Öt év múlva legalább másfél millió programozói állás lesz betöltetlen az Egyesült Államokban – ezt állítja legfrissebb előrejelzésében az amerikai munkaügyi hivatal. De Európában sem jobb a helyzet. Az Európai Unió becslései szerint 2018-ban 1,2 millió programozó, fejlesztő hiányzik majd a kontinens infokommunikációs iparából.
Nem csak zseniket keresnek
Gyorsan kellene cselekedni, hogy az ágazat megoldást találjon a problémára. Egyelőre azonban meglehetősen nagy mítosz övezi a programozói, szoftverfejlesztői szakmát, ami sok tehetséges embert megakadályoz abban, hogy programozói karrierben gondolkodjon. Többek között erre hívta fel a figyelmet áprilisban a Montréalban megrendezett PyCon konferencián tartott előadásában Jacob Kaplan-Moss, a szakma elismert amerikai képviselője, aki elsősorban a Django webes fejlesztői keretrendszer egyik kimunkálójaként ismert. (Az előadás összefoglalóját egy kattintásnyira olvashatják, de a YouTube-on a teljes előadás is megtekinthető.)
"A mítoszt azok a hiedelmek is mélyítik, amelyek szerint a programozásra, fejlesztésre születik az ember, ezeket a képességeket a génjeiben hordozza. Tehát, aki már tizenöt-húsz vagy harminc éves, és még életében nem írt szoftvert, könnyen abba a csapdába eshet, hogy azt gondolja, már nem is nagyon érdemes belefognia, és nem is lesz rá képes" – állítja az ismert programozó guru, aki egyébként magát legjobb esetben is egy átlagos szakembernek tartja.
El kell oszlatni azokat a tévhiteket, amelyek szerint csak a zseniknek van helye a szakmában, és a programozási ismeretek a legkevésbé tanulással sajátíthatók el. Épp az ellenkezője az igaz – mondta Kaplan-Moss –, ráadásul a programozás meglehetősen összetett dolog. A kódolás, amit ennek kapcsán sokat emlegetnek, ennek csak egy kis része. Egy jó szakembernek legalább annyira rendelkeznie kell írás- és kommunikációs készséggel, és kell értenie a dizájnhoz vagy a hibaszűréshez.
És akkor még nem is beszéltünk a nemek egyenlőtlenségéről, ami még a technológia fellegvárának számító Amerikára is jellemző. A szakma ottani elismert női képviselői közül szinte mindenki tudna említeni a saját életéből olyan esetet, amikor nem akarták neki elhinni, hogy nőként is lehet jó programozó. Hátrányos helyzetük alátámasztására Kaplan-Moss felidézte egy amerikai szervezet számait: az informatikai diplomával rendelkező amerikai nők fele nem a tanult szakmájában építi a karrierjét. További 40 százalékuk pedig tíz éven belül otthagyja a technológiai iparágat. Ugyanez a mutató a férfiak esetében csak 17 százalék.
El kell oszlatni a mítoszokat a fejvadászok, kockázati befektetők és mindenki más fejében, akinek bármi köze van ahhoz, hogy ki kerüljön az informatikai szakmába. Egyelőre az is inkább taszítja, mintsem vonzza a nőket az iparágba, hogy a programozói, fejlesztői területen dolgozók átlagos heti munkaideje 60 óra. Így azonban nehéz megteremteni a munka és a magánélet egészséges egyensúlyát, ami Kaplan-Moss szerint inkább 35-40 órás munkahetet jelentene.
Mit gondolnak a kérdésről a hazai oktatók?
A szakma Magyarországon is hasonló cipőben csoszog: egyrészt nálunk is komoly a munkaerőhiány, másrészt azt állítjuk magunkról, hogy a világ minket a programozás, szoftverfejlesztés terén kifejezetten tehetségesnek tart. Mennyi ebben a mítosz, és általában mit gondolnak a szakma helyzetéről a hazai szakértők? Egyebek mellett ezeket a kérdéseket tettük fel az érintetteknek, egyetemi oktatóknak és piaci szereplőknek egyaránt.
Természetesen minden megkérdezett a maga szemszögéből igyekezett megvilágítani a helyzetet, az egyetemi szakértők az ismeretek megszerzésének a szükségességéről, lehetőségeiről beszéltek, az üzleti szféra képviselői pedig azokra a speciális elvárásokra mutattak rá, amikkel az ilyen állásokra pályázók szembesülhetnek.
"Kicsit gondban vagyok, mert úgy érzem, hogy maguk a kérdések olyan premisszákból indulnak ki, amikhez képest én nagyon mást gondolok a programozásról” – jegyezte meg Czirkos Zoltán, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME), Elektronikus Eszközök Tanszékének oktatója. Álláspontját az alábbi példával támasztotta alá: "Nemrégiben a hallgatók azt kérdezték tőlem, hogy milyen programozási nyelvet érdemes megtanulni az egyetem alatt vagy után. Erre a kérdésre nem igazán lehet válaszolni. Megtanulhat valaki egy konkrét nyelvet, de lehet, hogy az a nyelv pár év múlva háttérbe szorul vagy teljesen eltűnik. Azt válaszoltam, hogy inkább tanulni, megérteni és átlátni kell megtanulni, mert akkor nem lesz gond, ha jön egy új nyelv vagy egy új technológia."
Bár Czirkos szerint kellenek "különleges" képességek, de ezek mind olyanok, melyek tanulhatók: figyelem, fegyelem, türelem és absztrakciós készség. Átlagosan jó programozó bárkiből lehet, csak megfelelő mennyiségű gyakorlás kell hozzá. Ezzel egyben a genetikai alapok szükségességét is cáfolja.
Megkérdeztük arról is, milyennek látja mindezek tükrében a hazai oktatási rendszer átalakítását? Szerinte a változások nem kedveznek a jövőbeni elvárásoknak. "Ha közvetlenül nézzük: csökken az informatikára szánt óraszám. Ez egy objektív mérce. És általában véve is csökken az önálló gondolkodásra tanítás "mértéke". Sok helyen egyre több dolgot akarnak megtanítani, de inkább csak magoltatnak, és nem felfedezni, kutatni tanítanak. Pedig a programozáshoz pont ilyen képességek kellenek, bár ez más tárgyaknál is így van. Vegyük például a történelmet. Ha a feladatunk az, hogy el tudjunk helyezni az időben eseményeket, ahhoz kétféleképpen közelíthetünk. Megjegyezhetjük az évszámokat, hogy azáltal tudjuk sorba rakni őket, vagy megérthetjük a köztük lévő ok-okozati összefüggéseket. Az utóbbi módszer a programozásnál is célravezetőbb" – mondja a BME oktatója
Szembe megyünk a világgal
Hasonlóan vélekedik Szalayné Tahy Zsuzsa, a Szent István Gimnázium informatika tanára, aki a közoktatás szintjéről látja a helyzetet. Jelenleg egyébként a doktorijához végez kutatásokat a BME-n.
"Nagyon nehéz megmondani, hogy pontosan miben kell tehetségesnek lenni a jó programozónak. Más területen kiemelkedő egy webprogramozó, más területen egy játékfejlesztő, megint máson egy programtervező matematikus vagy egy informatikai biztonságért felelős szakember. Ahhoz, hogy valaki tudjon jó programot írni, nem kell különleges képesség, csak gyakorolni kell. Azt szokták mondani, hogy a programozás elsősorban matematikai ismereteket igényel. Másrészt a programozás nem más, mint kommunikáció a számítógéppel."
A programozás megtanulásához szerinte négy fontos dolog kell: hit a saját képességben, akarat a megtanulásra, idő a gyakorlásra és egy jó módszer a tanulás folyamatához. A gyors sikert segíti a racionális, logikus gondolkodás, a jó szövegértés, a pontosság a feladatmegoldásokban (például hogy az illető tud elírás nélküli gépelni).
Szerinte sem a genetikai alapok a fontosak, hanem a család és általában a mikrokörnyezet pozitív hatása. Még csak nem is a megszerzett tudás mennyisége számít, hanem a gondolkodási készség és a kreativitás fejlesztése. Ez sokkal inkább a napi gyakorláson múlik, mintsem a megszerzett tárgyi tudás mennyiségén.
És, hogy miért lát minket a világ különösen tehetségesnek a programozásban? Tahy Zsuzsa válasza: "Egyrészt, mert a világ a magyaroknak csak egy szűrt rétegét látja. Ezer éve még arról voltunk híresek, hogy jól tudtunk hátrafelé nyilazni, mostanában azok a magyarok tudnak érvényesülni külföldön, akik jól tudnak programozni, jó kutatók, de legalábbis meg tudják oldani a felmerülő problémákat. Magyarországon a jó iskolákban évtizedek óta van lehetőségük a diákoknak arra, hogy programozást tanuljanak, vagy akár emelt szintű tudományos képzésben részesüljenek, így a közoktatás eddig mindig kitermelte a világszínvonalú elitet."
"Informatikaoktatásunk alapvető eleme a szövegszerkesztés, táblázatkezelés tanítása, amivel napjainkban a nemzetközi munkaerőpiacon komoly előnyünk van egyes országok fiataljaival szemben. A jó programozó a munka világában sokszor csak annyit jelent, hogy gyorsabban, könnyebben meg tudja oldani a számítógépes problémákat, mint más. A legtöbb munkakörben ehhez egy táblázatkezelő is elég. Néhány függvény ismerete, eljárások rutinos használata már alapja lehet a tehetséges programozó, fejlesztő jelzőnek. Ha ehhez még azt is hozzátesszük, hogy a legnépszerűbb táblázatkezelőt, az Excelt a magyar származású Charles Simonyi vezetésével fejlesztették, akkor tényleg úgy tűnhet, ez valami olyan speciális dolog, mint a hátrafelé nyilazás" – mondta a tanárnő.
A jövőt illetően azonban ő is borúlátó. "Határozottan romló lehetőségekkel számolhatunk. Az informatika kezdetben szakkörként, majd a technika tárgy egyre jobban elkülönülő részeként, mintegy 20 éve pedig külön tantárgyként jelent meg a magyar közoktatásban. Bár sokak számára csak játéknak tűnik az informatika óra, de ezek az oktatási formák teret adtak a programozási készségek fejlesztésének, az érettségi megjelenésével pedig mérhető tudás megszerzése is adott volt. Eközben a világ nagy részén csak használták az eszközöket, és integráltan oktatták az informatikát. Napjainkra azonban a világ felébredt, sok országban külön tantárgyként kezdik tanítani a programozást, illetve a számítógépes gondolkodást. Nálunk pedig épp ez szűnt meg az új kerettantervvel. A táblázatkezelésre például csak minimális idő jut, épp csak az adatok elhelyezését lehet tanítani, a problémamegoldás már kimarad. Manapság bárhova is megyünk a világban, mindenkinek tudnia kell programozni, mert egyre inkább alapfeltétele annak, hogy az egyén aktív résztvevői legyünk a jövő társadalmának.
A magyar oktatásirányítás ezzel szemben ott tart, hogy a gyerek majd magától is megtanulja nyomogatni a gombokat. Miközben a világ egy jelentős részén a Life Long Learning a mottó, Magyarországon csökkentették a tankötelezettség határát, szakokat szüntetnek meg, fizetőssé teszik a felsőoktatást" – sorolja a problémákat Tahy Zsuzsa.
Pedig a válságjelenségek láthatóak: "A tavaly mérnök-informatika szakra jelentkező hallgatóknak a kétharmada legalább látott már kódot középiskolai tanulmányai során. A két év múlva érettségizőknek informatikaóra helyett testnevelés, etika, erkölcstan, média órái vannak, miközben csökken a fizikaórák száma is. A felsőoktatási rendszer azzal védekezik a hiányos tudással érkezők nagyarányú bukása ellen, hogy magasra teszi a felvételi feltételeket. Olyan szintre, amire a közoktatás nem tudja felkészíteni a jelentkezőket."
Lustaság mint motiváló elem
A munkaadói oldalnak is megvannak a saját elvárásai a programozókkal kapcsolatban, aminél a szerzett tudás ugyancsak egyik fontos, de nem kizárólagos elem. Dusha-Kiss Gábor, a szoftverfejlesztéssel foglalkozó EPAM Systems egyik menedzserétől megtudtuk, az állásinterjún elsőként azt nézik, hogy a pályázó dolgozott-e már valahol ebben a szakmában.
"Ha igen, megnézzük milyen technológiákat használt, és azok mennyire illenek a profilunkba. Kíváncsiak vagyunk azonban arra is, hogy a szakmában elért teljesítményéből mire a legbüszkébb."
Érdekli a céget az is, hogy a jelöltnek van-e a munkáján felül a szakmához kapcsolódó hobbiprojektje, illetve, hogy mennyire van benne kellő nyitottság az új technológiák iránt. Legyen analitikus és/vagy algoritmikus gondolkodása, a fejlesztéssel kapcsolatos problémák megoldásában pedig legyen kellően kitartó.
Duscha-Kiss azonban egy érdekes szempontot is felvet: "Kell, hogy legyen ugyanakkor benne egy kis lustaság is, hiszen a számítástechnikát a megnövekedett számítási igények végrehajtása mellett talán a lustaság hajtotta előre. A programozók, fejlesztők szeretnek bizonyos (repetatív) feladatokat technológiával kiváltani." Példaként a tesztelésben elterjedt teszt automatizálást, a fejlesztői keretrendszereket, fejlesztői környezetet említette, amelyek jónéhány funkcióval segítik a programozók munkáját.
Az EPAM mendezsere ugyan nem veti el egyértelműen a genetika szerepét, de a velünk született képességek szerepét maximum 30 százalékra teszi, a többi szerzett tudás. Az viszont szerinte tévhit, hogy a digitális eszközök egyre fiatalabb kori használata nagyságrendekkel megnövelheti a programozói hajlandóságot, mivel ez a kör inkább felhasználóként jelenik meg. Bár az kétségtelen, hogy ezek révén hamarabb kiderül valakiről, hogy programozó beállítottságú vagy sem.
Arra pedig jó esélyt lát, hogy a jövőben a nők köréből is egyre többen választják majd ezt a szakmát. És jó is lenne, mert szerinte a női programozók sok esetben talpraesettebbek, eredményorientáltabbak, és jobban megértik az ügyfelek céljait. Nem véletlen, hogy a teljes szakma kiemelten foglalkozik a nők helyzetével, több program is indult Magyarországon és a régióban azért, hogy javítsanak a nemek arányán az informatikában. A menedzser az EPAM által is támogatott Skool projektet emelte ki, amely általános iskolás korú lányok képzésével foglalkozik.
Az oktatáson belül nagyobb változást a közoktatásban érzékelt, a felsőoktatás viszont olyan, mint egy nagy hajó: lomhán fordul, és lassan engedi be az új technológiákat.
Folyamatos önfejlesztés nélkül nem megy
Több száz programozót, fejlesztőt foglalkoztat Magyarországon az egyik magyar sikercég, az NNG Kft. A navigációs szoftvereket fejlesztő vállalat HR-igazgatója, Magyari Andrea szerint az vitathatatlan, hogy programozónak, fejlesztő informatikusnak lenni nagyon jó dolog, rengeteg ezen a pályán a lehetőség.
A készségek, képességek sorában ő is megemlíti a logikai gondolkodást, az elkötelezettséget. Legalább ilyen fontosnak tartja azonban a folyamatos önfejlesztést is. Erre még a nagy tapasztalattal rendelkező szakembereknek is szükségük van, mivel ezen a pályán a technológiai ismeretek nagyjából egy év alatt elavulnak. Az igazán jó szakembereknek a fejlesztői, programozói munka nem pusztán szakma, hanem szenvedély is, ami sok esetben a szabadidejüket is meghatározza. Rengeteg ugyanis a szakmához kötődő szabadidős program, vagy a maguk által szervezett verseny.
Ami az alapokat illeti, az NNG gyakornoki programjának tapasztalatai azt mutatják, hogy az egyetemen szerzett tudás ma még jó alap. Nem lenne jó irány ugyanakkor, ha csökkenne a gimnáziumok száma, ahogy az sem, hogy a középiskolákban az informatika részben anyagi okokra hivatkozva nem kap elég hangsúlyt. Pedig sok a tehetséges diák, akiknek a fejlesztésében sokat segíthetnek azok a képzések, amelyek az utóbbi időben a magánszférában elindultak.
Kérdésünkre, hogy milyen szempontok alapján válogatnak a jelentkezők között, Magyari Andrea elmondta: a felvételi procedúra komoly szakmai teszteket tartalmaz. Ezekkel nem csak a biztos alaptudást mérik, hanem a jelölt logikus gondolkodását is, ami legalább annyira számít, mint a szakmai alapok. A személyes interjún már azt is vizsgálják, hogy a jelentkező mennyire képes csapatban dolgozni, mennyire gyors és mennyire nagy a munkabírása.
Magyari is fontosnak tartotta megjegyezni, hogy le kell számolni a nemekkel kapcsolatos előítéletekkel is. Úgy látja, a programozás, az informatika nem fiús szakma, számos női sikertörténetről lehet beszámolni.
Könnyebben és nehezebben mérhető kritériumok
Az SAP is dolgozik budapesti fejlesztő központjában magyar programozókkal, fejlesztőkkel. Faragó Attila fejlesztési vezető a már velük dolgozó szakemberek folyamatos teljesítményértékeléséről beszél. Mint mondja, vannak könnyebben, és nehezebben mérhető kritériumok.
Előbbihez tartoznak például a produktivitással összefüggő számok, vagy hogy megfelelő módon, minőségben és határidőre valósult-e meg az egyes alkalmazások kifejlesztése, leszállítása. Ennek keretében mérik például azt is, hogy mennyire igazolták tesztekkel a megoldást, illetve, hogy milyen volt az ügyfelek visszajelzése az adott applikáció kapcsán.
A nehezebben mérhető kritériumoknál figyelembe veszik az innovációhoz való hozzájárulást, azt, hogy a szakember mennyit fejlődött az SAP-nál elvárt design thinking módszertanban, továbbá hogy mennyire tud csapatban dolgozni. A rendszeres visszajelzést egyébként nemcsak a vezetőtől, hanem önértékelésként a fejlesztőtől is elvárják a cégnél.
Nyílt forráskód: valóban ingyenes, de használatának szigorú szabályai vannak