A mesterséges intelligencia is kiemelt témaként szerepelt a múlt héten Davosban rendezett Világgazdasági Fórumon, amelynek egyik paneljében az FBI igazgatója a kínai mesterségesintelligencia-program nemzetbiztonsági fenyegetéseiről beszélt. Christopher Wray, aki már tavaly júliusban is hangsúlyosan figyelmeztette a nyugati vállalatokat, hogy Kína célja a kulcsfontosságú iparágak irányításának megszerzése szellemi tulajdonuk "kifosztásával", most annak a veszélyeit fejtegette, hogy az ottani törekvéseket "nem korlátozza a jogállamiság", és szerinte Pekingnek már "nagyobb hekkerprogramja van, mint bármely más nemzetnek".

Wray úgy látja, hogy a gépi tanulás (machine learning, ML) a nukleáris szakértelemhez hasonlóan a világ javára vagy kárára is bevethető, Kína pedig az államilag támogatott hekkerek képességeinek további növelésére használja fel. Kínát gyakran vádolják azzal, hogy infrastrukturális beruházásain keresztül próbálja kiterjeszteni befolyását más országokra, az Egyesült Államok pedig Kína növekvő gazdasági befolyását és katonai erejét tekinti a legfontosabb hosszú távú biztonsági kihívásának. A két hatalom ma már rendszeresen és nem is alaptalanul vádolja egymást olyasmivel, mint legújabban például a világűr militarizálása.

Az együttműködéstől vár lépéselőnyt

Az FBI igazgatója szerint a kínai mesterségesintelligencia-program "az utóbbi években ellopott tömérdek szellemi tulajdonra és érzékeny adatra épül", és magát a programot is a szellemi tulajdon megszerzése és az elnyomás előmozdítására használják. Ez utóbbi ráadásul nemcsak odahaza, Kínában fordul elő, hanem Wray értékelésében egyre inkább kínai exporttermék lesz belőle. Ahogy az AI News tudósításából kiderül, hogy ebben a Cloudflare vezérigazgatója, Matthew Prince képviselt egy valamivel pozitívabb álláspontot, aki ugyanebben a panelben elmondta: optimistává teszi, hogy egyelőre "több a jó fiú, mint a rossz fiú".

Azt Prince is elismerte, hogy a mesterségesintelligencia-versenyt az fogja megnyerni, aki a legtöbb adattal rendelkezik, és az adatgyűjtés a nyugati országokban mindig is sokkal szigorúbb feltételek között zajlott, mint Kínában. Christopher Wray kissé egyoldalú megfogalmazása szerint egy olyan világban, ahol ezek a technológiák a jók és a rosszak számára is elérhetők, a jogállamiság és a nemzetközi normák nyilván csak a jó fiúkat korlátozzák, ez pedig versenyelőnyt biztosít az ellenfélnek. Ebben a helyzetben a kooperáció ad rá esélyt, hogy sikerüljön mindig egy lépéssel a károkozásra törekvők előtt járni, akiknek Wray semmi esélyük, ha mindenki együttműködik ellenük.