Alacsony ár és hatalmas profit: végletekig leegyszerűsítve ennyi kell ahhoz, hogy üzletileg sikeres legyen egy termék és ezáltal a gyártója is. Az iPhone-ok és iPadek esetében mindenképpen helytálló mindkét ismertetőjegy: igaz, okostelefonból és tabletből is találhatunk olcsóbbat, ám piacvezető státuszukhoz és "divatértékükhöz" képest valóban hatásos a két termék árszintje és az elemzések szerint a rajtuk keresztül realizált profit sem épp egyszámjegyű.

Sokak szerint a mostani árszint még épp lehetővé teszi, hogy tömegtermék legyen ezekből az eszközökből, és ezt csak az olcsó távol-keleti munkaerő alkalmazása mellett lehet kigazdálkodni. Egy friss rádióriport azonban még tovább árnyalja, mit is jelent valójában ez az olcsó munkaerő, milyen embertelen és középkori körülmények között készülnek a modern világ technológiai csúcstermékei.




Nem gyereknek való vidék ■ A Chicagóból sugárzó WBEZ rádió The American Life című magazinműsorában érdekes felütéssel kezdték az adást. A műsorvezető az iPhone 4S mesterséges intelligenciájával, a Sirivel "beszélgetett": először megkérdezte, honnan származik, mire a virtuális segéd Kaliforniát említette. A következő kérdés viszont arra vonatkozott, hol gyártották, amire a Siri csak annyit válaszolt: erre a kérdésre a válasz nem engedélyezett. Persze ez önmagában még nem botrányszagú, hiszen az iPhone hátulján tisztán látható, hogy Kínában készült - a műsor folytatása azonban rávilágít, milyen frappáns is a Siri titkolózása.

A műsorban Mike Daisey, egy technológiai témákkal is foglalkozó rádiós showman mesélte el shenzheni utazását, ahol magát befektetőnek kiadva látogatást tehetett az egyébként szigorúan őrzött Foxconn gyáróriásban. Elmondása szerint a 30 éve még alig tízezres, csendes városka 13 milliós metropolisszá nőtt, ahová az egész országból áramlanak a munkakeresők. A Foxconn helyi gyárában 430 ezren dolgoznak, átlagosan havi 60 ezer forintnak megfelelő bérért. Ez megmagyarázza, miért vállalják az embertelen körülményeket, hiszen a legtöbben távoli falvak rizsföldjeiről érkeznek, ahol mindössze havi 10 ezer forinttal egyenértékű jövedelemhez juthatnak.

Mivel helyi kapcsolatai segítségével Daiseyt lehetséges befektetőnek hitték, szabadon bejárhatta a gyárat, és bár fényképeket nem készíthetett, beszélhetett a dolgozókkal is. 12-13 éves gyerekekkel is találkozott, akik szerint a felvételkor nem is kérdeznek rá az életkorra - ha épp valamilyen hivatalos felülvizsgálat várható, a túl fiatalnak kinézőket elrejtik vagy gyorsan kirúgják.


Két rendszer szolgái ■ A hivatalos munaidő 8 óra, de csak papíron: a munkásoknak minimum napi 12 órát végig kell dolgozniuk, amelybe nem fér be telefon- vagy ebédszünet vagy akár a mellékhelyiségek használata sem - az ilyesmivel töltött időt pluszban kell ledolgozni. A legtöbbször azonban valójában 14-16 órát dolgoznak egyhuzamban a munkások, főként akkor, amikor valamilyen új termék készül. A legtöbben állva dolgoznak, és mivel a munkafolyamat olyan gyors, amilyen a leglassabb láncszeme, mindenkit folyamatosan figyelnek kamerával - a gyenge teljesítményűeket gyors ütemben rúgják ki.

Az éjszakánként akár tizenötös csoportokban, 4x4 méteres betonkockákban alvó munkásoknak tilos bármiféle érdekképviselet létrehozása vagy támogatása, akit ilyesmin kapnak, arra azonnali börtön vár. Ugyan vannak illegális szakszervezeti kezdeményezések, de ezekbe főként olyan dolgozók tömörülnek, akik már nem az ilyen méretű gyáróriások alaposan megfigyelt alkalmazottai. Daisey egy ilyen földalatti szervezet jó néhány olyan tagjával is találkozott a "gyárlátogatás" utáni napokban, akik régebben a Foxconn-nál dolgoztak. Ők még súlyosabb visszaélésekről beszéltek, legtöbbjük épp ilyenek miatt veszítette el munkáját, vagy akár munkaképességét.


Pokoli történetek ■ Az szinte általános a szerelőcsarnokokban dolgozóknál, hogy mivel hosszú évekig pontosan ugyanazt a munkafázist végeztetik velük, folyamatos ínhüvelygyulladás, a kéz és a csukló ízületeinek gyógyíthatatlan betokosodása miatt már akár huszas éveik végére is csökkent munkaképességűvé válnak, ilyenkor aztán rögtön leépítik őket. Tucatnyi egykori Foxconn-alkalmazott pedig arról beszélt, hogy a kijelzőket fedő üveglapok tisztítására használt vegyszer miatt rokkantak le: az "N-hexánt" azért használják, mert az alkoholnál is gyorsabban párolog, ezért hamarabb elvégezhető a kijelzők behelyezése előtti tisztítási folyamat. Egy probléma van csupán, a vegyszer gőze ugyanis idegméregként hat, főként azokra, akik folyamatosan belélegzik. Az érintett munkások keze állítólag az interjú közben is annyira remegett a méreg hatásától, hogy egy pohár vizet sem tudtak a szájukhoz emelni.

Az egyik interjúalanynak, aki a MacBookok, majd az iPadek készülékházát kialakító préselőgép mellett dolgozott, egy munkahelyi baleset során a berendezés összezúzta az egyik kézfejét. A gyárban nem részesítették ellátásban, hanem elküldték orvoshoz. Részleges felépülése után, amikor újra elkezdett dolgozni, napokon belül kirúgták, mert a maradandó sérülés miatt csak jóval lassabban tudta elvégezni a munkáját. Amikor Daisey megmutatta neki iPadjét, a kínai munkás elmondta, "egészben" még nem is látott ilyet, és miután pár percig próbálgatta, meghatódva csak ennyit mondott: "ez egy igazi csoda".


Mumus vagy jótevő? ■ Az interjú elhangzását több cikk és egyéb webes reakció követte, a legtöbb a Foxconn mellett az Apple-t is bírálta. Sokan Daisey szavait idézték, aki bár korábban Apple-rajongónak vallotta magát, az utazás óta más szemmel tekint a vállalatra és az eddig csodált divatkütyükre. A showman szerint kizárt, hogy az Apple ne tudna az embertelen körülményekről, a gyerekmunkákról és az egyéb visszaélésekről.

A riport kapcsán összeállított Business Insider cikkben a New York Times szakértője, Nicholas Kristof viszont amellett, hogy elismeri az elmondottak valószerűségét, egy másik szempontot is felvillant. Mivel kínai felesége épp Shenzhen mellett született, rálátása van a helyi viszonyokra, amelyek alapján kénytelen leszögezni, hogy a Foxconn még a felsoroltak ellenére is jobb munkahelynek számít, mint bármilyen egyéb lehetőség. A munkások maguk választják a Nyugat szemében embertelen körülményeket, épp az otthoni, még embertelenebb és lehetetlenebb élet helyett. Az Apple Kristof szerint épp az eddigieknél vonzóbb életszínvonalat biztosít a helyieknek a magasabb fizetésnek köszönhetően, arról azonban nem tehet, hogy a gyárban milyen a munkaszervezés rendszere. Ezen kívül rámutat arra is, hogy nem csak az Apple gyártat divatos és modern, nyugati "kütyüket" Kínában.

Így vagy úgy, érdemes csak egy kicsit elgondolkozni, amikor a legközelebb kézbe vesszük a menő okostelefont vagy táblagépet - végiggondolni, milyen körülmények között készülhetett, milyen úton ért el hozzánk, és feltenni a kérdést: így is megéri?