Az Egyesült Államok az új elnökkel újfajta célokat tűzött ki. Donald Trump szeretné hazahozatni az amerikai cégek gyártását, igyekszik keresztbe tenni a bevándorlásnak és természetesen azt is jónéven veszi, ha az ottani vállalatok belföldön néznek helyet befektetni való pénzüknek. Az elnök egyik első intézkedéseként kiléptette országát a Csendes-óceáni Partnerségből (Trans-Pacific Partnership, TPP), amivel gyakorlatilag tálcán kínálja fel a lehetőséget az ázsiai rivális, Kína számára, hogy még meghatározóbb szereplője legyen a térség, és áttételesen a világ gazdasági folyamataira.

A témával kapcsolatban egy jól ismert befektető, cégvezető írt érdekes eszmefuttatást a VentureBeat hasábjain. Hagai Tal jelenleg a mobil hirdetésekkel foglalkozó Taptica vezérigazgatója, de megfordult már a Kontera, az Amadesa, a Payoneer vezetőségében, a BlueSnapnél pedig társalapítói minőségben még mindig elnöki tisztet tölt be. Az internetes fejlesztésekben, innovációban jártas szakember szerint alaposan átformálódhat a technológiai szektor fejlődése, amennyiben a globális befektetések zöme Kínából érkezik majd.

Különleges kínai koreográfia

Az Egyesült Államok szerencséje, hogy Kína jelenleg maga is belső problémákkal küzd. A most felmutatott, hét százalék alá eső gazdasági növekedés évtizedek óta a legalacsonyabb eredmény. Emiatt a pártvezetés jobbnak látta zablát dobni a külső lehetőségek után kutató kínai vállalatokra, és korlátozta a külföldre irányuló invesztíciót. A hazai befektetés erőltetése egyértelműen a GDP felpörgetésére tett kísérlet, ugyanakkor a tavaly hozott intézkedést az ottani szereplők nem egy kategorikus tiltásnak értelmezik, hanem egy talán csak rövid időre szóló, lassítási akcióként.

Azzal a kínai döntéshozók is tisztában vannak, hogy hosszú távon a globális terjeszkedés lehet a legfontosabb eleme az egyre nagyobb ambíciókat dédelgető ország további előrelépésének.

A fentiek fényében tehát nem igazán az a kérdés, hogy növekszik-e a kínai jelenlét a nemzetközi porondon, hanem maximum annyi, hogy milyen gyorsan és milyen régiókra, iparágakra fókuszálva. A technológiai szektor és az internetes megoldások eddig is segítették az ország erősödését, így ezt az irányt továbbra is kiemelten fogják kezelni. A hódítás már több fronton is megkezdődött: elég például az Alibaba látványos terjeszkedésére gondolni, vagy ott van a TLC, amelyik a kanadaiak ikonikus márkáját, a BlackBerryt tette zsebre pár hónapja.

A távol-kelet cégeinél tehát megvan a szándék és a forrás is arra, hogy a világ minél nagyobb szeletére terjesszék ki működésüket. Ezeknek a befektetéseknek, gazdasági döntéseknek azonban alapvetően más a természete, mint amihez a nyugati világban hozzászoktak.

A kínaiak mást néznek

A világ hozzánk közelebb eső felén, és különösen az USA-ban a technológiai felvásárlások, befektetések esetében leginkább a célpontbokban megmutatkozó innovációt, a formabontó képességet, a potenciális diszrupciós erőt értékelik. Az aktuális bevétel- és pláne a profittermelési képesség általában sokadlagos tényező. Ennek ékes példája a nyereséget hírből sem ismerő Snap néhány héttel ezelőtti, hatalmas pénzeket megmozgató tőzsdére lépése.

Kína viszont ennél sokkal gyakorlatiasabb. Az ottani vállalatok számára a külföldi terjeszkedés lényege, hogy növelni tudják bevételeiket. Éppen ezért a Kína dominálta befektetési világban a felvásárlásra ácsingozó startupoknak sem lesz olyan könnyű dolga. Nem elég a jó ötlet és a milliószám növekvő felhasználói bázis, ha nem tudnak mögé tenni egy értelmezhető, fenntartható üzleti modellt.

A VentureBeat hivatkozott írását jegyző Tal egy érdekes példát is hoz. Az Airbnb a lakásbérlést, a szállodai piacot forgatta fel azzal az ötletével, hogy egyszerű, közvetlen kapcsolatot teremt a kínálati és keresleti oldalon lévő magánszemélyek között. Az átütő globális sikerhez, a nyereséges működéshez azonban majdnem egy évtizedre volt szüksége a kicsiben induló startupnak. Ma az Airbnb megfontolásra érdemes célpontja lehet a kínai pénznek, ám könnyen lehet, hogy 6-7 évvel ezelőtt gondolkodás nélkül továbbléptek volna ugyanazok a befektetők.

Hasonlóan járhatott volna a Mobileye is, ha valamiért csak keleti tőkére támaszkodhatott volna. Az Intelnek megéri az autópiac hosszú távú átalakításába fektetni, a gyors pénzt remélő kínai befektetőknek már nem annyira. És ott van például a felhasználók között rendkívül sikeres izraeli navigációs app, a Waze. Ebből közvetlenül nehéz pénzt csinálni, de a Google-nek bőven volt indoka arra, hogy a birodalmához csapja.

Változó prioritás vagy változó Kína?

Ami a világ számára mindebből tanulság lehet, az az, hogy a későbbiekben elképzelhető, hogy visszaszorulnak a világmegváltó, de üzletileg gyengébb lábon álló ötletek, és a sokkal gyakorlatiasabb, ha úgy tetszik, materialistább szemléletű innováció kerül előtérbe. Ez pedig megnehezítheti, szűkítheti a technológiai szektor mozgásterét.

A másik oldalon viszont ott van a fenntarthatóság kérdése. Korántsem biztos, hogy hosszú távon azok a vállalkozások a legjobbak, amelyek már az elején is képesek pénzt termelni. A kulcs tehát az lesz, miként értékelik a helyzetet a külföldre igyekvő kínai befektetők. Az is benne van a pakliban, hogy a globális erősödésükkel együtt ők is változtatnak kicsit eddigi hozzáállásukon, és mégiscsak marad tér a diszruptív, úttörő eléképzelések előtt. Utóbbiak gyakran fulladnak kudarcba és csak lassan fordulnak termőre, ám a fenntartható növekedésben összességében elengedhetetlen szerepük van.