Tavaly év végén már jól látszott, hogy az idei okostelefonos trend a minél nagyobb kijelzőket erőlteti majd. A mostanában megjelenő készülékek között már nem ritka az 5 hüvelyk környékét elérő, vagy akár azt meg is haladó kijelző, divatba jön a "phablet" kifejezés és egyre jobban nyújtogatnunk kell recsegő hüvelykujjunkat, ha a telefont egy kézben tartva is mindent el szeretnénk érni az előlapon. Az viszont továbbra sem változott, hogy a középkategóriás hardverrel szerelt mobilok megmaradtak a 3 és 4 hüvelyk közötti komfortzónában – leginkább eme íratlan szabály felrúgása miatt számít egyedinek az LG Optimus L9.
 

Ejtőernyővel középre ■ Ha valaki nem akar 150 ezer forintot – vagy akár még többet – költeni okostelefonra, de nagyobb kijelzőre vágyik, mint amit az eggyel megfizethetőbb kategória képviselői kínálnak, viszonylag kevés mozgástere van. Pedig ki mondta azt, hogy az 5 hüvelyk környéki kijelzőkre vágyók és a drága, gyors hardverre éhezők csoportja egy és ugyanaz? Míg a soron következő Optimus G meg nem érkezik, az LG jelenlegi csúcsmodellje az Optimus 4X, amely listaáron 130 ezer forint környékén kapható hivatalos forrásból. Ha azonban valaki némileg szerényebb izomzatú készülékkel is megelégszik, az L9-ért csupán 80 ezret kell fizetnie. A telefon pedig sok esetben így is elég lesz a legtöbb feladatra.

Processzor szintjén az LG mérnökei ügyesen lavíroztak a belépő szint és a csúcskategória között: a kétmagos, 1 gigahertzes TI OMAP 4430 chip a szükséges szintet bőven hozza, a beépített PowerVR SGX540 grafikus vezérlő pedig akadás nélkül, szépen kezeli a nagy kijelzőt. Persze középkategóriában ne számítsunk HD felbontásra, a 4,7 hüvelykes képátlóba ez esetben 540x960 képpont fért. A 234 ppi pixelsűrűség már teljesen vállalható ilyen méretben, ráadásul az IPS technológia miatt kontrasztos képet és kifejezetten jó betekintési szögeket kapunk. A fényerőt maximumra húzva a fehér szín is szinte papírfehérré változik, oldalról nézve pedig az élénk színek sem halványulnak láthatóan. Kommunikációs szinten is jól teljesít a telefon, maximum 21 Mbit/s sebességű HSPA mellett b/g/n szabványú, "hotspotosítható" Wi-Fi, GPS, Bluetooth 3.0 és NFC is került a készülékház alá.

Dizájnból négyes ■ Az általános vélekedés szerint az LG valahogy sosem volt igazán erős az okostelefonok dizájnját tekintve. Tény, hogy az elmúlt években olyan ikonikus kinézetű készülékeik nem voltak, mint a Lumiák vagy a Galaxy S III, de a kissé olcsónak tűnő hatásokat lassan elhagyva az LG telefonok is feljövőben vannak ezen a téren. Az L9 a nagyon kis lekerekítések ellenére alapvetően tégla-forma, melyen a hátlap kialakítása enyhít valamelyest: itt az érdesített fekete műanyagot az oldalsó fém díszcsík felé ívben megtörték, elegánsabbá és kissé kecsesebbé téve a készülékházat.

A hátlap egyébként a legújabb divat szerint itt is szinte hártyavékony, a SIM vagy a memóriakártya behelyezésekor lepattintva minden egyes kapocs kipattanásakor szívszélhűdést kap az egyszeri tesztelő, hogy valahol eltört vagy megrepedt a hajlékony műanyag. Összességében azonban az anyagminőség jó, és az érdesítés miatt működés közben kényelmes a telefon fogása is, ráadásul az ujjnyomokat sem kell százával törölgetni öt percenként.

A 125 grammos készülék a csúcskészülékeknél kissé vastagabb, a 9,4 milliméter viszont nem vészes, főleg a hátoldal lecsapott szélei miatt jó az optikai összhatás. Bal oldalon a hangerőszabályzó, jobb szélen a bekapcsológomb bújik meg a dupla díszcsíkok között, felül csak az audio jacket találjuk, alul pedig a kis USB aljzat fogad. A hátlapba beépülve egy szögletes profilú ablak mögül néz ki az 5 megapixeles, autofókuszos kamera és alatta a LED-vaku.

Az előlapon a kijelző oldala mellett kifejezetten vékony a keret. Felül a gyártó logója mellett a 0,3 megapixeles videóchat-kamerát találjuk, a kijelző alatt pedig egy fizikai gombot középen és két érintőgombot a széleken (vissza, menü). Ezek fehér háttérvilágítása egyébként a rendszeren belül állítható.
 

Nagykorú rendszer jól púderezve ■ Bár a versenytársak közül már viszonylag sokan a Jelly Bean valamelyik verziójával szállítják készülékeiket, vagy frissítik a legújabb modelleket, az L9-en egyelőre Ice Cream Sandwich, pontosabban az Android 4.0.4-es változata fut. Ugyan a hírek alapján lesz majd frissítés erre a modellre is, egyelőre azonban meg kell elégednünk a már kissé túlkoros kamasznak számító rendszerrel, amiben viszont ügyesen segít az LG által ráfestett Optimus 3.0 felhasználói felület.

Az Android eredetileg kissé puritán kezelőfelületét az LG színesebbé, mondhatni vidámabbá teszi a vibrálóbb megjelenésű ikonokkal, widgetekkel és az olykor üveg hatású grafikai világgal. A teljesen átalakítható képernyők alatt egy fix négyes ikonsor található, amelyen szintén tudjuk változtatni a számunkra legfontosabbnak ítélt alkalmazások gyorsgombjait. Az appok menüje az LG-től megszokott jó elrendezést kapott, külön láthatjuk az appokat és widgeteket, valamint az általunk letöltött alkalmazások egy külön fül alól is elérhetőek. A kijelző tetejéről lehúzható menüben a telefon műkődését szabályzó gyorsgombok találhatók, ezek listáját is a végletekig bővíthetjük (a GPS, WiFi, NFC ki-be kapcsolásától a fényerő állításán át a kijelző elforgatásának engedélyezéséig).
 

Szoftveresen is némelyest felturbózva érkezik az L9, az alapértemezett böngésző mellett előre telepítve kapunk Chrome-ot is, de saját arculattal fogad több alap-alkalmazás is, például a naptár, a számológép, az ébresztő vagy a diktafon. Kifejezetten hasznos az automatizálható adatmentő app, amely nem csak üzeneteket vagy névjegyeket, de akár alkalmazásokat és beállításokat is képes archiválni. Irodai szoftverként teljes verziós Polaris Office 3.0 használható, és több egyéb extra app is alapból felkerül a készülékre (RDS-képes sztereó FM rádió, Smart Share, valamint egy magyarul is értő gyorsfordító).

Működés közben látható igazán, mennyit számít egy jól megválasztott középkategóriás hardver és az ügyesen optimalizált felülettel ellátott rendszer együttműködése. Az animációkkal tarkított képváltások, vagy épp a gyors görgetés közben sem akad a kép, az alkalmazások gyorsan indulnak és stabilan futnak. Még olyan apróságoknak is örülhet az igényes felhasználó, mint a középső gombbal előhívható androidos fájlkezelő óvatos, de annál hasznosabb kiegészítése, ahol egyetlen érintéssel minden futó alkalmazást lelőhetünk. A 2150 mAh kapacitású akku a nagy kijelző, a középkategóriás processzor, az 1 GB RAM és a 4 GB flash háttértár energiaéhségéhez mérten kifejezetten jó választás, általános felhasználás mellett is sikerült két napig életben tartani a telefont.

Összességében tehát kategóriájához és árához képest jó választásnak tűnik az Optimus L9: ugyan hardveresen csak középkategória, ám nagy kijelzője, használhatósága, az NFC vagy épp az erős akku egy szinttel feljebb is emeli, így a szolgáltatóknál listaáron 80, dealereknél pedig akár 70-72 ezerért is beszerezhető telefon megéri a pénzét.