Az internet, a szélessávú és az újgenerációs informatikai és telekommunikációs megoldások jelenthetik Európa új tartópilléreit. A jövőbe tekintő Európa megteremtéséhez azonban már ma meg kell hoznunk a megfelelő döntéseket. Az EU a globális telekommunikációs és szélessávú szolgáltatások piacának meghatározó szereplőjeként kerülhet ki a jelenlegi válságból, de ezért még sokat kell tennünk. A döntéshozókat határozott vezetői hozzáállással arra kell ösztönözni, hogy az egyetlen jövőbiztos szélessávú megoldást válasszák: az otthonokig elérő ultragyors üvegszálas technológiát!

Az ultragyors internet széleskörű elterjedéséért küzdő szakmai szervezet, az FTTH Council Europe tisztában van vele, hogy e cél eléréséhez hosszú út vezet, melyet jól szemléltet az 1,6 milliós Alsó-Ausztria példája. Az ország legnagyobb szövetségi államának tartományi kormánya a közelmúltban ugyanis levelet írt a helyi önkormányzatoknak, hogy az eddig használt szélessávú internetet a „legújabb vezeték nélküli technológia” fogja felváltani, melynek letöltési sebessége „akár a 8 Mbps-ot is elérheti”. Ez azt jelenti, hogy 5 millió eurónyi közpénzt költenek egy olyan technológiára, ami még a 2020-ig kidolgozott Európai Digitális Menetrend (DEA) minimum követelményeit sem éri el.

Ez az eset kitűnően példázza, hogy az Európai Unió döntéshozói hogyan kezelik az ICT és a szélessávú internet kérdését. Mióta az Európai Bizottság 2010-ben kidolgozta az Európai Digitális Menetrendet, egyes vélemények szerint a sávszélességre vonatkozó célok túl nagyra törők. Azonban figyelembe véve az Európán kívüli erős gazdaságok ambícióit és terveit, a célok korántsem túlzóak, sőt, éppen hogy elégségesek.

A két éve eszkalálódó válság után Európa kormányai és döntéshozói megkérdőjelezik a DEA céljait, csak azért, hogy ne kelljen megtenniük a szükséges lépéseket, illetve kisebb célokat fogalmazzanak meg ahelyett, hogy egy versenyképes Európa megteremtésén dolgoznának. Nézzük meg közelebbről az általuk leggyakrabban megfogalmazott érveket:

– nincs rá piaci bizonyíték, hogy szükség van a nagyobb sávszélességre;
– a hálózatok kiépítésének finanszírozására nincs lehetőség;
– Európának sokkal sürgetőbb problémákat kell megoldania, mint a nagyobb sávszélesség.



Biztos, hogy nincs piaci bizonyíték? ■ Számos nagyobb szolgáltató elismeri, hogy az otthonokig elérő ultragyors üvegszálas technológia a legfejlettebb megoldás, de azt is állítják, hogy nincs igény nagyobb sávszélességre. Az FTTH Council Europe több éve üzemelő üvegszálas hálózatok előfizetői arányát vizsgálta. Az adatok azt mutatják, a fogyasztók elő fognak fizetni a nagy sebességű üvegszálas szolgáltatásokra, akár még magasabb áron is. Az előfizetések számának növekedése csak idő kérdése, és azok a fogyasztók, akik már használták az ultragyors internetet, illetve megtapasztalták a szolgáltatások minőségét, nagyon lojálisak maradnak. Ennek ellenére sok európai nem hisz a hirdetésekben szereplő sávszélességi adatoknak, hiszen tanulmányok szerint a beígért maximális sebesség és a valódi sávszélesség között hatalmas különbségek lehetnek.

Amikor azt halljuk, hogy „senkinek sem lesz szüksége 100 Mbps sávszélességre az elkövetkező 10 évben”, nem árt, ha végiggondoljuk: egy évszázaddal ezelőtt a kormányok azt állították, hogy nincs biztosíték arra, hogy több autót valaha is el lehet adni, és ezért nincs szükség újabb utakra. 1958-ban, Tom Watson az IBM vezérigazgatója azt mondta, hogy „a világon összesen mintegy 5 darab számítógépre van kereslet”. Bill Gates 1981-ben pedig kijelentette, hogy „egyetlen személyi számítógépben sem lesz szükség 512 kilobájtnál nagyobb memóriára”.

Egy évtizede a fogyasztók számára az olyan technológiák, mint a HDTV on demand, az nagyképernyős LCD TV, a tablet, az okostelefon, az online vállalkozás vagy a digitális fényképezőgép teljesen ismeretlenek voltak. Az első Ultra HD eszközök, melyek a HDTV-nél négyszer nagyobb felbontással rendelkeznek, idén karácsonykor kerülnek az üzletek polcaira. Az európai fogyasztók hamarosan olyan szolgáltatásokat szeretnének igénybe venni, amelyek a világ számos részén elérhetők lesznek, de az itteni szolgáltatók kínálatában nem fognak szerepelni.

Tényleg nincs forrás az ultragyors hálózatok kiépítésére? ■ Jelentős – bár szerencsére áthidalható – kihívást jelent a szükséges beruházások nagyságrendje, valamint az, hogy a hasonló infrastruktúrafejlesztési projektek finanszírozási háttere nem mindig megoldott. Számos felmérést végeztünk már ebben a témában, és létrehoztunk egy, az „Üvegszálas hálózatok finanszírozása” elnevezésű projektet is annak érdekében, hogy elősegítsük a forrásteremtést.

Több európai vagy országos tanulmány jutott rémisztő eredményekre a finanszírozást illetően – a számítási modell közzététele nélkül, ami lehetetlenné teszi a kalkulációk ellenőrzését. Éppen ezért az FTTH Council Europe elindította a saját „költség projektjét”. A jelenlegi számokra alapozott durva költségbecslések készítése helyett a mi modellünk már meglévő üvegszálas projektek költségkalkulációin és valós földrajzi adatokon alapul.

Meglepő eredményre jutottunk: szinte az összes európai háztartásba be lehetne vezetni az üvegszálas technológiát kicsivel több mint 200 millió euróból, amely kevesebb mint a fele a mások által végzett becsléseknek! (Németország egymaga több mint 80 milliárd eurót költött telekommunikációs infrastruktúrafejlesztésre az elmúlt 10 évben…)

Az elmúlt másfél évben nyugdíjalapok, intézményi és magánbefektetők, valamint regionális befektetési bankok kezdték el vizsgálni az üzleti lehetőségeket és valósítottak is meg befektetéseket a területen. Éppen ezért egy külön „Befektetési Napot” is szervezünk a 2013 februárjában megrendezésre kerülő FTTH konferencián Londonban, ami még közelebb hozhatja egymáshoz a befektetőket és az üvegszálas projekteket.

Emellett az Európai Unió Európai Összekapcsolódási Eszköze (CEF) a 2014-2016-os költségvetésben a szélessávú internet fejlesztésre elkülönített 9,2 milliárdból 7 milliárd euróra számíthat. Innovatív finanszírozási megoldások és PPP modellek viszont sokkal nagyobb befektetést tesznek lehetővé ugyanebből az összegből.

Vannak fontosabb ügyek, mint az ICT? ■ Habár a 9,2 milliárd nem túl nagy összeg az Európai Unió teljes, 1000 milliárdos költségvetéséhez képest, a CEF-et hevesen támadják. Több ország döntéshozói kérdőjelezik meg még a legkisebb szélessávú internetre elkülönített költségvetési forrás létjogosultságát is, inkább az utak, vasutak vagy repülőterek fejlesztését részesítik előnyben annak ellenére, hogy az infrastrukturális beruházásokra elkülönített forrás már így is négyszer akkora, mint a CEF. A CEF keretösszege éppen ezért jelentősen csökkenhet az elkövetkezendő hónapokban. Fontos tudni, hogy az európai döntéshozók és a szélessávú internetről szóló gazdasági tanulmányok gyakran nem említik meg, hogy jelenleg globális verseny zajlik, amiből csak azok kerülhetnek ki győztesen, akik jelentős szélessávú interneteléréssel rendelkeznek. Ma az ICT, illetve a szélessávú alkalmazások és szolgáltatások piacának legfontosabb szereplőit Európán kívüli országok adják.

Az FTTH Council Europe erőteljesen támogatja az Európai Digitális Menetrend (DEA) céljait, hiszen egyértelmű bizonyíték van arra, hogy csak az otthonokig elérő ultragyors üvegszálas technológia lesz képes megfelelő feltöltési és letöltési sebességet, illetve szolgáltatási minőséget nyújtani, nemcsak most, hanem a jövőben is. Az FTTH az egészségügy, a távmunka és a szórakoztató elektronika terén olyan alkalmazásokat és szolgáltatásokat tesz lehetővé, melyek biztosítani fogják, hogy Európa a világ vezető gazdasági ereje maradjon, a DAE céljainak gyengítése azonban csökkenteni fogja a kontinens globális versenyképességét.

Arthur D. Little szerint a szélessávú internet penetrációjának 10%-kal történő növelése 1%-os GDP növekedést eredményez. Minden 1000 új végfelhasználó 80 új munkahely megteremtését jelenti. Habár az OECD, az Európai Befektetési Bank és más szervezetek által készített tanulmányok csupán a szélessávú internetelérés közvetlen hatásaira fókuszálnak, az eredmények azt mutatják, hogy a jövőbiztos üvegszálas hálózatoknak pozitív hatása van a termelékenységre és a gazdasági növekedésre is. Segíthetnek a válság leküzdésében, illetve Európa felkészítésében a 2020 utáni világra.


A kiút ■ A következtetés egyszerű: Európának amilyen gyorsan csak lehet, ki kell építenie jövőbiztos szélessávú hálózatokat. Ez biztosíthatja gazdaságunk, társadalmunk és környezetünk sikeres fejlesztését. Addig azonban jelentős változtatásokra lesz szükség Európa telekommunikációs piacán, melyeket nem biztos, hogy a piacok, illetve a közvélemény kedvezően fogad, ugyanakkor Európa hosszútávú jövőjét szolgálják. Néhány nagyobb szereplő akár el is tűnhet – megmentésük viszont az egész Európai Uniót veszélybe sodorhatja.

Az EU-nak határozott vezetői hozzáállásra van szüksége, és olyan döntéshozókra, akik megértik az ICT és a szélessávú internetelérés hosszútávú hatásait. Akik, ha ma meghozzák a megfelelő döntéseket, biztosítani fogják, hogy Európában kiépüljön az a szélessávú internet hozzáférés, ami ahhoz kell, hogy a kontinens a globális piacon sikeres legyen 2020-ra és azután.

Jövőre választásokat tartanak Alsó-Ausztriában. Az önkormányzat olyan állampolgároktól remélhet majd szavazatokat, akik még 8 Mbps-nál is kisebb internetkapcsolattal rendelkeznek. Viszont lehet, hogy alulbecsülték azokat a végfelhasználókat, akik amiatt panaszkodnak, hogy a jelenlegi 6 Mbps sebességet is elérő DSL hálózat modernizálása nem elégséges, és az 5 millió eurónyi közpénzt sokkal hatékonyabban is el lehetett volna költeni.

Együtt kell működnünk azért, hogy az európai döntéshozók megértsék az ICT jelentőségét. Dolgozzunk azon, hogy a lehető legtöbb európai háztartás számára legyenek hozzáférhetők a jövőbiztos üvegszál-alapú hálózatok. Ezáltal teremtsünk egy fényes, sikeres jövőt Európa számára.