Drónrajokkal védené a Bundeswehr a harci repülőit. Egyelőre még csak a megvalósíthatóságot vizsgálják az Airbus Defense and Space-szel. Ehhez ugyanis nem csupán jó drónokra, hanem a biztonságos autonóm repülést biztosító mesterséges intelligenciára is szükség lesz. A Handelsblatt értesülései szerint az Airbus bevont a projektbe két startupot is, hogy a rajvezérlő algoritmus fejlesztése gyorsabban haladjon.

Mint a német üzleti lap írja, a rajtechnológia egyre nagyobb szerepet kap a hadászatban. Az Egyesült Államok, Kína és Oroszország is dolgozik ilyen jellegű megoldáson. A drónrajok erejét a hálózatba kapcsoltságuk adja, nagy területen és összehangoltan tudnak egyszerre támadni vagy felderíteni, és önvezérlésükkel együtt javul a támadóképességük is. Mint Lorenz Meier, a svájci Auterion alapítója mondta, a fejlesztésekben a kínaiak járnak az élen, már hat éve demonstrálták, hogy képesek ezernél is több drónt rajban mozgatni. Meierék egyébként az amerikai hadseregnek fejlesztettek hasonló rendszereket.

Az EU egy közös projekttel próbálkozik: az FCAS (Future Combat Air System) középpontjában egy olyan vadászgép áll, amely a tervek szerint drónokkal együtt fog működni, hogy bizonyos feladatokat átadhasson számukra.

A francia hadsereg egyelőre közepes hatótávolságú távirányítású drónokat szeretne vásárolni. Ezek az ún. kamikaze drónok (loitering munition) voltaképpen repülő lőszerek, melyeket a célpontnál a kezelő aktivál. Ekkor a drón nekiütközik a célpontnak, és felrobban. Mint az AeroTime írja, a tenderen két konzorcium jutott "döntőbe".

A francia kormány tulajdonában lévő Nexter Systems vezette konzorcium 10 kilogrammos, függőlegesen fel- és leszállni képes drónja GPS nélkül is alkalmas autonóm repülésre. Az MBDA vezette konzorcium viszont egy olyan koncepciórajzot mellékelt a pályázatához, amiből arra lehet következtetni, hogy Mutant nevű drónjai képesek rajként működni.

Autonómia nélkül nem megy

A drónrajok alkalmazhatóságának a kulcsa az autonómia. Egy pilótának így is ezer fele kell figyelnie, arra már semmiképpen sem maradna ideje, hogy egyenként irányítson mondjuk féltucatnyi drónt. A Bundeswehr és az Airbus ezért most azt vizsgálja, hogy MI-vel megoldható-e, hogy a rajok autonóm módon működjenek együtt a pilótával. A projekt első fázisában megszületett az elméleti koncepció – ez volt a KITU 1 (Künstliche Intelligenz für taktische unbemannte Flugsysteme, magyarán: mesterséges intelligencia személyzet nélküli taktikai repülési rendszerekhez).

A második fázisban viszont már a gyakorlati tesztek következnek. Ebben a munkában vesz részt a müncheni székhelyű Quantum Systems dróngyártó, amely felderítő drónokat szállít Ukrajnának, valamint türingiai partnere, a Spleenlab, amely gépi tanulásra és autonóm rendszerekre specializálódott. Utóbbi elsősorban az edge computing területén szerzett szakértelme miatt kapott helyet a projektben. A katonai rendszereknek képesnek kell lenniük arra, hogy az adatokat helyben dolgozzák fel MI segítségével, mert az ellenség igyekszik zavarni az információáramlást, így nincs mindig lehetőség nagy mennyiségű adatot küldözgetni ide-oda.

A cél a küldetésalapú irányítás: megadják a rajnak a célt, pl. hogy derítse fel adott területen az összes ellenséges harceszközt. A raj pedig önállóan dönt, hogy melyik drón milyen útvonalat jár be.

Nem kockázatmentes...

Szakértők szerint a drónrajok bevetése kockázatos is lehet. Ha valaki megszerzi a szükséges szoftvert (volt már példa súlyos szivárgásokra), akkor akár az otthoni használatra szánt drónokból is építhetne pl. kémrajt. De az sem jelentene kisebb veszélyt, ha a raj kicsúszna az irányítás alól, ami szintén bekövetkezhet.

Érdemes megjegyezni, hogy hasonló kutatások Magyarországon is folytak. Vicsek Tamás akadémikus, az ELTE Biológiai Fizikai Tanszékének professzora vezette kutatócsapat a 2010-es évek második felében olyan vezérlő algoritmust készített, amely a madarak csapatos vonulását mintául véve nagy számú drónt tudott autonóm módon vezérelni. A kísérletek során fizikailag harminc drónnal, szimulációban több ezerrel is működött a vezérlés. Érdemes megnézni Vicsek professzor alábbi előadását, amelyben közérthető módon vázolja a problémát.