Mi lesz abból, ha négy amerikai egyetemista besokall a Facebook biztonsági botrányaitól, és saját közösségi hálót épít, amely egyszerre nyílt forrású, és mégis a biztonságra épül? Szeptember 15-én meglátjuk.
Az idei év elején többször adtunk hírt a Facebook
újabb és
újabb átalakításairól, amelyek a személyiségi jogok kezelését, valamint az adat- és információbiztonság kérdéseit érintették. Egyre többen háborodtak fel azon, hogy a közkedvelt közösségi szolgáltatásból egy fejünkre növő szörny, vagy épp egy mindent látó (és továbbadó) Nagy Testvér válik. Voltak azonban olyanok is, akik még tovább mentek a hőzöngésnél: elhatározták, hogy jobbat csinálnak.
Első lépés: az alapok megteremtése | A New Yorkban számítástechnikát tanuló diákok, név szerint Dan Grippi, Max Salzberg, Raphael Sofaer és Ilya Zhitomirskiy fejében 2010 februárjában, egy internetes szabadságjogokról tartott előadás után fogalmazódott meg először egy teljesen más megközelítésű közösségi szolgáltatás megalkotása.
A Diaspora projektet hivatalosan április 24-én jelentették be, majd támogatások gyűjtésébe fogtak a Kickstarter nevű adománygyűjtő portálon. A fiatal fejlesztők 10 ezer dollárt szerettek volna összekalapozni, mára csaknem 200 ezernél tartanak. Ami a legérdekesebb: maga Mark Zuckerberg, a Facebook alapítója is adakozott - szerinte "fiatal önmagát" látja az ötletgazdákban.
Második lépés: fókuszálás | A bejelentés előtt szinte csak a legfontosabb tulajdonságokat és vezérelveket határozták meg a fejlesztők: olyan Facebookot akartak, amely visszaadja a teljes irányítást a felhasználóknak. Így az első hivatalos híradás után a négy fiatalember el is tűnt a nyilvánosság elől, hogy a fejlesztéssel, tervezéssel és kódolással foglalkozhassanak.
Ez idő alatt körvonalazódott, milyen is egy biztonsági szempontból tökéletes közösségi hálózat, így már megvoltak a Diaspora pontos fejlesztési irányai. A projekt lényege, hogy ugyanolyan közösségi funkciókat nyújthasson, mint a ma létező szolgáltatások, ám egyetlen nagy, központi adattár helyett, ahol az összes felhasználó minden adata tárolódik, a felhasználók adatait saját számítógépük tárolná. Ez a Diaspora munkanyelvében a "seed", azaz mag: a projekt logojában is ezért szerepel egy szélfútta pitypang.
A felhasználók tehát ugyanúgy megoszthatnak egymással adatokat, képeket, videókat, sőt megannyi külső szolgáltatással (mint például a Flickr, vagy épp a Twitter) is összekapcsolhatják a Diasporán belüli tevékenységüket, azonban ezeket nyílt forráskódú biztonsági megoldás, a GPG védi majd.
Harmadik lépés: ugrás a mélyvízbe | A Diaspora projekt blogjában
augusztus 26-i dátummal jelent meg az első hivatalos dátum a szolgáltatás indításáról. "Eddig programoztunk, de a Diaspora működik és tetszik, így szeptember 15-én megnyitjuk" - írja a négy fejlesztő.
A bejegyzés szerint az egyértelmű, kontextuális megosztás kifejlesztésével töltötték a legtöbb időt. Ennek lényege, hogy a felhasználó minden esetben eldönthesse, szinte észrevétlenül, milyen tartalmat kivel akar megosztani, mi legyen nyilvános a főnökeik előtt, és mit lássanak csak az ivócimborák.
Az írás utal a fejlesztők további lépéseire is: az írásban igyekeznek leszögezni, hogy 15-e után is folyamatosan folytatják majd a projekt fejlesztését, amelyet immár hosszú távra terveznek. Időközben, részben külső megoldások segítségével megkezdték a munkamegosztás újraszervezését, tervező- és projektmenedzsment eszközöket használtak a hatékonyság növelésére.
Vicces apróság, hogy a fiatal fejlesztők most egy hetes pihenőt is engedélyeztek maguknak, amíg ketten egy rockfesztiválon pihenik ki az egész nyári kódolás fáradalmait. A hivatalos indulás előtt még ígérnek további részleteket is, amelyeket a blogban tesznek majd közzé, végül pedig így búcsúznak: "mindenki fényesítse ki a billentyűzetét szeptember 15-ére"...