Harmincöt százalékot spóroltak a költségeken a Volksbank Zrt.-nél azzal hogy „gyári új” helyett „használt”, de jogtiszta licencű szoftvereket szereztek be az egyik projektjükhöz. Martin Melkowitsch, az osztrák tulajdonú magyarországi pénzintézet igazgatósági tagjának beszámolója szerint a usedSoft nevű, erre szakosodott cégtől vásárolták a szóban forgó programokat. A 35 százalékos megtakarítás kirívóan jó, ám a vállalatok általában is 20–30 százalékkal olcsóbban juthatnak ily módon például operációs rendszerekhez, vagy akár drágább ügyviteli, vállalatirányítási csomagokhoz.

Feleslegek | Egy nagyobb cég akár több tízmillió forintot is kidobhat az ablakon olyan szoftverlicencekre, amelyeket nem használ ki maradéktalanul, sőt, szélsőséges esetben egyáltalán nem is használ. Ilyen helyzet állhat elő például, amikor új számítógépeket operációs rendszerrel együtt vásárolnak, miközben a cégnél – a selejtezett, illetve nem használt masinákon, vagy régebbi keretszerződések nyomán – már elegendő számú licenc található. Az is előfordulhat, hogy elbocsátások idején válnak feleslegessé a korábban nagy számban megvásárolt alkalmazások.

Az Európai Unión belül egy évtizede, először Németországban indultak el azok a vállalkozások, amelyek kifejezetten szoftverek újraértékesítésével – a szakzsargonban: remarketinggel – foglalkoznak. Ezek különböző forrásokból (például szoftverauditon átesett vállalatoktól, felszámolt, vagy éppen használt hardvereket újrahasznosító cégektől) legálisan vásárolnak. Kínálatuk akár hiánypótló is lehet, amikor valamely cégnek olyan alkalmazásra van szüksége, amelyet az új szoftverek szállítói már nem is tartanak raktáron. Mára létrejött egy kvázi szoftvertőzsdeként működő európai hálózat, amelynek keretében a remarketingelők változó árakon kereskednek az üzleti licencekkel.

A gazdasági krízis kitörését követően az amerikai Forrester informatikai piackutató cég e szegmens felpörgését vetítette előre, az európai mezőnyből egyebek mellett a Preo Software, a usedSoft és a Susensoftware vállalkozásokat emelve ki. Ezzel együtt, a Forrester becslése szerint 2008 végéig csupán ezres nagyságrendű vállalat szerezhetett be ilyen módon szoftvert.

Egyelőre itthon is gyér még az érdeklődés – igaz, a szoftver remarketinggel foglalkozó első honi társaság csupán tavaly startolt. A német Preo-csoporthoz tartozó Preo Hungary Kft. az anyacéggel kötött exkluzív megállapodás alapján indult el hazánkban. „Néhány hónap után kiderült, hogy a magyar vállalatok nem feltétlenül azokat a termékeket keresik, amelyeket a hamburgi székhelyű cég egymaga kínálni tudott” – ismerte be Arató E. Árpád, a leányvállalat korábbi ügyvezető igazgatója.

Arató az első időszak tapasztalatai alapján önállósította magát, és Licence Professional Kft. (LicencePro) néven szervezte újjá a céget. A függetlenedés révén a Preo mellett immár további 8–10 európai remarketing-céggel állnak kapcsolatban, és amíg korábban jellemzően Microsoft-termékekkel foglalkoztak, addig most már az Adobe, a Novell, az SAP és a Citric licenceit is értékesítik. Arató azzal számol, hogy az eddigi évi 10 millió forintos piacuk megtízszereződhet.

Terjedőben | Az ügyfelek között magánszemélyek, kisvállalkozások és óriáscégek egyaránt találhatók. Leggyakrabban a Microsoft XP Pro operációs rendszert és szervertermékeket, valamint az Office 2003 irodai csomagot keresik. Immár az első használt Windows 7 licencek is felbukkantak, viszont a Vista a másodlagos piacon is megbukott: a cégek még olcsón sem keresik. A LicencePro most tárgyal az első olyan nagyvállalati ügyféllel, amely több száz SAP szoftvert vásárolna ilyen forrásból (ezzel több tízmillió forintot takaríthatna meg), mivel azonban e licencek nagyon bonyolultak, az ügylet több hónapig is elhúzódhat.

Telek Eszter, a szoftvergazdálkodási tanácsadással foglalkozó IPR-Insights vezető tanácsadója is növekvő érdeklődést tapasztal. Például a szállítói szoftverauditok során felmerülő jogi hiányosságok rendezésekor, amikor a licenceket legálisan, de a lehető legolcsóbban szeretnék beszerezni. Amúgy használt számítógépes programok beszerzésére (bár ezt a szoftverszállítók, érthető módon, nem nagyon szokták kommunikálni) a nemzetközi és hazai szerzői jogi szabályok egyaránt lehetőséget adnak.

Mindössze arra kell ügyelni, hogy a szoftver használati joga e szabályoknak megfelelően szálljon át az új felhasználóra.  „Tehát amennyiben a vállalatok a tranzakciót kellő körültekintéssel, a vonatkozó jogszabályok betartásával, például jogi garanciát nyújtó szoftver remarketing céggel végzik el, abban az esetben nincs nagyobb kockázata az így beszerzett szoftverek használatának, mint a hagyományos szoftverértékesítési modellek útján történő beszerzésnek” – tette hozzá a szerzői jogi szakértő.

Dobozos termékeknél egyszerűbb a helyzet. Ezeknél a gyártó terjesztési joga „kimerül”, amint a terméket első ízben forgalomba hozta, tehát a vevő az adathordozót és a használati engedélyt is megszerzi. Mennyiségi licencek esetén – azaz amikor azt engedélyezik, hogy a szoftvert bizonyos számú példányban másolják a gépekre – az átruházáshoz a hazai jogértelmezés szerint a jogtulajdonos engedélye is szükséges. Ezzel általában nincs is gond, mert egyre több cég ismeri fel, hogy az újraértékesítők nem feltétlenül rontják a piacukat. Gyakrabban tudnak ugyanis új termékeket eladni ügyfeleiknek, ha azok a feleslegessé vált licenceiktől jó áron meg tudnak szabadulni.

Megjelent a Figyelő 2010/11. számában