Magyar CIO-k kérdeznek egymástól. A központi téma: kinek mi volt a legnagyobb kihívás a koronavírus okozta helyzetben, és azt hogyan, milyen eszközökkel, módszerekkel sikerült kezelni.  (A korábbi kérdéseket és válaszokat itt gyűjtöttük össze.) Rafaez Róbert, a Béres Gyógyszergyár Zrt. CIO-ja kérdezte Kator Józseftől, a Volvo Group Trucks Hungary IT-vezetőjétől:

A kialakult helyzet milyen változásokat hozott a cég életében, melyek voltak a legnagyobb kihívások? És egy közel sem szakmai kérdés: készül-e a haszonjármű szektor vírusbiztos járművekkel a jövőre?

Az eddigi cikkeket olvasva, úgy gondolom mi meglehetősen szerencsések voltunk, de ezzel együtt is sok teendőnk akadt. Maga a távmunka-infrastruktúra már kiépült cégünknél, és a legtöbb kollégánk használta is alkalmilag. Már az előző évek is a laptopok számának folyamatos növekedéséről szóltak, így amikor a menedzsment az otthoni munka mellett döntött, a dolgozók munkaállomásainak csak egy kisebb hányadát kellett hordozható gépre cserélnünk és felvérteznünk a távmunka lehetőségével.

Nehézséget inkább az emberi oldal jelentett. Az anyacég szellemével ellentétben ugyanis Magyarországon nem volt elterjedt az otthoni munka, legalábbis nem olyan értékben, mint amit a vírushelyzet kikényszerített. Számomra a kezdeti bizonytalanság volt a legrosszabb, és úgy látom, ez egyelőre velünk is marad: még ma se tudja senki megmondani pontosan, mire is kell készülnünk, mi fog bekövetkezni, meddig tart ez a helyzet, és mit fog átírni, hosszú távon megváltoztatni a jövőben.

A karantén és az azzal együtt járó bizonytalanság erősítette fel azt az igényt, hogy közvetlenül, gyorsan és egy időben tudjuk értesíteni a kollégákat minden, a vállalat működésével kapcsolatos tudnivalóról. Ezért az eddigi emailes, faliújságos, személyes tájékoztatásos csatornákat lecseréltük egy digitális megoldásra: bevezettünk egy belső kommunikációs applikációt, amelyet minden dolgozó telepített az okostelefonjára, és azóta is aktívan használ. Ha nincs a rendkívüli helyzet, ez a bevezetés biztosan hosszabb ideig tartott volna.

A Volvo Hungária Kft. esetében az mindenképpen nehezítést jelentett, hogy a vállalat palettája széles: az új és használt gépjárművek (kamion, busz) értékesítésétől , a finanszírozáson, a vezetőoktatáson és tréningeken át át a szervizig és alkatrész-értékesítésig terjed, és mindegyik terület speciális a maga nemében. Bár mint fentebb említettem, az előzményeink miatt gyors és sikeres volt az átállás a távmunkára, több olyan problémát kellett rövid idő alatt megoldanunk, ami korábban fel sem merült.

Ilyen volt például a szerelők távoktatása, a képzésen ugyanis folyamatosan szemléltetni kell. Ráadásul egy érzékeny terület, cégünké az ország legnagyobb Volvo-szervize, és a javítási munkákat nem lehet máshol elvégezni. Emiatt nagyon sok folyamatot kellett átgondolnunk a HR-osztállyal egyeztetve, hogy lássuk, mi az, ami a legjobban biztosítja az üzleti folytonosságot, különösen tekintettel arra, hogy sok szállítmányozó céggel van stratégiai partnerségünk.

Egy sor kérdésre is választ kellett adnunk. Például valóban megoldottunk-e mindent azzal, hogy lehetőséget adtunk a kollégáknak az otthoni munkavégzésre? Vagy esetleg meg kell győződnünk róla, hogy a feltételek is adottak ehhez (pl. külön szoba, vagy legalább egy csendes sarok, asztal, megfelelő szék, internet, nyugodt körülmények stb.)? Hiszen sokunk élménye volt, hogy egyszerre kellett dolgozni, segíteni az iskolák gyerekek tanulását, sokszor még a pedagógusoknak is kellett némi "távsupportot" adni, hogy működjön a gyorsan összedobott rendszer.

És itt jön a történet emberi oldal. Érdekes volt megélni, látni, hogy azok, akik korábban kifogásokat kerestek, mi miért nem lehetséges, most hirtelen felnőttek a feladathoz. Egyik napról a másikra olyan eszközöket kezdtek használni, amiket korábban messze elkerültek. A pandémia sokakat nevelt önállóságra. A cégen belül is azt tapasztaltuk, hogy a kezdeti pánik után az IT által kezelendő esetek száma lecsökkent (igaz, a visszatérés után ismét megnőtt). Ezzel párhuzamosan viszont az informatika felértékelődött, ha eddig fontos volt, most egyszerre nélkülözhetetlen lett. Úgy látom, sok minden megváltozott, például megtanultuk értékelni a fizikai meetingeket, beszélgetéseket és a közös reggeli kávézásokat.

És hogy a "szakmaiatlan" kérdésre is válaszoljak. A Volvo nagyon is készül a jövőre. Létezik önvezető busza és kamionja is, bár még nem kerültek ki a forgalomba, aminek több – például törvényi – akadálya is van. Ami ezeknek az eszközöknek a biztonságát illeti, keményen dolgozik rajta az egész szakma, a Volvo koncepciós járműveinek is fontos területet ez.

Bár ezen a területen sok a kihívás, személy szerint azt gondolom, a hekkerektől veszélyeztetett önvezető jármű nem veszélyesebb, mint azért nem veszélyesebb, mint jelenlegi autók. Szándékos bűncselekmények végrehajtására a jelenlegi gépjárművek is számtalan lehetőséget adnak, ráadásul sokszor egyszerűbb módon, mint a szofver vezérelte járművek.

Kator József a következő kérdést a Corvinus Egyetem dékánjának, a tiszteletbeli CIO-nak tekintett Fehér Péternek címezte:

A járvány alaposan felforgatta a hagyományos oktatási rendszert. Ön szerint mi lesz a távoktatás jövője? A kényszeren túl akarunk-e menni ebbe az irányba, képesek-e túllépni beidegződéseinek oktatók és hallgatók? Milyen lesz tíz év múlva az oktatás?

Tovább a sorozatban megjelent kérdésekre és válaszokra »