Bevezetésként elkezdhetnénk felemlegetni a gyártók stratégiai hibáit vagy a mobilpiac váratlan kanyarjait, ami az LG esetében is oda vezetett, hogy a 2012-es év elejére kissé kikoptak az okostelefonos csúcstámadók közül. Idén tavasszal vagy nyáron, ha valaki prémium kategóriás készüléket akart vásárolni, vagy iPhone-t emelt le a polcról, vagy az Androidos kínálatból Samsung, esetleg HTC modellt választott. Ennek okát legtöbben abban látták, hogy a műszaki újdonságok villámgyors bevezetésének érdekében az első kétmagos processzort használó Optimus 2X vagy épp a szemüveg nélküli 3D-s kijelzőt elsőként behozó Optimus 3D esetében akadtak problémák. A hardver erejét nem használták ki a készülékek, és az operációs rendszer frissítései is áldozatul estek a testre szabott felhasználói felületnek.


Az Optimus 4X nevéből látható, hogy a legújabb LG csúcskészülékben már négymagos processzor dolgozik. A gyártó most nem erőltette, hogy elsők legyenek a térn, és milyen jól tette: a telefon kiforrott és stílusos, láthatóan volt idő minden funkcióját tökéletesre csiszolni.

Itt az erő, itt az izom ■ A készülék motorja az 1,5 gigahertzen ketyegő Nvidia Tegra 3 SoC, amely voltaképpen 4+1 magos: alapfeladatokra egy energiatakarékos "ötödik magot" használ, a nagyobb teljesítményű négymagos egység csak hardverizzasztóbb alkalmazások és funkciók használatakor veszi át az irányítást). Ehhez egy GeForce ULP grafikus vezérlő, 1 gigabájt RAM és 16 gigabájtnyi belső háttértár jár (természetesen a microSD bővítési lehetőség mellett).


A felpumpált izomzat kifejezetten jót tesz a készülék használata közben, gyakorlatilag minden szinten. Sehol nem tapasztalhatunk késlekedést, akadozást, ujjmozdulatainkra minden alkalmazás és funkció azonnal reagál, miközben a felhasználói felület animációit és extráit egy pillanatra sem kell lekapcsolni csak azért, hogy erőforrásokat szabadítsunk fel. A teszteredmények szerint a HTC One X-szel megegyező teljesítményt hoz az Optimus 4X, amelyet telefonos vonalon paraszthajszálnyival csak a Samsung Galaxy S III előz meg. Ezek azonban csak számok, a valós használat során mindhárom csúcsmodell egyformán gyorsnak tűnik.

Visszafogott elegancia ■ Míg a Samsung külsőre is az ultra-dizájn felé vitte el új készülékeit, a HTC pedig a korábban is sikeres Desire formavilágot alkalmazza a legfrissebb méretváltozatú készülékeire, az LG korábbi modelljei valamiért nem tűntek a két versenytárshoz méltőnak külső megjelenés terén. Az Optimus 4X ezt a csorbát is kiköszörülte: bár az alkalmazott anyagok nagy része műanyag, mégis elegáns és használat terén is praktikus a borítás (és ne felejtsük el, hogy a Samsung Galaxy S III hátlapja is csupán egy hajszálvékony műanyag "hártya"). Az LG új modellje esetében szintén vékony műanyag borítja a készülék hátát, ám a "rücskös", szálcsiszolásra emlékeztető kiképzés miatt szó sincs ujjnyom-gyűjtő gagyi érzetről, ráadásul a kézből sem akar kicsúszni a telefon.


Oldalt dupla fémcsík övezi a telefont, melyet alul tör meg az apró USB csatlakozó (amelyből adapterrel HDMI csatolót is varázsolhatunk), bal oldalon a szintén rücskösre kiképzett (tehát jól használható) hangerőgomb, felül pedig az audio jack és a bekapcsológomb. A hátlapba süllyesztve a 8 megapixeles kamerát és a hozzá tartozó LED villanót találjuk, az előlapon pedig a videótelefonálásra használható kisebb kamera, közelségérzékelő, valamint három funkciógomb figyel. Ez utóbbiak alapesetben láthatatlanok, csak megérintésükkor villan fel a háttérvilágítás (ennek hosszát a beállítások között szabályozhatjuk).

Maga a kijelző csodaszépre sikerült: a 4,7 hüvelykes megjelenítő a Gorilla Glass védőburok alatt 1280x720 képpontos, második generációs IPS technológiájú modell. Képpontsűrűsége 312 ppi, amely kifejezetten jó érték, mindez meg is látszik a tűéles rajzolatokon, pixelesedésnek, recés szélű ikonoknak nyoma sincs. A panel betekintési szöge is kiemelkedően széles, a kiemelkedő fényerő, kontraszt és színmélység oldalról nézve is alig fakul.

Mindent a kéznek ■ Az LG saját kezelőfelülete, az Optimus UI immár 3.0 verzióban került fel az Ice Cream Sandwich rendszer (egészen pontosan az Android 4.0.3) fölé. A korábbi, kissé csiricsáré megoldás mostanra letisztult dizájnná szelídült, miközben tonnányi extra funkciót, és akár rendszerszinten átalakított megoldást ad a felhasználók kezébe.


A lezárt kijelző feloldása is hangulatos, a képernyők közötti váltást pedig finom animáció kíséri. A képernyőkön az Android saját módszerénél is több és részletesebb módunk nyílik appok, widgetek és mappák elhelyezésére, a kijelző tetejéről lehúzható eszköztárat pedig részletesen szabhatjuk testre. Így akár pár ujjmozdulattal elérhetővé tehetünk olyan funkciókat, amelyekhez más telefonokon widgeteket vagy ikonokat kellett alkalmazni, így a különféle vezeték nélküli kapcsolódási módok ki- és bekapcsolását (köztük az NFC-ét is), a kijelző elforgatásának engedélyezését vagy a repülő-üzemmódot.

Bár az Optimus 4X-hez nem jár érintőtoll, a Samsung Note családjához hasonlóan itt is van lehetőségünk olyan képernyőmentések készítésére, amelyekre (ezúttal ujjal) firkálhatunk, jegyzetelhetünk. Emellett az LG saját megoldásúra faragta az Android tárcsázó és névjegy-funkcióit, jól összeszedett módszert kapunk az alkalmazások böngészésére is, és ugyancsak kezelhetőbb lett az alkalmazás- és feladatkezelő.


A Galaxy S III NFC-tapaszaihoz hasonlóan itt is kihasználhatjuk az NFC chip és az intelligens matricák párosítását az LG Tag+ alkalmazással (például beállíthatunk olyasmit, hogy a hálószoba falára ragasztott NFC-tapaszhoz érintve a készüléket automatikusan halk üzemmódba vált a telefon és aktiválja az ébresztőt). Szép és jól használható lett az LG által újratervezett médialejátszó is, és persze kapunk külső fejlesztőktől érkező appokat is, például a Polaris Office irodai csomag formájában.

A fényképező alkalmazás sem az Android eredetije, és a 8 megapixeles kamerával tökéletesen együttműködve villámgyors és szép képeket készít. Az első használat előtt fel voltunk készülve az exponáló gomb lenyomása utáni várakozásra (ami alatt a fotó alanya általában bemozdul vagy eltűnik a képből), ehelyett gyakorlatilag észlelhető késés nélkül elkészült a jó szín- és kontrasztarányt mutató fotó. Ugyanez a gyorsaság és kényelem jelzi a videófelvételt is, amikor akár 1080p felbontású filmeket is felvehetünk. Az alábbi fotó retusálás nélküli tesztkép autamata alapbeállításokkal, mindössze kicsinyítés erejéig "nyúltunk bele".


Visszatérésre készen ■ Általános működés mellett másfél napot bír az Optimus 4X 2150 mAh kapacitású akkumulátora (zsebbe helyezés előtt kikapcsolt WiFi és 3G, valamint alapesetben inaktív GPS és NFC mellett). Sajnos az erős akku és a Tegra 3 a vékony hátlappal együtt némi melegedéssel járul hozzá a telefon összképéhez, ám ez leginkább csak a hardverigényes alkalmazások használatakor jellemző.

Ez azonban az egyetlen olyan pont az Optimus 4X-en, amely esetleg kifogásolható lehet: teljesítménye tökéletesen hozza a csúcskategóriás versenytársak szintjét, végre a dizájnnal sincs probléma, a felhasználói felület pedig szintén felnőtt a konkurens megoldásokhoz. Ha ráadásul hozzátesszük, hogy a készülék még a legdrágább, kártyás csomagban is 150 ezer forint alatt marad a hazai szolgáltatóknál (ellentétben a Galaxy S III 160-180 ezer forint környéki áraival), máris látható, hogy bizonyos szempontból új androidos trónkövetelő érkezett, ha kissé más irányból is, mint a versenytársak. Kíváncsiak vagyunk, vajon ezzel a jó teljesítménnyel tud-e javítani okostelefonos helyzetén az LG, a 4X mindenesetre teljesen feljogosítja erre a gyártót.