A SOPA (Stop Online Piracy Act) eredetileg az online kalózkodás visszaszorítását célzó törvényjavaslat, amely tavaly októberben került az amerikai képviselőház elé. Támogatói megtalálhatók voltak mindkét párt soraiban, az egész elképzelés mögött pedig a nagy médiavállalkozások és a tartalomipari szervezetek álltak. A SOPA óriási tiltakozási hullámot váltott ki a szólásszabadságot féltő internetes kezdeményezések és az online vállalkozások részéről, majd a tervezet finomítására tett kísérletet követően több vállalat és politikus – legutóbb éppen a javaslatot jegyző képviselő – is kihátrált mögüle.

Ezzel a SOPA gyakorlatilag megbukott, ám a szórakoztatóipari lobbi korántsem vesztette el a harcot: a jövő héten a szenátus tárgyalja a PIPA (Protect Intellectual Property Act) nevű újabb javaslatot, ami gyakorlatilag ugyanolyan eszközökkel valósítaná meg a szellemi tulajdon védelmét.

Nem tágítanak ■ A problémák sora már a kalózkodás fogalmának nagyvonalú meghatározásával elkezdődik, ugyanis a kifogásolható tartalmakat tároló, azokat megosztó, vagy akár csak rájuk hivatkozó oldalak és szolgáltatások mind a törvény hatálya alá esnének. Ehhez kapcsolódik az internet struktúrájának totális félreértése is: az amerikai DNS szervereknek éppenséggel blokkolniuk kellene a felhasználók elérését a feketelistára kerülő weboldalak felé. Bár a PIPA az internetszolgáltatókat már kihagyja a játékból, továbbra is ragaszkodik ahhoz a lehetőséghez, hogy a fizetési és hirdetési (értsd: kereső) rendszereket a meghatározott site-ok kizárására kötelezze.

_{A Google dedikált oldala a tervezett szabályozás ellenzőinek egész sorát vonultatja fel (a kép nagyítható)}

A SOPA-t benyújtó Lamar Smith texasi képviselő saját kampányoldalának hátterében tavaly egy szabálytalanul felhasznált természetfotó díszelgett, így a törvényjavaslatok értelmében a kép tulajdonosan simán felléphetett volna a site ellen. Már ez is jól példázza, hogy az online szabályozással aktuálisan olyan emberek játszanak, akiknek kevés fogalmuk van róla, mit is támogatnak tulajdonképpen – az ilyesmi nálunk sem ismeretlen jelenség. Az amerikai eseményeknek azonban innen nézve is nagy jelentősége van: a szabályozástervezetet támogató lobbi úgy kapna lehetőséget egy globális információs rendszer cenzúrázására, hogy ehhez tárgyalásra vagy bírói végzésre sem igazán lenne szüksége.

Kínai recept ■ A blokkolt és más eszközökkel is ellehetetlenített oldalak ráadásul a gyakorlatban elérhetetők maradnának, az egységes tartománynévrendszer megkerülése mellett pedig a végponttól végpontig tartó titkosítás ellehetetlenítése is az egekbe emelné a biztonsági kockázatokat. Félő tehát, hogy az eredeti cél, vagyis a szellemi tulajdon védelme korántsem valósulna meg az elvárt mértékben, viszont a járulékos károk aránytalanul nagyok lennének.

_{A világ legnagyobb internetes piacán könnyedén megoldják a hasonló problémákat}

A SOPA és a PIPA kapcsán arra is sokan felhívják a figyelmet, hogy az alkalmazott megoldások kísértetiesen hasonlítanak azokhoz a módszerekhez, amelyeket más kormányzatok – például Kína – használnak a véleménynyilvánítás korlátozására és a disszidensekkel szembeni fellépésre. Nem lenne meglepő, hogy az amerikai törvény elfogadása kifejezett bátorítást jelentene a megfelelő rezsimeknek, amelyek így folytatják vagy tovább mélyítik majd az emberi jogokat sértő gyakorlatukat.

Az események egyébként más szempontból is érdekesek, mivel a nagy múltú tartalomipari csoportok és az új internetes vállalkozások, élükön a Google-lel vagy a Facebookkal, most vívják egymással első komoly csatájukat. A nagyjában-egészében apolitikus technológiai vállalatok érdekérvényesítő képessége egyelőre kevésbé látványos, de a kétszer is kilátásba helyezett elnöki vétó már jelzi növekvő súlyukat.

Tény, hogy az internet az előző amerikai elnökválasztás óta kulcsfontosságú politikai terepnek számít, mint ahogy az is igaz, hogy a tartalomipart képviselő szervezetek totális háborút vívnak jelenlegi üzleti modelljük zavartalan működéséért. Ezúttal a Fehér Ház által is képviselt álláspont tűnik emészthetőbbnek, amely szerint a szerzői jogok védelmére szükség van, de nem engedhető meg a törvényesen működő cégek ellehetetlenítése, új kiberbiztonsági kockázatok teremtése vagy a dinamikus, innovatív világháló aláaknázása.