Nagyon úgy tűnik, hogy az IBM véghezvitte az elképzelhetetlent, és sikerült működő, 5 nanométeres gyártási eljárással készülő chipet gyártania. Az anyagtechnológia varázslói biztosan a Kék Óriásnál dolgoznak.

Durva fogyasztáscsökkenés

Az IBM hiába rendelkezik szinte végtelen erőforrásokkal, ezt a sikert csak a Globalfoundries és a Samsung triászával együtt sikerült végrehajtania. Szilícium nanolapokkal kísérletezve próbáltak a korábbinál még kisebb méretekben alkotni, és erőfeszítéseiket siker koronázta. A mostani bejelentésig egyébként a FinFET design legaljának a 7 nanométeres csíkszélességet tartották.

Extrém ultraviola (EUV) litográfiai eljárással érték el az áttörést, számolt be a történtekről az IBM, vagyis ezen a téren továbbra sincs változás. A trükk a már említett nanolapokban rejlik: ezek segítségével olyan, nagymértékben konfigurálható lapkák hozhatók létre, melyek 30 milliárd tranzisztort is tartalmazhatnak egy ujjkörömnyi felületen. Az 5 nanométeres gyártási eljárás ugyanakkora tápfeszültség mellett 40 százalékkal nagyobb teljesítményű chipeket eredményez, illetve hasonló teljesítmény esetén 75 százalékos energiafelhasználást tesz lehetővé.

Ugyan az IBM elsősorban a Watson és más, mesterséges intelligenciával kapcsolatos fejlesztése esetében tervezi alkalmazni az eljárást, de semmi okunk sincs feltételezni, hogy ne gyárthatnának a tökéletesített eljárással például mobil eszközökbe szánt processzorokat is. Emellett az IoT eszközök profitálhatnak sokat az új eljárásból; a dolgok internetének eszközei esetében egyébként is alapvető követelmény a fogyasztás minimalizálása, ebben segíthetnek a szilícium nanolapok.

A végtelenbe és tovább..?

Az úgynevezett GAAFET technológia határai ráadásul elméletben még messzebb vannak. Kutatók szerint a 3 nanométeres gyártási eljárás is sikeresen összehozható lehet, amivel Moore törvényének érvényessége további három-öt évig kitolható, minden korábbi vészmadárkodás ellenére.

Más kérdés persze, hogy gazdaságossági szempontokból meddig lehet még a méretcsökkentéssel játszani. Előbb érkezhet el ugyanis a költségvetési stop, mint a fizikai határok elérése – csakúgy, mint a Concorde vagy az Apollo programok esetében. Ezeknél sem az volt a kérdés, hogy megvalósítható-e a kitűzött cél, hanem az, hogy mennyiből, és a végeredmény kifizetődővé tehető-e.

Az IBM egyébként saját kis versenyt fut az Intellel, ahol szintén a Moore törvény életben tartásán dolgoznak. Ez különösen fontossá vált a rivális gyártó számára, melynek az AMD szinte a semmiből állított meglepően acélos konkurenciát. A megszokott gyártástechnológiai vetélkedés azonban sokak szerint a következő évtized közepéig véget fog érni – az előttünk álló nagyjából 5-6 év fejlesztései után érkezünk el az általunk ismert fizikai határokhoz.

Azt persze senki nem írja elő, hogy feltétlenül szilícium-alapokon kell a félvezetőiparnak működnie, ahogy a kvantumszámítástechnika területén is bekövetkezhet olyan áttörés, ami újfent kitolja a fejlődés határait.