Több más kiadó lépését követve az alapítványi hátterű NatGeo is megkísérli a sokak által korábban elképzelhetetlennek tartott dolgot: pénzt kér a weboldalán elhelyezett tartalom megtekintéséért.
A National Geographic magazin amerikai kiadása hamarosan fizetős online változattal jelentkezik - tudta meg a Mashable a kiadvány mögött álló alapítvány alelnökétől. A magazin eddig is kért már pénzt digitális tartalomért (a táblagépes kiadás nem ingyenes), viszont a
weboldala korlátlanul elérhető volt. A nyilatkozat szerint ugyan a még idén bevezetendő fizetős internetes változat nem ugyanolyan lenne, mint a mostani honlap, de bizonyos tartalmak tekintetében lesz átfedés.
Olvasó, fizess! ■ A tudományos lap döntése egy újabb jel arra, hogy a kiadók, különösen az Egyesült Államokban egyre inkább felvállalják a valóságban sosem létező, de széles körben hivatkozott "ingyenes internet" elleni üzleti lépéseket. Az auditált lapok amerikai szövetsége által tavaly publikált kutatás [
PDF] szerint a kiadók több mint 40 százalékánál már működik valamiféle fizetős tartalom, miközben a nemmel válaszolók közül is majdnem minden második esetben nyilatkoztak úgy, hogy két éven belül tervben van ennek implementálása.
Az USA-ban elsősorban a napilapok és az üzleti kiadványok esetében erős a fizetős tartalom használata, a fogyasztóknak szánt magazinok közül egyelőre mintegy négyötödük nem kér pénzt az online formátumért, ám ezt a lemaradást lehet, hogy gyorsan behozzák a konzumer lapok, ha a National Geographic példájából indulunk ki.
A teljes fizetős kapu (paywall) használata ritka, ami nem is csoda, hiszen voltak már rosszul sikerült próbálkozások ennek bevezetésére.
Hogy milyen formában próbálnak új bevételi csatornához jutni a kiadók az internetezőktől, az meglehetősen vegyes képet mutat. A teljes fizetős kapu (paywall) használata ritka, ami nem is csoda, hiszen voltak már
rosszul sikerült próbálkozások ennek bevezetésére. Lényegesen elterjedtebb az a vegyes modell, ahol egy adott időintervallum alatt bizonyos cikkszámig az olvasók mindenhez hozzáférnek, és csak akkor kell előfizetést vásárolniuk, ha ennél gyakrabban akarják az oldalt használni. Ez a változat jött be például a
The New York Times esetében. Egy másik módszer a vegyes modellre az, amikor a tartalom egy része teljesen ingyenes, míg bizonyos prémium anyagok csak pénzért tekinthetők meg. Ilyenre már a magyar médiában is több példát lehet látni. Az előfizetéses rendszerek nagy többségénél közös vonás, hogy a díjköteles tartalmakhoz ingyenesen biztosítják a hozzáférést a papír alapú kiadványra előfizető olvasóknak.
Európai viszonyok ■ Miközben Amerikában már-már teljesen elfogadott a fizetős konstrukció, addig az óceán innenső partján ez még egyáltalán nem vált iparági standardá. Az európai kiadók első körben inkább a
Google-t próbálták rászorítani arra, hogy osztozzon velük a keresések mellett elhelyezett reklámbevételekből. Ennek a tervnek a sikere erősen kétséges, de jó hír, hogy egy friss angol felmérés szerint a fogyasztók
egyre kevésbé állnak ellen annak, hogy digitális médiatartalmakért fizessenek.
A kiadóknak egyszerűen implementálható közös fizetős online megoldást kínáló
Piano Media fejlődésére is érdemes figyelni. A szlovák vállalkozás azonban egyelőre nem működik olyan régóta és annyira nagy területen, hogy eddigi teljesítményéből megbízható jóslatot lehessen felállítani a pénzért kínált internetes médiatartalom európai jövőjéről.