Laikusok számára könnyű a Microsoftot a Windows operációs rendszerekkel, szerverekkel vagy épp a Windows Phone-nal azonosítani, ám a redmondi vállalat kutatóközpontjaiban több olyan technológia fejlesztése is folyik, amelyekkel eddig csak fantasztikus filmekben találkozhattunk.
Bár sokak számára úgy tűnhet, hogy a nagy tech-óriások munkája már csak annyiból áll, hogy legfontosabb találmányaikat (tehát legnagyobb bevétellel kecsegtető termékeiket) fejlesztik egyre tovább az újabb igényekhez alkalmazkodva, a legtöbb nagyvállalat igyekszik megjósolni és előre hozni a jövőt. Aki elsőként fejleszt ki használható formában valamit az új technológiai irányok és lehetőségek sokaságából, úgy a jövőben friss bevételi forrást fakaszthat. Most a Microsoft kutatási részlegének három kísérleti eszközét mutatjuk be.
Virtuális kézművesek ■ A Microsoft nemzetközi k+f részlege, a Microsoft Research kutatóit többek között a Star Trek sorozatban látható virtuális "játszótér", a holo-fedélzet inspirálta a
HoloDesk megalkotásakor. A megpoldás lényege, hogy a kezünkkel, illetve más fizikai eszközökkel virtuális háromdimenziós tárgyakat manipulálhatunk.
A rendszer jelenlegi formájában egy felülről lefelé "vetítő" monitorból, egy arcfelismeréssel és mozgásérzékeléssel ellátott webkamerából és egy átlátszó kijelző-panelből áll, a szoftver pedig a Kinect játékvezérlő speciálisan átalakított "agya". Az átlátszó panelen átnézve a felhasználó nemcsak a panel alatt valójában elhelyezkedő objektumokat (például saját kezeit) láthatja, hanem olyan rávetített virtuális tárgyakat is, amelyek közvetlen kapcsolatba kerülhetnek a valós objektumokkal.
Megtehetjük tehát, hogy kezeinkkel sokszorosára felnagyított atomokból építünk molekulákat, vagy épp sejteket választunk szét. Többek között ez is az egyik célterület: olyan tudományos feladatokban segíthet a HoloDesk majdani végleges változata, amelyeket a valóságban nehezen vagy egyáltalán nem lehetne elvégezni. Emellett azonban egy konzumerizált változat felturbózhatja az interaktív videokommunikációt is - képzeljük csak el, ahogy megpaskoljuk távoli beszélgetőpartnerünk virtuális vállát, vagy kezet fogunk vele a beszélgetés végén...
Zsebre vágott parancsnok ■ Az okostelefonokhoz szorosabban kötődő fejlesztés a
PocketTouch. Az ötlet onnan származik, hogy az okostelefonok használatakor egyelőre szinte teljes egészében az érintőképernyő rabjai vagyunk. Nem vehetjük elő a készüléket egy tárgyalás közben, de néha az is nehezünkre eshet, hogy egy téli napon, jól felöltözve előbányásszuk a készüléket a sokadik réteg ruha alól.
A PocketTouch lényege egy olyan "zsebre tehető" érintőpanel, amely speciális szoftvere segítsgével érzékeli, ha ujjunkkal parancsokat, vagy akár betűket írunk a zsebünkre. Az alábbi videón jól látható, ahogy egy tárgyalás közben pár rajzolt vonallal megszakíthatunk egy bejövő hívást, majd egy pár betűs, előre definiált üzenet "bevonalkázásával" automatikusan szöveges üzenetet küldhetünk a hívó fél számára arról, hogy megbeszélésen ülünk.
Érintsd meg a teret ■ A
Vermeer kódnevű fejlesztés egyszerre foglalkozik a háromdimenziós megjelenítéssel és az érintéssel. A már második verziónál járó kísérleti fejlesztés azonban nem a HoloDeskhez hasonlóan, 2D-s panelen átnézve jeleníti meg a térbeli tartalmakat, hanem ezeket segédeszköz nélkül, szabad szemmel is láthatjuk, ráadásul bármilyen betekintési szögből. A megoldás a száz évnél is régebben ismert, forgó tükrökkel keltett illúziót kombinálja a Kinectben is megismert térbeli mozgásérzékeléssel.
A Vermeer jelenlegi fázisában már az is megoldható, hogy a térben "lebegő" három dimenziós objektummal interakcióba kerüljünk, tehát akár belenyúlhatunk, vagy érintésünkkel megváltoztassuk azt. A végleges változat megjelenése természetesen még itt sem napok kérdése, de a háromdimenziós tervezésben, modellezésben minden bizonnyal nagy durranásnak számít majd egy ilyen eszköz felbukkanása. Aztán persze ez is konzumerizálódni kezd, és egyszer csak felbukkan egy női alak egy asztalon, hogy segítséget kérjen egy bizonyos Obi-Wan Kenobitól...