági fejlesztések finanszírozására. A Biden-kormány pedig ennek szellemében szervezett találkozót idén az iparág szereplőivel, amelyen kiemelt téma volt az űrrendszerek védelme.

Az azonban látszik, hogy lehet bármilyen szigorú a szabályozás, nehéz lesz a problémára jó (legalább minimálisan elfogadható) megoldást találni. Szűk keresztmetszetet jelent például a rendszerek Willbold által is emlegetett kihegyezettsége az energiahatékonyságra, ami miatt minden fölösleget (pl. a kommunikáció titkosítása) igyekeznek lefaragni. Azzal sem lehet mit kezdeni, hogy a műholdaknak évekig kell működniük emberi beavatkozás nélkül. Idővel azonban a bennük használt technológia elavulhat, kiderülhetnek biztonsági rései, amiket nem lehet távolról javítani stb.

Erre egyelőre a szakértőknek sincs jó javaslatuk, legfeljebb annyi, hogy a fejlesztők legyen körültekintőek. Willboldék kutatásából pedig az is kiderül, mennyire azok...