Tegnap délután ettől volt hangos a sajtó itthon és külföldön, jobban mondva külföldön és itthon: kivonul a tőzsdéről, és magánkézbe kerül a Dell. (Miért, eddig talán nem abban volt?) Az elemzések széltében-hosszában ragozták azt a tényt, hogy a Silver Lake, az MSD Capital és néhány bank mellett a Microsoft is bedobott 2 milliárdot, és persze ott van még az eddig is meghatározó tulajdoni hányaddal bíró Michael Dell, aki szintén belenyúlt a konyhapénzbe – ráadásul mélyen, merthogy 25 százalékkal többet ígértek a cég részvényeiért, mint annak záró ára, az utolsó három hónap átlagárára meg több mint harminc százalékkal licitáltak rá.

Szóval beindult a sajtó, írtak a történetről itt meg ott, mi speciel először a New York Times cikkébe botlottunk bele. A részletek tiszták – a tranzakciót körbebástyázták jogilag, kitalálták a menetrendet, a fenti oldalakon elolvashatók –, a jövő azonban homályos. Michael Dell ugyan küldött egy optimizmustól sugárzó levelet a cég dolgozóinak – mi sem tettünk volna másképp, főleg ha kb. 100 ezer emberről van szó –, amelyben felemlegeti a dicső múltat, az évi 60 milliárdos bevételt, és hogy voltaképpen a Dell már nem is PC-gyártó, hanem nagy árréssel dolgozó szolgáltató. Említi az egy ideje folyó átalakításokat is, melyek eredményeként gépgyártóból vállalati megoldásszállítóvá lépne elő a cég. Az átalakításhoz azonban idő kell. Meg további beruházások. Meg türelem – írja Dell.

Ezért is kell a levél végén kedves szavakat mondania azokról, akik hozzák a pénzt, hogy meglegyen a 24,4 milliárd. Például a Microsoftnak, akinek meg úgy kell minden partner, aki a Windows 8 alá teszi a vasat, mint egy falat kenyér. És bár tavaly május környékén Michael Dell még nem lelkesedett az új Windowsért, a tények azóta valószínűleg meggyőzték arról, hogy akkor rosszul gondolta.

És mi lesz velünk, felhasználókkal? ■ Miközben kétségtelenül lesz hatása a piacra a Dell kivonulására – persze itt főleg a részvénypiacokra kell gondolni –, az ember ilyenkor jobbára magára gondol. Mi lesz a felhasználókkal? Mert az kevésbé probléma talán, hogy a cégkivásárlás keresztülhúzhatja Michael Dell repülőgép-beszerzési terveit, és esetleg kénytelen lesz megelégedni egy Warren Buffeténél kisebb géppel vagy egy viseltesebb Boeinggel.

A felhasználó önző, és csak magára gondol, még akkor is, ha a felhasználó voltaképpen egy vállalat – sőt annál inkább. Mindenféle kimenetel elképzelhető. Óhatatlanul eszünkbe jut 2004. Amikor is az IBM egy huszárvágással megszabadult a PC-s üzletágától. A Lenovo, amely akkor megvette, négy évvel később már System x szervereket gyártott – igaz, csak OEM konstrukcióban –, ma pedig már a világ legnagyobb PC-gyártója, alkalmazottainak száma pedig mintegy negyede a Dellének.

Tehát mi is történhet jelen esetben? Jó esetben semmi. A Dellt átalakítják, kialakul az növekedést serkentő vállalati ökoszisztéma, amelyben a hardvergyártás, a szoftverfejlesztés és a hozzájuk nyújtott szolgáltatások egymásra épülve határozott növekedési pályára állítják a céget. Az ugyanis tisztán látszik, hogy bár még mindig ott van az élbolyban, darabszámban már nem tud versenyezni a PC-gyártók élcsapatával. Ez a piac amúgy sem a jövőről szól –, ráadásul a Dell pozícióit a jelenleg ötödik legnagyobb PC-gyártó Asus is veszélyeztetheti, ha bírja tartani a darabszám tekintetében a növekedési ütemét.

Maradna a prémium irányba történő elmozdulás, amit az ultrabook-koncepció akár lehetővé is tenne. Nos, ebben - mármint a prémum szegmensben - meg egyelőre az Apple verhetetlen, bár Steve Jobs kegyetlenül kérlelhetetlen vezetési stílusa hiányában ez gyorsan változhat, ahogy vannak is bizonytalanságra utaló jelek.



Ha azonban ez sem járható út, akkor valóban az lenne a megoldás, hogy a Dell lesz a megoldás – vagy legalább a szállítója. Tavaly már mutatkoztak ennek pozitív jelei, habár a nagyvállalati megoldásokért felelős, valamint a szerver és hálózati eszköz üzletág növekedése sem tudta ellensúlyozni a profit brutális megzuhanását. Felhőszolgáltatása már vagy bő másfél éve működik, és az irányváltás hátterét intenzív cégvásárlással próbálja megteremteni. Vett cloudfejlesztlésekkel foglalkozó céget és tárológyártót éppúgy, mint hálózati biztonsággal foglalkozót. Most Michael Dellék bebizonyíthatják azt is, hogy nem volt hiába mindez, és új irányt tudnak adni a szekérnek.

Azt azonban figyelembe kell venni, hogy hasonló irányváltással más is próbálkozik, itt van például a PC-piacon az első helyért a Lenovóval csatázó HP, amely épp a közelmúltban bukott egy hatalmasat a legnagyobb bevásárlásán, minek hatására egyes üzletágai felvásárlási célponttá váltak. Ha innen nézzük, akkor a Dell jövője legalábbis kétesélyes.


Tőzsdei zárszó ■ A történet a tőzsdei cégek visszás helyzetére is rávilágít. Kétségtelen, hogy jó és talán olcsó módja a tőkéhez jutásnak a tőzsdére menetel. Ugyanakkor veszélyes is. A tőzsde szereplőinek döntéseit rengeteg olyan tényező befolyásolja, amely köszönő viszonyban sincs a cég valódi teljesítményével, piaci kilátásaival. És ha a tőzsde ideges, azonnali eredményt vár – vagy vért akar. Egy vállalat szerkezeti átalakításának nem feltétlenül kedvez, ha a részvénytulajdonosok naponta nyilvánítanak véleményt az átalakítási folyamat kimeneteléről, miközben arról kevés érdemi információval rendelkeznek. Ez sok esetben nem segíti a fejlesztői munkát. Avagy mi más, ha nem a tőzsdei nyomás vezérel sok céget abban, hogy idő előtt, hibákkal tele dobjon ki termékeket?

Ugyanakkor ez a környezet inspiráló is lehet, melynek hiányában az amúgy a globális piacon mozgó és megélni kívánó cég elveszítheti élő kapcsolatát a piac valós véleményével. És ha ez bekövetkezik, az a biztos bukás jele lesz.