Elsőként hadd kezdjem egy teljesen szubjektív véleménnyel. Kezdetben volt a telefonkagyló (sőt, még visszább haladva az időben megemlíthetjük a külön fülhöz emelhető hallgatót és a készüléken lévő beszélőt), amelynek még megvolt az a jó tulajdonsága, hogy kis hangszórója valóban közel volt a fülhöz, míg hangérzékelője tényleg a beszélő szája elé került. Aztán jött a mobiltelefon, majd annak miniatürizálása a kilencvenes évektől pár évvel ezelőttig. Persze, kényelmes dolog egy pár négyzetcentis apróságot zsebre vágni, de közben egyre többször lehetett a telefonba ordibáló, a környezeti zajt túlkiabálni igyekvő embert látni az utcákon, és a fogadott hívások jó részénél is hangosabban hallottuk a háttérben elhaladó kamiont, mint a hívó fél hangját.

Ezek után én igenis más szemmel nézem a nagyképernyős okostelefonok visszatérését, amire a felhasználók egy része a "de hát ez hatalmas", vagy a "kitakarja a fél fejemet" ellenérvekkel reagál. Természetesen továbbra is meglesz az a vásárlóközönség, aki aranyos, mini kütyükkel szeretné körülvenni magát, de lassan elkülönül az a réteg, aki rájön a nagy kijelző előnyeire, és mellette nem bánja, ha mindez az egész készülék megnagyobbodásával jár.


Felnőtt a feladathoz ■ Most, hogy már megszoktuk az iPhone-ok által divatba hozott 3,x hüvelykes, majd az androidos csúcskészülékek által meghódított 4,x hüvelykes okostelefonokat, a Samsung gondolt egyet, és még egy hüvelykkel emelte a tétet. És láss csodát, a Note mégsem lett bumfordi. Laposnak lapos, de 5,3 hüvelykes kijelző ide vagy oda, ahogy az ember először a kezébe veszi, elmúlik minden ellenérzés: a készülék vékony és könnyű, használat közben már egyáltalán nem sugallja semmiféle túlméretezettség képét. És igen, a mikrofon végre ismét szájközelbe került...

A hatalmas kijelző pedig bizony addiktív. Tény, hogy az Android már egy 3 hüvelyket épp felülütő telefonon is hasznos tud lenni, a Note 1280x800 képpont felbontású Super AMOLED kijelzőjén gyakorlatilag minden elfér. Persze biztos ennél is lesz szebb, jobb, másabb, amikor a mostani kijelentés már megmosolyogtatónak hat majd, mondjuk akkor, amikor már minden kis készülék 3 dimenziós hologramot vetít majd ki maga fölé, de véleményem szerint 2D-ben egy telefon esetében ez a méret már tényleg mindenre elég. Aki ennél is több helyet szeretne a kijelzőn, az meg már úgyis vesz egy tabletet, amivel viszont már úgysem akar majd telefonálni.


Egy tepsi is lehet elegáns ■ A készülék nem csak méretével, de kialakításával is a felső kategóriát hirdeti. A kiemelkedően jó láthatósági tulajdonságokkal rendelkező kijelzőt körülölelő káva mögött egy érdesre faragott műanyag hátlap takarja a készüléket, amely így biztosabban fogható - egy ilyen telefont valóban vétek lenne leejteni. Egyetlen kis furcsaságot találtunk a teszt alatt, amely a mostanában sajnos egyre általánosabb "helyrepattintós" hátlap-kialakításnak köszönhető.

Mivel a tesztkészülék már járt itt-ott előttem, a SIM kártya és az akku behelyezése után szinte lehetetlen volt a vékony lapocskát teljesen a helyére igazítani, mert az egyik apró tartópöcök valamelyik korábbi felhasználó értő kezei között eldeformálódott. Furcsa, hogy egy ilyen műgonddal kialakított készülék egy ilyen kis banánhéjon elcsúszhat, ilyenkor azért a régi készülékek vastag, kioldókkal megoldott hátlapja tud egy kicsit hiányozni.

A készüléken a legújabb divat szerint csak a minimális mennyiségű valódi gombot találjuk, jobb oldalt a bekapcsoló-, bal szélen pedig a kétállású hangerő-gombot. A hátlapon a LED-villanós, 8 megapixeles kamerát végre sikerült teljesen besüllyeszteni a készülékházba, itt nyoma sincs a több más modellnél észrevehető kis kipúposodásnak. Az előlapon a kijelző fölött a videós csevegéshez található második kamera figyel, amely az általános VGA vagy 1 megapixel helyett 2 megapixeles. A képernyő alatt pedig a besüllyesztett, hagyományos megoldású "home" gomb két oldalán háttérvilágított, érintésérzékeny "menü" és "vissza" gombokat találjuk.


Színtiszta izom ■ A lapos külső kicsit sem lapos belsőt takar. A Samsung saját fejlesztésű, kétmagos, 1,4 gigahertzes Cortex-A9 processzora mellett külön Mali-400MP grafikus vezérlő segít a hatalmas kijelző életre keltésében, memóriából 1 gigabájtot kapunk. Nálunk 16 gigabájtos Flash-háttértárral szerelt verzió járt, de ennek duplájával is kapható a Note, és persze a nagy helyen terpeszkedőknek még mindig ott a microSD bővítőhely.

A hazai piacra eljutó változatban sajnos nem volt NFC chip és tévékimenet, amely más régiókban viszont alapfelszereltség, de az összes többi, már-már alapfelszereltségnek számító funkció természetesen elérhető a GPS-től a fény- és mozgásérzékelőn át olyan extrákig, mint a kamera szoftveres képstabilizátora vagy a barométer.

A tesztidőszak alatt igyekeztünk kifejezetten hardverigényes alkalmazásokkal megizzasztani a Note-ot, ám ez nem igazán sikerült. A legdurvább grafikai követelményeket támasztó játékokat és a sok számítást igénylő teszteket is gond nélkül ugrotta át az óriás, kizárólag a valamilyen célhardverre (például Nvidia Tegra chipekre) optimalizált appokkal nem volt szerencsénk.

Az izom természetesen csak megfelelő mértékű táplálkozással tartható szinten, itt természetesen az akku teljesítményét vizsgáltuk ilyen értelemben. Nagy test, nagy akku - a Note-ban egy átlagos okostelefonos áramforrás kapacitásának szinte duplája dolgozik. A 2500 mAh kapacitású akkunál kisebbet elképzelni se lehetne a gigantikus eszközbe, ugyanis teljesen átlagos használat (nem folyamatosan bekapcsolt WiFi, automatikus fényerő) mellett a másfél nap volt a leghosszabb idő, amennyitt a készülék töltőtől távol elviselt.


A toll erősebb, mint a fegyver ■ Okostelefonméretű eszközök esetében utoljára a mára történelminek számító PDA-k korszakában lehetett kis tollakkal találkozni a készülékek mellett. Bár a tabletek világába mostanában már elkezdett visszaszivárogni a technológia például a HTC Flyer vagy az üzletre szabott Lenovo TouchPad Tablet esetében, telefonhoz még nem divat a kis toll, hiszen a 3-4 hüvelyknyi kijelző nem ad elég teret a használatához.

A Note apró beviteli eszközét a készülék aljából lehet kipattintani (kissé nehézkesen ugyan, de így legalább megvan az esély arra, hogy nem az első napon veszítjük el valahol). A telefonon speciális előre telepített alkalmazás is található egy rajzra és szövegfelismerésre is alkalmas jegyzettömb képében, de más appokba is ügyesen integrálták az eszközt a TouchWiz 4.0 kezelőfelület egyedi változatában. Ha egy weboldalon vagy épp egy térképen szeretnénk valamit megjelölni és továbbküldeni, csak hozzá kell érintenünk a tollat a kijelzőhöz és megnyomni annak apró gombját - máris elkészül egy képernyőmentés, amelyen már szabadon rajzolgathatunk.


A Mikulás közeledtének tiszteletére a fenti krampusszal próbálgattuk ki, mire képes pár perc alatt a Note és a toll együtt. Érdekes módon kifejezetten használható a párosítás - bár a képernyőn nem pixelre pontosan ott jelenik meg a vonal, ahol a toll hegye található, és ennek finomhangolására nem találtunk lehetőséget, de gyorsan hozzá lehet szokni. A kapacitív megoldás miatt a toll ráadásul érzékeli, mennyire "nyomjuk rá" a virtuális papírra, és ezt a különféle ecsetek váltogatásával jól ki is lehet használni.

Rajzoljunk nagy pénztárcát ■ Sajnos arra senki se számítson, hogy egy ilyen csúcskészülék fillérekért ugrik a zsebünkbe, bár a tudásához és felszereltségéhez mérten teljesen korrekt a Note hazai árazása. A 16 gigabájtos modell legdrágább, feltöltőkártyás csomagban a Telenornál 175 785 forint a webáruházban, a leginkább röghöz kötött változattal (Okostarifa 1000, két éves tarifahűség) 63 175 forintig mehetünk le.

Ezek alapján természetesen nem várható, hogy hetek alatt "néptelefon" válna a Note-ból, de azok számára, akik a csúcstechnológiát valóban ki is használják, mindenképpen megéri a vétel - az ilyen telefonok tehetnek arról, hogy az iPhone toronymagas vezető pozíciója, ha lassan is, de meginoghat az igényes felhasználók szemében.