Hiába kampányoltak a Snowden-botrány után az európai felhőszolgáltatók azzal, hogy nagyobb biztonságot tudnak nyújtani egy esetleges amerikai kormányzati megfigyelés ellen, úgy tűnik, nem hozta meg a kívánt eredményt. Az európai nagyvállalatoknál ugyanis a költségek még mindig felülírják a lehetséges kockázatokat.

Miközben az Unió évek óta dolgozik azon, hogy felhő-nagyhatalommá váljon, úgy tűnik, egyelőre nem jöttek be a számításai. 2012-ben még Neelie Kroes jelentette be a European Cloud Partnership kezdeményezést, amelynek egyértelmű célja volt, hogy valamiféleképpen helyzetbe hozza az európai felhőszolgáltatókat a már akkor is domináns amerikaiakkal szemben. És mivel a felhős piacnak egyre jobbak a növekedési kilátásai, a verseny is egyre keményebb.

A Gartner becslése szerint csak a felhőbe költözés mintegy 1000 milliárd dollárnyi forgalmat generál öt év alatt.

Négy amerikaié a piac 40 százaléka

Az IDC adatai viszont azt mutatják, hogy minden erőfeszítés ellenére egyelőre inkább az amerikai szolgáltatók sikeresek az európai piacon is. A The Wall Street Journal egy összeállítása szerint például az olasz Enel energiaiipari konszern is az Amazont választotta külső szolgáltatónak tavaly.

Elemzők szerint az amerikai szolgáltatók egyszerűbben olcsóbbak, mint az európai konkurenseik – még úgy is, hogy az európai áraik rendre magasabbak, mint az otthoniak. Az Amazon például ugyanazt Franfurtban mintegy 8 százalékkal kínálja drágábban, mint pl. Virginiában, és az új szolgáltatások sem jelennek meg azonnal a globális piacon, hanem csak kisebb-nagyobb csúszással az amerikai piac után. Ezt a csúszást azonban bőven ellensúlyozza fejlesztési tempójuk.

Ez némileg megmagyarázza az IDC számait, melyek szerint jelenleg a nyugat-európai IaaS-piac 40 százalékát négy amerikai cég uralja: az Amazon, a Microsoft, az IBM és a Google. Ha a globális piacot nézzük, még nagyobb a súlyuk: a Synergy Research egy közelmúltban kiadott elemzése szerint a globális felhős piac 54 százalékát birtokolja ez a négy cég. Ráadásul növekedési ütemük gyorsabb, mint a piacé, így részesedésük is nőni fog.

Jól reagáltak a Snowden-botrányra

Az amerikai titkosszolgáltaok lehallgatási gyakorlatáról kiszivárgott informcáiókra nagyon gyorsan reagáltak a szolgáltatók. Az európaiak – élükön a Deutsche Telekommal – elsősorban az európai (és főleg német) szolgáltatók megbízhatóságát hangsúlyozva kezdtek nagy adatközpont-építésekbe. De többek között a franciák is meglovagolták ezt a hullámot (az Orange például erős állami hátszéllel fogott adatközpont-fejlesztésekbe).

Ugyanakkor az amerikaiak sem maradtak le. Az adatvédelmi viták ugyanis épp egybeestek a nagy európai fejlesztésekkel. Az IBM-nek megduplázta az európai adatközpontjait, az Amazon pedig Dublin és Frankfurt térségében épített adatközpontokat. A Microsoft főleg Németországban fejlesztett, mivel a német vállalatok háromnegyedénél szinte alapelvárás, hogy a felhőbe vitt adataik fizikailag az ország határain belül legyenek.

A nyugat-európai publikusinfrastruktúra-piac
megoszlása

(Forrás: The Wall Street Journal)

Még a Google is fejlesztette Európában annak ellenére, hogy a másik háromtól amerikai szolgáltatóval szemben nem vállal arra kötelezettséget, hogy az adatokat fizikailag Európában tartja. A vállalat álláspontja szerint ugyanis az ilyen lokalizációs kötöttségek a hatékonyság kárára mennek.

Nagyok, de helyzetük nem egyszerű

Bár a szakértők többsége egyetért abban, hogy a skálázhatóság, a gazdaságosság és az automatizálhatóság elsősorban a nagy szolgáltatók felé billenti a mérleg nyelvét, az európai piacnak van egy olyan sajátossága, amely nehezíti a helyzetüket az ott szocializálódott európai vállalatokkal szemben: a piac töredezettsége.

Másrészt a nagy európia távközlési szolgáltatóknak óriási infrastrukturális hátterük (adatközpont és hálózat) van, aminek kihasználásával igencsak élessé tudják tenni a versenyt. Egyelőre azonban az európai nagyvállalatok, például a BMW, a Schneider Electric vagy a Spotify is az amerikai szolgáltatókra szavatott.

Az augusztus 1-jétől életbe lépett európai-amerikai adatvédelmi egyezmény is segítheti az amerikai szolgáltatók térnyerését, mivel végre tisztázza azoknak a vállalkozásoknak a jogi helyzetét, melyek igénybe veszik a transzatlanti adattovábbítások. A megállapodás ugyanis jogi garanciákat ad ezeknek az adatoknak a biztonságára.

Ettől természetesen Snowden szelleme nem tűnt el végelegesen.