Az Android egyik pozitív sajátossága, hogy nem kell hozzá izmos, csúcskategóriás hardver. A jól kiegyensúlyozott vas és az ügyes kezelőfelület házasságából félpénzen is születhetnek használható megoldások, de túl mélyre sem érdemes méretezni: minderre a most bemutatott két Samsung telefon a példa.
Mivel az Android hardverbarát kiépítése miatt a laposabb pénztárcájúak is könnyen kiköthetnek valamilyen kis droid mellett, körülnéztünk, hogy az egyértelműen ultraolcsó ZTE és egyéb kínai modellek mellett nagyobb nevektől is lehet-e zsebkímélő okostelefont beszerezni. Egyszerre járt nálunk két belépő kategóriás, Android alapú Samsung okostelefon, a Galaxy W és apró testvére, a Galaxy Y. Egyikük sem a hatalmas tepsi-telefonok kategóriáját erősíti, ám a méret itt sem lényeges - legalábbis egyikük esetében.
W, mint Wállalható ■ A Samsung legelső nagy androidos dobása a Galaxy S volt, amelynek felturbózott, 2011-es változata az S Plus nevet kapta. Aki azt a modellt kipróbálta, gyakorlatilag a W-ről is mindent tud, csupán apróbb eltéréseket találhatunk. A legfontosabb különbség egyértelműen a leheletnyivel kisebb, 3,7 hüvelykes kijelző. A méretcsökkenés nem okoz esztétikai vagy használati problémákat, az iPhone évek óta esküszik erre a méretre. Ráadásul a 480x800 képpontos felbontás ilyen méretre sűrítve talán még élesebb hatást kelt még akkor is, ha a W-ben AMOLED helyett csak hagyományos TFT kijelző működik.
A processzor is csak egymagos, ám a Qualcomm MSM8255T 1,4 gigahertzes órajele, melyet egy Adreno 205 grafikus vezérlő is támogat, a legtöbb esetben tökéletesen elég a használathoz. Az 512 megabájtos felhasználható RAM néha kissé szűk, de okosan gazdálkodva elegendő, ráadásul a megfelelő használattal a 2 gigabájtos belső tárhelyre vagy az SD kártyára is átmozgathatunk alkalmazásokat.
A tesztidőszakban az Android 2.3.5 változata futott a telefonon, amelyet a TouchWiz felület egészített ki - ennek ráadásul a legújabb, Galaxy S II-n is szolgálatot teljesítő verziója, amely többek között a widgetek testreszabásában kínál többet elődjénél. A TouchWiz saját appjai közül több is hasznosnak bizonyult, a naptár vagy a fájlkezelő miatt a teszt során nem kellett használnunk a megszokott, Marketről letölthető kedvenceinket. A saját e-mail alkalmazás is összeszedettebb képet mutat, mint az Android beépítettje (bár Gmailhez azért továbbra is a Google natív kliense a legjobb).
Az 5 megapixeles hátlapi kamera rendes iparosmunka, LED villanóval együtt viszonylag korrekt turistafotók készítésére elegendő, és 720p felbontásban videózhatunk is, bár ez már elég "mákos" tud lenni fényszegény helyzetekben. Az adatkommunikációval semmi gond nem akadt, a 14,4 Mbit/s letöltési sebességű 3G és a 802.11 b/g/n WiFi is tette a dolgát. Persze az 1500 mAh teljesítményű akku folyamatosan bekapcsolt WiFi és 3G, valamint a kijelző gyakori használata mellett akár egy napon belül is kiabálni kezdhet egy jó képességű töltőért, ezért a Galaxy W használatba vételekor is érdemes valamelyik képernyőre kipakolni a különféle funkciókat egyetlen koppintással ki-be kapcsoló gyorsgombokat.
Y, mint Yukas Zseb ■ Míg a Galaxy W betűjele hivatalosan a Wonder, azaz csoda szinonimája, az Y a koreai gyártó szerint a Young, azaz fiatal kifejezést takarja. Az apró tesztmodell valóban a vékony zsebpénzű fiataloknak lehet igazán vonzó, amolyan "életem első droidja" szinten. A Galaxy Mini utódjaként a legalacsonyabb árkategóriában induló Y kissé szögletesebb elődjénél, ám egy átlagos okostelefonnál még mindig jóval apróbb, törékeny hatást kelt. 3 hüvelykes kijelzője a legtöbb vélemény szerint az érintőképernyős okostelefonok esetében legkisebb vállalható méret - igaz, a kis méret miatt nem annyira feltűnő a 240x320 képpontos felbontás relatív durvasága. A hagyományos TFT szabványokat hozva a fényerő és a betekintési szög is enyhén szólva átlagos.
A 830 megahertzes processzort és alapszintű grafikus gyorsítót tartalmazó Broadcom rendszerlapkától ne várjunk NASA szintű számítási kapacitást, ráadásul a 290 megabájt RAM sem visel el egyszerre sok alkalmazást. Ennek ellenére a 2.3.5-ös Android fölé helyezett TouchWiz alapkiépítésben bírja az iramot: ha nem használunk egyszerre túl sok widgetet a képernyőkön, nem válik döcögőssé a használat. Amikor viszont egyszerre használunk e-mail klienst, böngészőt és még egy-két alkalmazást, már erősen elgondolkozik a tisztességben megőszült hardver.
Hasonlóan óvatos etredményeket produkált a 2 megapixeles, villanó nélküli kamera is, a fiatalok bulifotózására még elegendő, de ha nem tűző napsütésben fényképezünk, durván zajos képekre kell felkészülnünk. A kijelző felbontásával megegyező méretű videók pedig végképp csak az események gyors dokumentálására szolgálnak, élvezeti értékük elég csekély.
7,2 Mbps maximális sebességével a 3G sem a leggyorsabb a piacon, bár ezen belül egyenletesen csorognak a bitek. A 802.11 b/g/n WiFi és az a-GPS egyaránt gyors és megbízható, bár használatuk erősen megterheli az akkut, mely mindössze 1200 mAh kapacitású. Annak ellenére, hogy a kis felbontású és méretű kijelző elvben fogyasztáskímélő, érdemes az adatforrásokat is okosan ki-be kapcsolgatni, máskülönben a nap végére idő előtt álomba merülhet a kis telefon.
Csodafiú és Kisöcsi ■ Összességében a Galaxy W kis jóindulattal belefér a középkategóriába is: a Telenor 79 ezer forintért kínálja a legolcsóbb (kártyás) lehetőséget, de egyes előfizetési csomagoknál már simán elvihetjük nulla forintért is - ezért cserébe egy még ma is jól használható, kompakt hardvert kapunk, kiváló ár-érték aránnyal. A Galaxy Y azobnan valóban csak a legfiatalabb kezdők játékszere lehet: igaz, az apróság a Vodafone kártyás csomagjaiban már 35 ezer forintért lekapható a polcról, így gyakorlatilag zsebpénzből is telik rá. Aztán pedig, ha rászokik a kisdiák az Androidra, majd csak kikönyörgi a szülőktől a W-t, vagy épp egy még komolyabb készüléket...