Egészen biztosan könyvnek minősül az e-könyv – jelentette ki José Manuel Barroso. Ez volt a legfontosabb magyar vonatkozású megállapítása annak a január 10-i találkozónak, amelyen az Európai Bizottság elnöke az Európai Kiadók Szövetségének (Federation of European Publishers) képviselőivel cserélt eszmét.

Ötödölik az áfát ■ A Nemzetgazdasági Minisztérium ugyanis egészen idáig vitatta, hogy a digitális könyveket ugyanúgy megilleti a kedvezményes, 25-ről 5 százalékra csökkentett áfa, mint a papíralapú és a hangoskönyveket. De miután Brüsszelből hivatalosan is megerősítették, hogy egyforma elbírálás alá esnek, hamarosan megszülethet az áfa-csökkentő intézkedés – értesült a Figyelő kormányzati forrásból. A kiadók örülnek, hiszen egy újabb akadály hárul majd el az e-könyvek elterjedése elől.

Az áttörés azonban még ezzel együtt is várat magára. Pedig a tavaly október eleji frankfurti könyvvásáron már az európai szakmabeliek is azon a véleményen voltak, hogy a Gutenberg-galaxisnak hamarosan tényleg bealkonyul. Ennek ellenére honfitársaink azt az érdekes megállapítást tehették Frankfurtban, hogy egyelőre sem a német, sem a francia, sem más nyugat-európai piac nem tart lényegesen előrébb az e-könyvet illetően, mint Magyarország. Pedig nálunk az online elérhető könyvek kínálata még szűk, és a szövegek minősége sem mindig makulátlan.

Akadálypályán ■ Ez bizonyos szempontból talán nem is olyan nagy baj, hiszen a papíralapúról digitális könyvekre való átállásra, illetve az ezzel járó kihívásokra nemhogy az olvasók széles tömegei, de még az írók és a kiadók sem állnak készen. A regényeit a mai napig kézzel író Nobel-díjas német Günter Grass például ellenzi művei e-könyv kiadását, miként J. K. Rowling, a Harry Potter-sorozat milliárdossá lett brit szerzője is.

Nincsenek ezzel egyedül, számos író nézi gyanakodva az e-könyv olvasók és a könyvolvasásra is alkalmas iPhone, iPad készülékek zajos amerikai sikerét, attól félve, hogy szövegeiket szabadon terjesztik majd az olvasók egymás között, ők pedig elesnek a megvásárolt kötetek után járó jogdíjaktól.

Holott a váltás, nagy általánosságban, nem is elsősorban az írókra, sokkal inkább a kiadókra vonatkozik, a könyvek szerzőinek többsége ugyanis eddig sem kizárólag az írásból élt. Világszinten is csupán maroknyi író keres sokat az irodalomból, pár ezer író megél valahogyan, ám a nagy többségnek csak morzsák jutnak. A Publisher’s Weekly adatai szerint az Egyesült Államokban 2009-ben például 1,2 millió cím jelent meg, de mindössze 25 ezerből fogyott több 5 ezer példánynál, a címek zömét pedig kevesebb mint félezer példányban értékesítették.

Mint a CD? ■ A tartalomhordozó-váltás egyesek szerint akkora változást hozhat a könyvek történetében, ami csak a nyomtatás feltalálásához fogható, ez a sokk pedig a könyvkiadók jövőjét is megkérdőjelezi. A feltételezésre a közelmúlt két látványos példája szolgáltat alapot. A korlátlan és legtöbbször ingyenes zeneletöltés mindössze egy évtized alatt gyökeresen átalakította a zeneipart, az interneten illegálisan és szintén ingyenesen elérhető filmek pedig a filmipart késztették arra, hogy átalakítsa értékesítési stratégiáját.

A lemezkiadók kapcsoltak később: hiába fogyott az illegális letöltések miatt mind kevesebb lemez, csak az utóbbi egy-két évben csökkentették a műsoros CD-k árát. Korábban egyre kisebb szériákban, ám ezért egyre drágábban lehetett csak jobb korongokhoz hozzájutni. Ez pedig tovább erősítette a letöltési lázat, ördögi spirált indítva el.

A folyamat visszafordíthatatlanná vált, a többség hozzászokott ahhoz, hogy a zenéért nem fizet, vagy ha igen, csak filléreket. Jelenleg csupán az Apple áruháza, az iTunes, és a modellt másoló néhány nagyobb szereplő képes nagy tömegben zeneszámokat eladni az interneten.

Szerencsésebb stratégiát követett a filmforgalmazó iparág, amely a DVD-k árának drasztikus csökkentésével válaszolt az ingyen letöltések által támasztott konkurenciára. Így az internet nem nullázta le teljesen a vásárlásokat, nem is beszélve a Blu-ray, vagy a még újabb 3D-s Blu-ray lemezek most induló sikeréről.

A tanulságok nyilvánvalók. „Ha létezik olyan megoldás, amely a vásárlók számára ésszerű áron kínál sok, ellenőrzött minőségű tartalmat, mint például az iTunes, az működne az e-könyveknél is” – vélekedik Galántai Zoltán jövőkutató, a Budapesti Műszaki Egyetem docense, aki szerint a jövőben biztosan nem lesz teljes ingyenesség a világhálón. „Az internet nem olyan, mint a vadnyugat, hanem jogilag szabályozott tér, és ez a jövőben csak még meghatározóbb lesz” – teszi hozzá.

Barna Imre, az Európa Könyvkiadó igazgatója, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (MKKE) elnöke is úgy látja, hogy a kiadók által végzett szakmunkára az e-könyvek korában is szükség lesz. „Nem mindenki tud a művek eredeti nyelvén, a kalózfordítások pedig legtöbbször gyatra minőségűek. Szerkesztésre is szükség van, a minőségi tartalom előállítására mindig is lesz igény” – magyarázza Barna. A szakember a nem hivatalos e-könyv fordítások minőségét a mozi sötétjében kézi kamerával felvett kalóz DVD-khez hasonlítja.

 

Kiadókon múlik ■ Az e-könyvek gyors elterjedése mégis elsősorban a kiadókon múlik. Magyarországon rengeteg az olyan kis kiadó, amely nem rendelkezik megfelelő digitális archívummal, nincs műszaki szerkesztője. Az sem visz előre, hogy a kis magyar piacon több párhuzamos informatikai fejlesztés folyik, ahelyett, hogy a nagy szereplők, az online áruházak összefognának, és közös értékesítési rendszert építenének.

Szemere Gabriella, a Figyelőt is gondozó Sanoma Budapest Zrt. könyvkiadási üzletágának vezetője szerint a konvertálás bonyolultabb, mint azt korábban hitték, számos kiadó pedig még arra sem gondolt néhány évvel ezelőtt, hogy megvásárolja a könyvek digitális jogait. A mostani helyzetben pedig, amikor a könyveladások egyébként is csökkennek, nem szívesen költenek erre, hiszen az e-könyv piac hazánkban még mindig marginális.

Ráadásul számos külföldi könyv jogtulajdonosa érthetetlen módon vonakodik engedélyt adni a digitális magyar kiadáshoz. A húzónevek hiánya szintén nem lendíti előre az áttörést. Barna Imre szerint a hardvertől várható a fordulat. Ha megszületik az az olvasó, amelyre mindenki vágyik, felgyorsulhatnak az elektronikus könyvesboltok fejlesztései.

Sokak szerint az iPad ilyen kütyü, igaz, ára a közép- és kelet-európai vevők számára még a mobilszolgáltatók netcsomagokkal kombinált, előfizetéses ajánlataiban sem alacsony. Más szakértők a fekete-fehér, kvarcjátékokra emlékezető e-papírt használó klasszikus e-könyvektől várják az áttörést, amelyek kevésbé fárasztják a szemet. Ha ezek tömegesen kezdenek elterjedni, áruk akár 10–15 ezer forintig is leeshet. Ekkor, mondjuk 10 ingyenes olvasmánnyal, akár egyetlen karácsonyi szezon alatt meghódíthatnák a fejlett világot – vélik a formátum hívei.

Szűkös kínálat ■ Ha így történne, akkor aránylag rövid idő alatt, elfogadható áron, nagy kínálatot nyújtó, aktuális bestsellereket is árusító webes áruházak jöhetnek létre nálunk is. A mai ugyanis nehezen mondható bőséges kínálatnak: a Líra és a Bookline.hu által megalapított eKönyv Magyarország Kft. alig 500 címet kínál, ezek ráadásul alig olcsóbbak a nyomtatott változatoknál.

A Sanoma Budapest áruháza éppen mostanában indul el, de Szemere Gabriella szerint a piac többi szereplőjének is lépnie kell, mielőtt még az olvasók rászoknak az ingyenes, igénytelen minőségű tartalmakra, ahogyan történt ez a zeneiparban. Ehhez frissesség is kell: „Nem az Arany János-összes miatt vesznek majd az emberek e-olvasót” – teszi hozzá Szemere. Nemcsak az ingyenesség, hanem a gazdagabb és aktuálisabb kínálat miatt is sokan keresik ugyanis az illegális letöltő helyeket, amelyek ellen egyébként az MKKE folyamatosan küzd, jelentve a gyanús internetcímeket a hatóságoknál.

_{Az Országos Széchényi Könyvtárban e-könyveket is kölcsönöznek. Fotó: Kőhalmi Péter}

Az áttörést az eddigi remények szerint a fent említett olcsó e-olvasó hozhatja majd. Az Amazon és a Barnes & Noble könyvkereskedő, a Sony és számos más gyártó már piacra dobta saját termékét. Bár ezek egyre olcsóbban bukkannak fel, még így is legalább 35–60 ezer forintot kell leperkálni értük.

A táblagépek támadása ■ Az Apple ebbe a versenyfutásba hozott érdekes fordulatot táblagépével, az iPaddel, amely az e-olvasóknál lényegesen drágább, regényolvasásra kevéssé alkalmas, mivel háttérvilágítása fáraszthatja a szemet, viszont egészen más típusú – videókkal, animált képekkel, zenékkel és interaktív, kreatív játékokkal kombinált – tartalomfogyasztást tesz lehetővé. Az érintőképernyős iPad óriási siker, a verseny így kétfrontos lett: az e-olvasók fejlesztése nem állt meg, ugyanakkor a legutóbbi Las Vegas-i Consumer Electronics Show-n (a világ egyik legnagyobb szórakoztatóelektronikai vásárán) egyszerre 75 táblagépet mutattak be a gyártók, jelezve elkötelezettségüket a fejlődés ezen iránya mellett. Ennek ellenére ma még nem dönthető el, hogy az eszközök e két fő típusa közül melyik lesz a győztes, sőt, még az sem látszik, versengenek-e valójában egymással.

Ott vannak még az okostelefonok is. Ezeknek apró ugyan a képernyőjük, de minthogy a szöveg könnyen kinagyítható rajtuk, a fiatalok hajlandók rövidebb sikerkönyveket, novellákat olvasgatni rajtuk. Ezt támasztják alá az iPhone-ra kapható olyan alkalmazások, mint a Lexcycle Stanza, amelyet működésének első évében vagy 2 millióan töltöttek le, majd segítségével 12 millió könyvet varázsoltak a készülékükre. De népszerű az e-olvasóval azonos nevű Kindle alkalmazás, miként a Barnes & Noble Nook programja, vagy az iPad révén megismert iBooks is.

Elavult az e-olvasó? ■ Barna Imre kétségesnek tartja, versenyképes lehet-e egy olyan eszköz, amely csak egyetlen dologra jó. Az e-olvasó ebből a szempontból az 1990-es évek – naptárt és névjegyzéket tartalmazó – menedzser-kalkulátoraira emlékezteti, amelyek funkcióit később teljesen átvették a mobiltelefonok. Galántai Zoltán jövőkutató szerint az e-könyv-olvasók olyanok, mint amikor a Gutenberg Bibliát úgy nyomtatták, hogy kódexre emlékeztessen, a szinte hétről hétre fejlődő iPad-alkalmazások viszont teljesen újfajta tartalomfogyasztási szokásokra nevelnek.

Galántai egészen odáig megy, hogy csak azért lett a múltban betű-alapú az információs kultúra, mert multimédiát akkoriban még nem tudtak létrehozni… Szerinte így a kérdés nem is az, hogy a nyomtatott vagy a digitális könyvé a jövő, hanem az, hogy a könyvé vagy a multimédiáé. „Regényt az ember elmélyülten, úgynevezett monokróm időben olvas. Táblagépezés közben viszont párhuzamosan könyvet olvas, zenét hallgat, e-maileket néz, vagy olyan alkalmazást futtat, amelyben egyszerre van hang, mozgókép és szöveg. A táblagépezés polikróm időben folyik” – magyarázza a jövőkutató, aki szerint az ember evolúciós múltjára egyébként is a polikróm figyelem a jellemző.

Ez azt is jelenti, hogy a jövőben egyre inkább másféle figyelemhez kell orientálnia az olvasnivalót az írónak. Az e-könyvek forradalma így valószínűleg messze nem csak a formátumváltásról szól majd.

_{(A cikk a Figyelő 2011/9. számában jelent meg)}