Drasztikus modell | Bár Kosik Kristóf, a magyar DIGI jogi képviselője szerint a működési modelljük rendkívül egyszerű – elérhető árszinttel nyernek meg előfizetőket –, azt a szakmában kezdettől fogva meglehetősen aggályosnak és homályosnak tartják. A fő tulajdonos, Teszári Zoltán nagyváradi milliárdos vállalkozó legendásan elzárkózik a nyilvánosságtól. Kártyáiba nem enged betekintést, és lényegében még mindig kézi vezérléssel irányítja a hat országban jelen lévő, nagyra nőtt vállalatcsoportját, egy ideje már a magyar leánycégnek is személyesen ő az ügyvezetője (Digitátor – Figyelő, 2008/22. szám).

A DIGI eddigi története azt mutatja, hogy fejlődésének (vagy egyenesen fenntartásának) kulcsa az előfizetők számának gyors növelése. A cég rendre drasztikusan alacsony árképzéssel "támadja be" a piacot. Kosik Kristóf viszont állítja, dömpingárról szó sincs. Akárhogy is van, a DIGI Romániában és Magyarországon tarolt, először a kábeltévé és a műholdas tévé piacán, majd kiterjesztette tevékenységét a kábeles internetszolgáltatásra és a vezetékes telefonra is, sőt Romániában még mobiltelefon licencet is tudott nyerni. Nálunk körülbelül 600 ezer háztartásban van jelen, ebből 400 ezer körüli a műholdas kapcsolatok száma, vagyis a kezdeti évek robbanásszerű növekedéséhez képest stagnál az ügyfélkör. Összességében az RCS&RDS 5 millió előfizetővel rendelkezik a régióban, éves bevétele tavaly mintegy 700 millió dollár volt, amelynek körülbelül az egyhetedét termelte Magyarországon.

A cég taktikáját a távközlésben – és a hozzá kapcsolódó médiaiparban, hiszen a DIGI-nek egy ideje már saját csatornái is vannak – az átlagnál kockázatosabbnak tartják. Először hálózatot kell építeni, venni vagy fejleszteni, s ki kell fizetni a médiatartalmak jogdíjait. A DIGI modellben mindez csak akkor térülhet meg, ha a nyomott árakra viszonylag gyorsan tömegek mozdulnak rá. Ehhez képest a "klasszikus" felfogás szerint az új távközlési fejlesztéseket először prémium termékként értékesítik.

A cég tehát állandó fejlesztési kényszerben él, miközben profitja egy előfizetőre vetítve vélhetően alacsony. Ugyanakkor erősödő játékosként folyamatosan javítja tárgyalási pozícióit, a milliós előfizetői bázis pedig végül egyre nagyobb értéket képez. Mindez addig működik jól, amíg van a piacon letarolható potenciális részesedés, és a beszedett díjakból a fejlesztések – legalább döntő részben – finanszírozhatóak. Az utóbbi években azonban mintha az arányok a cég számára kedvezőtlen irányba tolódtak volna el. Telítődtek az egyes szegmensek, ma már nincs megfelelően nagy tere a bővülésnek, a román távközlési piac összesített forgalma tavaly például 20 százalékot zuhant. A bevételek döntő része lejben és forintban folyik be, e két valuta időről időre gyengült a költségekben magas hányadot képviselő dollárral szemben, és nem tudni, hogy ezek kivédésére mennyire fedezte magát a társaság.

Mindezt úgy kell állnia a DIGI-nek, hogy vélhetően a piacon a legkisebb nyereségrátát "vállalta be". "A társaság fapados modellje nagyon sikeres, látszik, hogy a tulajdonos elsősorban nem a megtérülésre, hanem a piacszerzésre törekszik" – összegez Gyurcsik Attila, a Concorde elemzője.

Az RCS&RDS – illetve elődcége – már 2002-től kezdve nagyobb összegű hitel felvételére szorult, hogy tartani tudja a tempót. Három éve a társaság a londoni tőzsdéről is megkísérelt egy nagyobb tőkebevonást, 400–600 millió dollár értékben, ez azonban meghiúsult. Akkori hírek szerint a felkínált 15 százalékos részért a befektetők csak körülbelül a Teszári által megcélzott összeg felét tartották volna reálisnak. Ez egyrészt nem oldotta volna meg a finanszírozást, másrészt alaposan leértékelte volna a társaságot. A pénzre azonban szükség volt, amire az is utal, hogy a DIGI nem sokkal később félmilliárd dolláros összegben szindikált hitelt vett fel az ING–Citi bankpárostól.

Halasztás | Ezzel megoldódni látszott a finanszírozás, ám úgy tűnik, a növekedési ütem az utóbbi években sem volt a várt mértékű, hiszen romániai lapértesülések szerint a DIGI likviditása manapság sem megfelelő. Ami pénz beérkezik, az rögtön megy is el a hiteltörlesztésre, illetve a hálózatok fejlesztésére. A magyar leányvállalat például 2008-ban 20 milliárd forintos forgalom mellett is csak 180 milliós működési cash flow-t termelt. Már tavaly felvetődött, hogy a román anyacég 200 millió dollár értékben kötvényt bocsát ki, de az ügylet előbb húzódott, majd a napokban „elhalasztották”, azaz le kellett fújni. Kosik Kristóf ezzel kapcsolatban nem tudott érdemi információkkal szolgálni.

Az összeg csak ahhoz lenne elég, hogy a DIGI levegőhöz jusson, hiszen 2011-ben és 2012-ben több mint 200 millió dollár értékben járnak majd le különböző kötelezettségei, nagyrészt a 2007-es hitel terhei. A Standard & Poor’s és a Moody’s egyaránt spekulatív, azaz nem befektetői kategóriába sorolta a kötvényt, vagyis meglehetősen kockázatosnak tartja a társaságot. Ám ennél is rosszabb hír a DIGI számára, hogy a befektetők a legutóbb tervezett kötvény felkínált 9,75–10,00 százalékos hozamát kevesellték, és a hírek szerint ez vezetett az ügylet „elhalasztásához”. (A hasonló minősítésű, dollárban jegyzett amerikai kötvénykibocsátások ma 9,64 százalékos átlaghozammal forognak, de ehhez a DIGI esetében a kockázati felárat még hozzá kell adni.)

A cég adóssága az amortizáció nélkül számolt éves üzemi nyereség (EBITDA) 2,5-szerese. "Ez az arány viszonylag magasnak számít a szektorban. A Magyar Telekomnak például 1-es a megfelelő szorzója, a lengyel TPSA telefoncégnek pedig 0,8-as, ugyanakkor van a DIGI-énél rosszabb mutatóval rendelkező cég is" – értékel Gyurcsik Attila. A piac tehát jelenleg többet kér, mint amennyit Teszári Zoltán ajánlani tud. Így a tulajdonosnak most főhet a feje, hogy egy 10 százalék feletti hozamot kínáló új kötvénykibocsátással még nagyobb pénzügyi teljesítménykényszerbe vezesse-e vállalkozását, vagy megpróbáljon más módon forrást bevonni. Csak az látszik biztosnak, hogy tőkére szükség lesz, méghozzá záros határidőn belül.

Az is elképzelhető, hogy Teszárinak a jövőben fokozatosan változtatnia kell eddigi agresszív piacszerzési stratégiáján. Romániai sajtóértesülések szerint ugyanis a cég igazgatóságába nemrég egy új, külső tag került, méghozzá a hitelező bankok jelöltje. Szakértők azt valószínűsítik, hogy az ING és a Citi egyrészt azért szeretné befolyásolni a cég döntéseit, mert a hitelfelvételnél tett vállalások teljesülése megkérdőjeleződött, másrészt igyekeznek keresztülvinni, hogy a társaság most már elsősorban a profit növelésére koncentráljon, és ne a piacszerzésre.