Periférikusnak tűnő, de széles körben ható problémát okozhat a magáncégek űrversenye. A SpaceX, az Amazon, a brit OneWeb vagy a Boeing projektjeiben sok ezer műholdat juttatnak az elkövetkező években alacsony Föld körüli pályán (LEO – Low Earth Orbit).

A legambíciózusabb Elon Musk SpaceX-ének projektje, a 2018-ban indított Starlink, amely globális netlefedettséget ígér az űrből. Mindehhez potom 42 ezer műhold kellene. Az Amazon ehhez képest szerényebb tervekkel indult, először valamivel több mint 3200 műholdat tervezett felküldeni, de épp a friss hírek szerint újabb kérelmet adott be az FCC-hez (Federal Communications Commission), amely már közel 7800 műholdra szól, mert így tartja megvalósíthatónak a Kuiper projektet.

Kinyírja a csillagászatot

Csakhogy ezek a projektek egyre komolyabb gondot okoznak a csillagászoknak. Hogy mekkorát, az attól függ, hogy végül hány műhold kering majd a Föld körül, mondta a The Registernek a Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központban dolgozó csillagász, Jonathan McDowell. Jelenleg tíz értékes képből egy lesz használhatatlan a műholdak okozta zavarok miatt. (A fenti képen látható fénycsíkokat a Starlink műholdjai húzzák.)

Az űrteleszkópok ugyan megpróbálhatják úgy időzíteni a felvételeiket, hogy a kép készítését ne zavarják a látóterükön áthaladó műholdrajok, de ha például aszteroidákat vagy üstökösöket próbálnak követni, egyszerűen nem lehet elkerülni, hogy a műholdak bezavarjanak. McDowell szerint tíz év múlva annyi műhold lesz a Föld körül, hogy lehetetlen lesz tőlük dolgozni.

A kutatók már riadóztatták az űrcégeket, azok pedig keresik is a megoldást, bár egyelőre nem ez fejlesztéseik fő csapácsiránya. A SpaceX tavaly kezdett kísérletezni azzal, hogy fényelnyelő bevonattal látja el műholdjait.

McDowellék azonban egy más, univerzálisabb megoldást keresnek. Olyan mesterséges intelligenciát szeretnének alkotni, amely az űrteleszkópban lényegében felvételkészítés közben kiszűrné és eltüntetné a műholdak húzta fénycsíkokat. A terv szerint nyílt forráskódú eszközöket fejlesztenének erre a célra.

Ebben az esetben azonban különösen nagy kihívást jelent az algoritmus tanításához szükséges adatkészlet megteremtése. Olyan adatkészletekre van szükség, melyekben különböző teleszkópokkal készült képek vannak, de a felvételeknek az égbolt ugyanazon részletét kell ábrázolniuk a műholdak nyomvonalával és anélkül. Értelemszerűn egy ilyen adatkészletet csak sok obszervatórium együttműködésével lehet létrehozni, de ennél is nagyobb probléma a finanszírozás: most a projekt minden résztvevője szabadidejében dolgozik, ami igencsak lassítja a fejlesztést.

De ha lesz pénz és/vagy kellő elszántság, sem biztos a siker. Ráadásul egy olyan fő modell betanítása, amelyet aztán már az egyes obszervatóriumok helyi viszonyaihoz lehet igazítani, időigényes, mondta a brit lapnak a kanadai Victoria Egyetem kutatója, Hossen Teimoorinia. És hiába szűri ki az algoritmus a műhold fényét, azzal együtt mindent kiszűr, ami a kép mögött van. Szóval az adatvesztés mértékét nem enyhíti, legfeljebb a megmaradt képi információk válnak jobban feldolgozhatóvá.

Semmit sem látunk, semmit sem úgy látunk

McDowell egy másik nehézséget is említ: ahány obszervatórium, annyi űrteleszkóp (eltérő felbontás, zajjellemző, expozíciós idő, hullámhossz stb.). A modellnek elég robusztusnak kell lennie, hogy ezt képes legyen kezelni. Az ideális az lenne, ha el lehetne készíteni egy olyan alap eszközkészletet (pl. Python-könyvtárak formájában), amivel a csillagászok a saját eszközükre formálhatnák at MI-t.

És hogy milyen veszteségek érhetik a tudományt? A The Register az Univerzum jelenleg legtávolabbinak tartott galaxisa, a 2016-ban felfedezett GN-z11 példáján mutatja be. Az esetet a magyar űkutatási hírportál, az Űrvilág is megírta. A csillagászok tavaly egy villanást észleltek a galaxisban. Először egy csillag pusztulásának értelmezték, majd egy az ősi Világegyetemben történt gamma-villanás utófénylésének. Végül egy lengyel csillagász elég meggyőzően bizonyította, hogy nagy valószínűséggel csupán egy orosz hordozórakéta maradékán megcsillanó fény tartotta lázban egy évig a csillagászokat.