Az ötvenes-hatvanas években a világ legtöbb háztartásában megjelentek a tévék, amelyek a következő évtizedekben ugyan fejlődtek bizonyos téren (előbb színesek lettek, aztán laposak, miközben méretük is egyre nőtt), ám ezek a technikai ugrások még nem vontak magukkal új tévézési szokásokat. A tévénézők a limitált választási lehetőséget nyújtó távirányítóval a kezükben ültek a doboz előtt, és "fogyasztották" az eléjük kerülő műsorokat.

Könnyű dolga volt tehát a műsorszóróknak, hiszen előre tervezett műsorstruktúrával, jól irányítható szerkezettel számolhattak évtizedek óta: ám ennek a világnak lassan vége, hiszen az új technológiák - az internet, a felhő, az adások rögzítése, az interaktív és on-demand használat - újfajta szolgáltatói gondolkodást is igényelnek. Aki nem lép gyorsan, végleg lemorzsolódhat...


Már nem csak nézünk, mint a moziban ■ Ahhoz, hogy képben legyünk arról, miben változik majd a tévéken keresztül nyújtott szolgáltatás, először érdemes megnéznünk, mik az aktuális technológiai trendek. A színes dobozok és a csatornaválasztási funkciókban kimerülő távirányítók kora után a következőket láthatjuk:

Internet és tévé hibridje | Az okostévék megjelenésével, illetve az olyan kiegészítőkkel, mint a Google TV, a hagyományos műsorok megtekintése mellett egyre több extra lehetőségünk adódik. A műsorokkal kapcsolatos információkat megnézhetjük az IMDB-n, további tartalmakat érhetünk el a műsorgyártó vagy a tévécsatorna honlapjáról, vagy a filmekhez kapcsolódó játékokkal, kvízekkel is szórakozhatunk. Nem beszélve arról, hogy egy élelmes szolgáltató a műsor közben webes hivatkozásokkal bombázhatja a nézőt, melyekre kattintva a filmekhez, sorozatokhoz kapcsolódó pólókat, bögréket és egyéb relikviákat vásárolhat, vagy megrendelhet korábbi részeket, teljes évadokat.

Videotékák és virtuális videofelvevők | Egyre több olyan szolgáltatás létezik, amelyekkel akár tévékészülékről, vagy a hozzá kapcsolt "dobozok" segítségével rendelhetünk meg filmeket. Ezeket a hagyományos tékákhoz hasonlóan egy megnézésre, vagy örökbe is megszerezhetjük, sőt akár meg is oszthatjuk. Ugyancsak divatba jönnek azok a szolgáltatások, amelyek segítségével adott műsorokat távollétünkben is rögzíthetünk: egyes tévékben belső merevlemezre, máshol cloud tárhelyre, vagy akár a teljes műsort visszapörgethetjük egy megadott időpontra.


Térhatás és hangorkán | Természetesen nem csupán a készülékek kiegészítő lehetőségei fejlődnek, hanem maguk a tévék is. Egyre nagyobb kijelzőkön, egyre tisztább és dinamikusabb hang mellett nézhetünk háromdimenziós tartalmakat, akár szemüveg nélkül is.

A Nielsen 2012 januári felmérése szerint világszerte a tévézők 35 százaléka rendelkezik HD televízióval, további 23 százalék idén vásárolna ilyet. Internetes tévéje a TV tulajdonosok 17 százalékának van, és szintén 23 százalék vásárolna hasonló eszközt az idei évben. A megkérdezés online módszerrel történt, így minden bizonnyal némileg magasabb arányokat mutat, mint a valóság, de a számok ennek ellenére igen komoly, fejlődőképes területet jeleznek.

Fuss a tévé után! ■ A fentebb említett fejlesztések két okra vezethetőek vissza. Egyrészt a folyamatos technológiai fejlődésre, amelyek más üzletágakban, például a számítástechnikában "kitermeltek" olyan újdonságokat, amelyek könnyen átültethetők a tévékbe is. Másrészt pedig megváltozott és folyamatosan változik tovább a tévénéző közönség is. Egyre több az olyan fiatal, aki már megszokta és alapvető "életfunkcióként" használja az internetet, bárhová megy, adatok és interaktív lehetőségek hálójában mozog mobilnettel, okostelefonnal, GPS-szel. Őket bizony mind nehezebbé válik leültetni hagyományos tévéműsorok elé, ők ugyanis a tévétől is ugyanazt az interaktivitást és funkciógazdaságot várják, amit minden más eszközüktől megszoktak.


A témával foglalkozó szakértők és elemzők szerint a labda most a szolgáltatóknál, tévécsatornáknál van, akiknek alkalmazkodniuk kell az új lehetőségekhez, és a frissen fejlesztett digitális frontokon is ugyanolyan intenzitással kell "támadniuk", mint eddig a fix műsorstruktúrákban. De persze változnia kell a csatornák és szolgáltatók finanszírozásának is, hiszen az eddigi gyakorlat (tehát a műsorokat megszakító reklámblokkok sokszor idegesítő sora) az új módszerek miatt könnyebben kiküszöbölhető vagy áthidalható. A hirdetők mindemellett a technológiai újdonságok miatt könnyebben megcélozhatják közönségüket, és sokkal több, hatékonyabb módot kínálhatnak az azonnali interakcióra, beleértve magát a vásárlást is.

Prototípusok, illetve kirakatokban használt professzionális megoldások szintjén például létezik már olyan megoldás, ahol a tévébe épített kamera felismeri az előtte ülő nézőket, behatárolja életkorukat és nemüket, hogy aztán a leginkább rájuk célzó reklámokat jelenítse meg. A Google tévés terveihez szintén szorosan hozzátartozik, hogy a böngészőkben már használt irányított hirdetések a televíziók képernyőjén is megjelenjenek. A Nielsen legfrissebb felmérése szerint az amerikai tévénézők több mint fele valamilyen eszközön internetezik is tévénézés közben: leggyakrabban e-maileket olvasnak, de a tévézők 40 százaléka az aktuális műsorral kapcsolatos információkat is keresgél. Körülbelül 30 százalék azok aránya, akik egy tévében látott termék vagy szolgáltatás adatait, vásárlási lehetőségeit kutatják, ami - talán mondanunk sem kell - hatalmas ziccer az okostévéket kihasználó hirdetők számára.