Két évvel és két vezérigazgatóval később a vállalat befektetői már csak párás szemmel emlékezhetnek a szép időkre, és a legtöbbjük a Hurd-féle szép jövőkép helyett azzal is megelégedne, ha a 2010-es szintre ugrana vissza a HP. A vállalat értéke az egykori százmilliárdról harmincmilliárd dollár alá esett vissza, pénteken pedig tíz éve a legrosszabb részvényárfolyamot produkálták.

Ugyan Meg Whitman, a jelenlegi vezető közleményeiben és kommentárjaiban folyamatosan jelzi, hogy "érti a problémát, és ura a helyzetnek", ő maga sem jósol gyors gyógyulást. A legutóbbi pénzügyi jelentés mellé 2013-ra még további (bár lassuló) lecsúszást jelzett előre "a jövőbeni fejlődést elősegítő befektetések miatt", a csúszás megállását 2014-re, az első vállalhatóan pozitív eredményeket pedig csak egy évvel azutánra látja valószínűnek. A befektetők türelme viszont szinte teljesen elfogyott, ezért az elemzők azon tanakodnak, kibírja-e komolyabb megroppanás nélkül a vállalat ezt a további két-három szűk esztendőt.


Káosz a legfelsőbb szinteken ■ A Wall Street Journal elemzői cikkében négy fontos területre bontja a HP jelenlegi állapotának okait. Ezek közül legelőször a vállalat vezetői struktúrjájának kaotikus közelmúltját említik. 2005 óta négyen ültek a vezérigazgatói székben, és mindegyikük nagy mértékben új felsővezetői réteget hozott magával. Az utóbbi két évben két tucatnyinál is több alelnöki vagy magasabb beosztású főmunkatárs hagyta el a vállalatot, és még Meg Whitman is úgy értékelte a jelenlegi helyzetet, mint a vállalat legnagyobb kihívását.

Nézzünk csak pár példát a belső szerkezetet érintő felsővezetői döntések közül! 2005-ben Carly Fiorina összevonta a személyi számítógépek és a nyomtatók üzletágát. Őt még ugyanabban az évben Mark Hurd váltotta, aki újra szétválasztotta az épphogy összebútorozó divíziókat. Hurd 2010-es eltávolítása után Léo Apotheker határozottan kimondta, hogy a PC-üzletágat ki kell szervezni vagy el kell adni. 2011-ben aztán Meg Whitman az egészet visszavonta, és újra fontos alkotórésznek nevezte az üzletágat, miközben elemzőknek félig-meddig elismerte: egyszerűen túl költséges lenne a leállítása.

Időközben – ugyanebben az időszakban – 75 ezer munkahely szűnt meg a vállalatnál, Whitman pedig további 29 ezer dolgozónak mond fel a közeljövőben. Az ebből származó belső bizonytalanság és az üzletágak, stratégiák folyamatos átalakítása pedig jelentős morálvesztéssel jár a vállalat munkaereje számára.

Meg Whitman épp ezért folyamatosan igyekszik megerősíteni az interjúkban és egyéb megjelenésekben, hogy a mostani leépítések és üzletági stratégiák egy folyamatos, sok éves terv részei, amelyet mindenképpen végig fog vinni, mivel sokáig marad a vezérigazgatói pozícióban. Egy cinikus kommentelő erre a részre csak így reagált: "az elődei is így tervezték..."


Kifektetett befektetések ■ A következő problémás pontként a HP belső pénz-elosztását bírálják. Ugyan Mark Hurd idején a profit jelentős és stabil növekedésnek indult, ennek ára is volt: az egykori vezető jelentősen megnyirbálta a költségeket, többek között a kutatás-fejlesztésre szánt 3,5 milliárd dollárt is 3 milliárd alá nyomta le.

Ennek a folyamatnak leginkább a 2008-ban, 13 milliárdért megvásárolt Electronic Data Systems által megtámogatott szolgáltatási üzletág esett áldozatul. 2011-ben Léo Apotheker már azt nyilatkozta, az üzletágnak nincs olyan szintű képesség-bázisa, amely a legmagasabb szintű üzletekhez elegendő lenne. Idén pedig már látható is a tőkekivonás hatása: az üzletág négy nagy ügyfele nem újította meg szerződését. Márpedig ez a divízió nem olyan, mint egy PC-s vagy printer üzletág, ahol a gyengébb eladásokra könnyebb reagálni a gyártás visszafogásával. Itt ezernyi konzultáns jelenti azt, amit máshol egy gyártósor: ha költségcsökkentésre van szükség, az csak munkahelyek megszüntetésével lehetséges, ám ez egyben azt is jelenti, hogy egy jóval kisebb háttérkapacitás áll majd rendelkezésre arra, hogy újabb üzleteket kössenek.

Whitman szerint mindenesetre a Hurd-féle durva költségcsökkentési politika rossz irány volt. A jövő évi számok többek között épp azért lesznek még hervasztóak, mivel a jelenlegi vezető újra pénzt pumpálna az új megoldások létrehozásába és az üzletfejlesztésbe, amelyek hosszabb távon térülnek meg, de szerinte ez a megtérülés biztosabb is lesz.

Készpénz-éhség ■ Mint minden jelentős tech-vállalat, a HP is igyekezett új technológiák, más vállalatok felvásárlásával felfrissíteni saját technológiáit és kínálatát. Ebből azonban több is "besült" az elmúlt időszakban, amely azt jelenti, hogy az ezekre elköltött összegek nem hogy bevételt nem termeltek, de a készpénzállományt is jelentősen csökkentették.

2007-ben a vállalat 11 milliárd dollárnyi készpénzzel rendelkezett 5 milliárdos hosszú lejáratú hitel mellett. A következő hat pénzügyi évében azonban a HP közel kétszer annyit költött felvásárlásokra, mint saját cash-flow-ja – például a már említett EDS vagy a Palm bekebelezésére. Legutóbbi negyedéve végére a készpénzállomány 9,5 milliárdra esett vissza, a hosszú lejáratú hitelek összege viszont riasztó magasságokba, 24 milliárd dollárra hízott.

Az EDS 13 milliárdos felvásárlása után idén 8 milliárdot írt le veszteségként a vállalat, de a 2010-es Palm felvásárlás 1,2 milliárdos összegét is egy az egyben mínuszba kellett csapnia egy évvel az akvizíció után. Tavaly 10 milliárdot költöttek az Autonomy szoftvercégre, de máris látható, hogy az így megszerzett üzletág forgalma csökkenő tendenciát mutat. Eközben pedig a vállalat saját részvényeinek "tisztítására" is 20 milliárdot költött az elmúlt években, az árfolyam mégis évtizedes mélységekben jár.

A Moody hitelminősítő intézet a HP-t nemrég a "valószínűleg leminősítendő" kategóriába sorolta, amely még nehezebbé teszi azt, hogy fejlesztéseit és "renoválási munkálatait" külső forrásokból finanszírozza. Meg Whitman szerint mindenesetre jó ideig leállnak a komolyabb felvásárlások, először le kell tornászni a hitelállományt és visszaduzzasztani a készpénztartalékot. Ehhez az elemzők jó iránynak tartják az idei év eddigi eredményét: a vállalat 1,5 milliárd dollár értékben vásárolt vissza saját papírjaiból, amely 6,5 milliárdot adott hozzá a készpénzhez.


Nyugdíjas készletek ■ A negyedik legfontosabb kihívás oka, hogy a HP összes fontos üzletágához kapcsolódó trendek csökkenést mutatnak. A legutóbbi negyedévben is 8 százalékot esett a PC-k világszintű forgalma, ezen belül pedig a HP részesedése is 15,9 százalékra esett vissza a tavaly ilyenkori 17,4-ről: egyes statisztikák szerint már a trónt is át kellett adnia a hihetetlen ütemben fejlődő Lenovónak.

A nyomtatók piaca szintén folyamatosan morzsolódik, az elmúlt negyedévben 3 százalékkal kevesebb eszköz fogyott, mivel az új technológiák miatt egyre kevesebbet nyomtatnak a felhasználók. A szervereladásokkal szintén ez a helyzet, az elmúlt negyedévben itt is 3 százalékos a csökkenés, itt viszont a gazdasági visszaesések és az ebből következő fejlesztés-befagyasztási hullám a közvetlen ok.

A csökkenő piacon csak kifejezetten agresszív termékpolitikával, folyamatosan fejlesztett kínálattal lehetne sikereket elérni (itt ismét a Lenovóval lehetne példálózni több más szegmens több más versenyzője mellett), időközben viszont visszaütött a kutatás-fejlesztéstől megvont támogatás hatása. A HP a konkurenseknél lassabb újdonság-kiadási ciklussal, kevesebb "szexi" termékkel jelentkezik az elemzők szerint, így a vevők más gyártók újdonságai felé szivárognak el.

Whitman szerint valóban vége annak az időnek, amikor a HP a piac számainál is gyorsabban növekedett, azt azonban néhány éven belül elérhetőnek látja, hogy a piaci növekedési arányokkal szinkronban mozogjon. A jelenlegi vezető jelentős portfóliótisztítást kezdeményezett, amely leginkább a túlburjánzó nyomtatókészletet érinti, miközben több divízióban igyekszik teljesen újraterveztetni a HP termékkínálatát.

Ezek tehát a legnagyobb kihívások, és bár mindegyik esetében van valamilyen válasza a jelenlegi vezetésnek, az elemzők egyelőre nem teszik le voksaikat egyik mellett sem. A befektetők pedig – mint ahogy ez a tőzsdei mélyrepülésből is látható – bizalmatlanok. Hogy vissza lehet-e nyerni a bizalmukat (és ezáltal a pénzüket), az pedig valószínűleg tényleg csak évek múlva derülhet ki igazán.