Magyar CIO-k kérdeznek egymástól. A központi téma: kinek mi volt a legnagyobb kihívás a koronavírus okozta helyzetben, és azt hogyan, milyen eszközökkel, módszerekkel sikerült kezelni.  (A korábbi kérdéseket és válaszokat itt gyűjtöttük össze.) Kator József, a Volvo Group Trucks Hungary IT-vezetője Fehér Péterhez, a Corvinus Egyetem posztgraduális és executive programjait irányító dékánjához mint tiszteletbeli CIO-hoz (egy Fehér Péter irányította munkacsoport évek óta készít CIO-kutatásokat) fordult kérdésével:

A járvány alaposan felforgatta a hagyományos oktatási rendszert. Ön szerint mi lesz a távoktatás jövője? A kényszeren túl akarunk-e menni ebbe az irányba, képesek-e túllépni beidegződéseinek oktatók és hallgatók? Milyen lesz tíz év múlva az oktatás?

2020 elején a National University of Singapore (NUS) bejelentette, hogy a félévet online formában folytatják. Akkor a koronavírus egy távoli, ázsiai problémának tűnt csak, és ugyan a nemzetközi diákcserében már okozott bizonytalanságokat – hasonlóan a korábbi járványokhoz –, nem gondoltuk, hogy ez minket, helyben is érinthet. Habár átéreztük a szingapúri kollégák kihívásait (és ezt még februárban egy nemzetközi versenyen személyesen is volt alkalmam átbeszélni velük), azért az első reakcióm az volt, hogy az NUS, és mindazon egyetemek, melyek teljesen online félévet futtatnak ősztől, képesek lesznek arra, hogy online kurzusokkal letarolják a világot. Mert a kényszer egyben lehetőség is arra, hogy többfajta technológiát, eszközt, megoldást – mi több, különféle online módszertanokat kipróbáljanak, és a tapasztalatokra építve javítsák az online oktatás hatékonyságát. Ebben a tekintetben kissé irigykedve tekintettem a kollégákra (vigyázni kell, hogy mit kíván az ember, mert valóra válhat).

A tavaszi félévben – mint a legtöbb intézmény a világon – egyetemünk is átállt az online oktatásra. Nem teljesen előzmények és tapasztalatok nélkül, de az online megoldások korábban csak kisebb szeletét tették ki a portfóliónknak. Az átálláskor platform szinten egységes megoldásokat kerestünk, ugyanakkor módszertanilag több lehetőséget is nyitva hagytunk az oktatóknak. A hallgatói visszajelzések szerint az online oktatás megkönnyítette az órákon való részvételt, a tananyag elérését és követését, valamint segítette a saját időbeosztás kialakítását. Ugyanakkor sokan jelezték, hogy a személyes kapcsolattartás lehetőségei beszűkültek. Érdekes, hogy amikor arról kérdeztük a hallgatókat, milyen elemeket tartanának meg a nem online időszakra, az online előadások és az előre felvett előadásanyagok szerepeltek az első helyen. Azon területeket preferálták, ahol a fókusz elsősorban az elméleti tudáson van, kevesebb interakcióval, és ahol egyéni tanulási utakat lehet kialakítani.

Ha kitágítjuk a tapasztalatainkat az egyetemen kívülre, azt látjuk, hogy alapvetően az online, aszinkron tartalom azok számára ideális, akik megtanultak már tanulni, azaz képesek önállóan, folyamatosan haladni a tananyaggal, a keretrendszer ütemezését, figyelmeztetéseit követve. Habár az online tartalom most már egy évtizede velünk van, a lemorzsolódási arány nem változott jelentősen, sőt. Az MIT egy 2019-es kutatásában az edX platform résztvevőit vizsgálta, és jelentős, 90 százalék feletti lemorzsolódási arányt tapasztalt. Ez rámutat arra, hogy a technológia, amely széles körben elérhetővé teszi a tudást, még nem garancia arra, hogy ez a tudás befogadásra is kerül – illetve másik oldalról szemlélve: az online kurzusokat kínáló intézményeknek jelentős kihívása van abban, hogy a hallgatókat megtartsák és eljuttassák a kurzusok befejezéséig, és ehhez szükséges új módszereket, online követést, motivációs megoldásokat találni.

De a technológia nem csak a tavasszal megismert online vagy aszinkron órákat jelenti. A technológiai megoldások segítségével már most lehetőség van arra, hogy akár komplex helyzetekbe, szimulációkba vonjuk be a hallgatókat, vagy játékos formában, egymással versenyezve alakítsanak ki eltérő üzleti stratégiákat, fejlesztve számos kompetenciájukat. A csoportmunka-alkalmazások lehetővé teszik nemzetközi, virtuális csapatok együttműködését – ezáltal is felkészítve valós helyzetekre a hallgatókat. Mi több, a virtuális valóság segítségével személyes jelenlét nélkül is átláthatóvá tehetnek komplex rendszereket (pl. emberi test, gépek működése). Már most is léteznek olyan mesterséges intelligenciára épülő megoldások, amelyek figyelik a hallgatók tevékenységét, jelzik az esetleges elmaradást, és rámutatnak a fejlesztendő területekre. Ezeknek az eszközöknek a többségét az oktatásban még csak néhány területen használják, de az már így is látszik, hogy nagy mértékben segítik a tanulást, a megértést, kipróbálást, még ha teljes mértékben nem is képesek kiváltani a gyakorlati elmélyülést.

A digitális módszerek alkalmazása ugyanakkor az informatikai háttér szempontjából is kihívást jelent: a szervezeteknek biztosítaniuk kell a terhelést kiszolgáló infrastruktúrát (24/7-es elvárások), széles funkcionalitást biztosító keretrendszer(eke)t, felhasználóbarát felületeket, játékos, motivációt, elköteleződést segítő támogató személyzetet stb.

Összességében azt gondolom, hogy a tavaszi félév az egész világon megmutatta mind az oktatóknak, mind a kutatóknak, hogy mekkora lehetőség van az online oktatásban. Azon intézmények, melyek erre a tapasztalatra képesek építeni, új lehetőségeket tudnak kifejleszteni. Továbblépni azonban akkor tudunk a technológia által segített tanulás területén, ha nem csak a technológiában, hanem oktatásmódszertanilag is fejlődünk. Építünk a pedagógiai-pszichológiai ismeretekre, és olyan megoldásokat találunk, melyek az online környezetben segítik az önszabályozó tanulást, elköteleződést, valamint fel is készítjük hallgatókat a tudatosan tervezett, digitális platformokon végzett munkára. Ahhoz, hogy ez hasznos legyen, jól tudjuk csinálni, fontos, hogy ne kampányszerűen, hanem tudatosan átgondolt stratégia mentén építkezzünk.

Fehér Péter kérdését Kada Zsoltnak, a GIRO informatikai vezetőjének tette fel:

Az azonnali fizetési rendszer magyarországi elindítása új csatornát biztosít a pénzforgalomban. A központi szolgáltatás és üzemeltetés területén milyen új kihívásokat jelent ez most, és várhatóan a jövőben?

A sorozatban megjelent kérdéseket és válaszokat ezen az oldalon találja egybegyűjtve.