Amióta a fél világ Big Data bűvöletében él, ismét felértékelődtek az olcsó és viszonylag rugalmasan kezelhető adatarchiváló és -tároló megoldások. Most az egykor jelentős magnókazetta-gyártó kapacitással rendelkező FujiFilm és az IBM zürichi központja megtalálni vélte a megoldást arra, hogy az irdatlan tempóban gyarapodó Facebook-felhasználók gyártotta adattömeg, a nagy felbontású videók vagy az olyan – közvetlen gyakorlati haszonnal is kecsegtető – adatok, mint az orvosdiagnosztikai felvételek olcsón és gyorsan visszakereshető módon tárolhatók gyors, olcsó és energiatakarékos tárolókon találják meg végső helyüket. (Azt, hogy az energiatakarékos és gazdaságos tárolás mennyire égető ez a probléma, jól jelzi, hogy például az Oracle az idény nyáron mutatott be egy modulárisan bővíthető szalagkönyvtárat.

Jelenleg a közvetlen hozzáférést kívánó adatokat merevlemez-alapú tárolókban, az archívumokat pedig szalagos tárolókban helyezik el. Az adatközpontok azonban hihetetlen energiafalók, ezért minden olyan megoldás felértékelődik, amely az adattárolást energiatakarékos módon tudja megoldani nagy adatsűrűséggel és viszonylagos rugalmassággal.



A NewScientist adta hírül, hogy FujiFilm és az IBM zürichi központja egy olyan szalagos tároló prototípusát készítette el, amelyben egy 10×10×2 cm-es kazetta speciális, bárium és ferrit ötvözetéből készült szalagján 35 terabájt adatot – mintegy 35 millió könyvnyi információt – tudtak rögzíteni. Nem kell félni azonban, hogy ez a tárolási mód egyhamar elterjed. Először a Square Kilometre Array (SKA) projekt adatainak tárolására vetnék be, amely a tervek szerint teljes üzemben naponta 1 millió gigabájtnyi adatot gyűjt majd. A rendszer felépítése azonban csak 2016-ban kezdődik, és 2024-től üzemelne teljes kapacitással. Addigra azonban – idézi a NewScientist Evangelos Eleftheriou IBM-kutatót, aki abban a csapatban dolgozik, amely az SKA-nak építi a szalagos tárolót, meg fogják oldani, hogy egy mikrokazetta akár 100 terabájtot is képes legyen tárolni. Összehasonlításképpen: jelenleg az archiválásra használt DLT kazetták maximális tárolókapacitása 600-800 gigabájt, az adatátviteli sebesség elméleti maximuma pedig valahol 240 MB/s körül van. Ugyanakkor egy kazettán megfelelő hőmérséklet és páratartalom mellett akár 30 évig is tárolhatók az adatok.

Miért szalagra? ■ Az adattárolással szemben ma az energiatakarékosság legalább olyan szigorú követelmény, mint a nagy adatsűrűség, valamint a tárolt adatok gyors elérése. E két utóbbiban mindez idáig a merevlemez kitűnően teljesített. A merevlemezek kapacitása ugyan még növelhető, de elsősorban a tányérszám növelésével, ami egyre energiafalóbbá teszi ezeket a drive-okat.

A NewScientist cikke hivatkozik egy 2010-es The Clipper Group-tanulmányra is (pdf), amely szerint egy HDD-tömbökre épített tárolórendszer 200-szor több energiát fogyaszt, mint a hasonló kapacitású szalagos rendszer. A tanulmány részletesen összehasonlítja a merevlemezes tárolás a szalagos tárolás TCO-ját (Total Cost of Ownership – teljes birtoklási költség), amiben a szalagos tároló szintén sokkal jobban teljesít. A merevlemezek tányérjai, ha üzemben vannak folyamatosan forognak, a szalagos meghajtók azonban csak íráskor és olvasáskor használnak energiát.

Ugyanakkor kétségtelen hátránya a szalagos tárolónak, hogy sokkal lassúbb az adatelérés (egy DLT kazettában kb. öt-hatszáz méteres szalag van, és a szalag pörgetési sebessége korlátozott. Ráadásul a szalagos tárolórendszerekhez kell egy gyors robotmechanizmus is, amely az olvasófejhez viszi a megfelelő kazettát, és ez szintén lassítja az adatelérést. Ezzel kapcsolatban a tudományos lap Eleftheriou-t idézi, aki az adatlérés gyorsulását a kidogozás alatt álló úgynevezett Linear Tape File Systemtől várja. A kutató szerint ez olyannyira felgyorsítja a kazettás tárolásnál az adatelérést, hogy az összevethető lesz a lemezes megoldásokéval.