Bevált a Massachusetts Institute of Technology kísérlete: jól működik a távmunka – már ha jól szervezik. A kísérlet, amelyben az egyetem üzleti iskolájának, a Sloan School of Managementnek az egyik munkacsoportja vett részt, sikerrel zárult, tehát folytatódik. A sikerhez egy vicces robot is hozzájárult.

Az iskola egyik vezetője, Peter Hirst új munkarendet vezetett be a 35 fős munkacsoportjában. Az ötlet amúgy nem volt új: lehetett távmunkázni. Az egyetem külön kérésre mér régóta biztosította munkatársainak ezt a lehetőséget, azonban csak mint különleges juttatást. Hirst azonban – nem feltétlenül önszántából, sokkal inkább takarékossági okokból – mindezt rendszer szintre emelte.

Itt is vannak szabályok

Mivel sokan panaszkodtak, hogy a napi utazás sok időt elvesz az aktív időből, és így még nehezebb ellátni az amúgy is folyamatosan növő munkaterheket, Hirst kifejezetten ösztönözte munkatársait, hogy a munkatársai legalább a hét néhány napján otthonról végezzék a munkájukat. Ráadásul rugalmas munkaidőben. Ez például az este-éjszaka dolgozóknak kifejezetten jól jött, mert nem lézengtek bent az irodában, hogy kipihenjék az előző éjszakát, hanem valóban pihenhettek, így az aktív idejüket hasznosan és produktívan töltötték.

Persze ehhez először is meg kellett teremteni a technikai feltételek, hogy a feladatok zöme távolról is elvégezhető legyen.

Végül a csoport mintegy harmada megmaradt a benti szokásos 9-től 5-ig munkarendnél, a többiek viszont vállalták a rugalmas, távoli munkavégzést.

El kell kerülni az elszigetelődést

A távoli munkavégzés ellenzőinek az a legfőbb érve, hogy aki otthonról dolgozik, elszakad a munkatársaitól. Gyengülnek a szociális kapcsolatai, csökken az együttműködés a csapat tagjai között. Hirst ez ellen vezette be, hogy a hét egy napján mindenkinek meg kellett jelennie az irodában, sőt egy hónapban egyszer ezt közös ebéddel is megfejelték.

Ugyanakkor szigorúbban korlátozták a meetingek időpontját egy szűkebb idősávra, hogy azok ne jelentsenek túlságosan nagy kötöttséget az otthon dolgozóknak. Ettől csak rendkívüli esetben lehetett eltérni.

A meetingek érdekesen alakulnak. Az irodában két Double Telepresence Robot segítette a távol lévő munkatársak bekapcsolódását a beszélgetésekbe. A Double Robotics berendezése lényegében egy távvezérelhető vázon guruló iPad. A távoli dolgozó videokonferencia rendszeren jelentkezik be a meetingre, és az arca megjelenik a robotra szerelt iPaden. Utána a távoli munkatárs ugyanúgy "sétálhat" az asztal körül, mintha személyesen jelen lenne, vagy épp közvetlenül odamehet valakinek az asztalához, hogy beszéljen az ott ülő munkatársával. (A robot működését – igaz, más szemszögből – jól bemutatja a lentebb látható videó.)

Kevesebb az üresjárat, nincs körömreszelés

És a tanulság? A MIT-en úgy vélik, a személyes találkozót ugyan nem pótolja még a legjobb telepresence rendszer sem, ám cserében a dolgozók stressz-szintje nagyon lecsökkent, és a távmunkázók többsége azt állította, jobban össze tudja egyeztetni a munkáját a magánéletével, a családdal. A hatékonyság pedig nőtt már csak amiatt is, hogy megszűntek a kötött munkaidőben dolgozókra jellemző üresjáratok.

A kísérlet újabb cáfolata annak a mítosznak, mely szerint csak személyes jelenlét – és a személyes ellenőrzés – garancia a kemény munkára.