Nemrég egy terjedelmes elemzést jelentetett meg Tomi T. Ahonen, a mobil iparág neves szakértője. A Forbes magazin által a téma legfontosabb "befolyásolójának" tartott szakember szerint megbosszulta magát, hogy a finn gyártó túl későn reagált az okostelefonok által okozott gyökeres változásokra, és ugyan egy rövid ideig újra felcsillant a remény a gyógyulásra, a Nokia talán már sosem lehet igazán meghatározó név a piacon.

Erős pillér, stabil híd ■ Ahonen egy általános üzleti modellel vezeti fel gondolatait. Ha egy vállalat három stabil pilléren áll, minden rendben, hiszen több irányból dől a pénz, ráadásul az egyik pillér megroggyanása esetén könnyen át lehet helyezni a fókuszt a többire, miközben a stratégák egy része új harmadik pillér megtervezésébe kezdhet. Ha már két pillér kezd repedezni egy időben, gyökeres változásokra van szükség, meg kell győzni a befektetőket, hogy máris a harmadik pillér felé mozdult a cég, miközben villámgyorsan helyet kell keresni legalább egy, de inkább két másik tartóoszlopnak. Ha viszont minden pillér recseg-ropog, akkor bizony már bármilyen stratégia jobb, mint a jelenlegi - a szakértő szerint a Nokia jó ideje itt tart, és szinte érthetetlen, miért nem vállalnak be radikális változásokat - amelybe akár a fő stratéga, tehát a jelenlegi vezérigazgató menesztése is beletartozik.


A Microsofttól érkező Stephen Elop 2010 harmadik negyedévében vette át a Nokia kormányzását. Akkoriban a vállalat bevételeit még fele-fele arányban adták a Symbian alapú okosabb készülékek, valamint a hagyományos "butatelefonok". Ugyan az első iPhone érkezése után a gyártó jó ideig nem tudott alternatívát felmutatni az új slágertermékkel és az addigiaknál jóval többre képes operációs rendszerrel szemben. Elop regnálása alatt megérkezett az N8 és a rajta futó Symbian^3, amely rövid időre lefékezte a lejtmenetet. A hatást fokozta az akkoriban legnagyobbnak számító E7, amelyet elsőként a kínai piacon indított el a vállalat, ahol még mindig 70 százalékos részesedéssel rendelkezett az okostelefonok terén.

2011 elejére az addig aggódó befektetők valamelyest megnyugodtak: a felemás kritikák ellenére darabszám és profit tekintetében sikerült növekedni, a részvények ára az előző év 60 százalékos mínusza után 11 százalékot ugrott. Februárban aztán megtörtént a nagy bejelentés: bár a Symbian üzletág is megmarad, a Nokia Windows Phone platformra épülő készülékeket hoz ki a Microsoft legszorosabb partnereként.

A tervek szerint egy rövid időszakra sikerülhetett volna elérni a fent vázolt hárompilléres modellt: a hagyományos telefonok még mindig erős bázisa fölött ott az újraéledt Symbian, amelyről ugyan megoszlottak a vélemények, a Nokia mégis nagy reményeket fűzött ahhoz, hogy a középkategóriás okostelefonok piacán saját rendszerével még jelentős összegeket kereshet. Felülről pedig bekúszott a Windows Phone, amellyel a csúcskészülékek között szeretett volna erős pozíciót kiépíteni a vállalat, majd teljesen átállni a Microsoft rendszerére. Minden adott volt tehát ahhoz, hogy az addig betegeskedő üzletmenet helyreálljon.


Kiábrándító valóság ■ A fenti ábrán a Nokia 2011 február 11-i bejelentései alapján készült stratégiai elemzés látható. A butatelefonokra még sokáig szükség lesz - ezen alapult a stabil pénzügyeket és üzletmenetet tervező vállalat terve, és ez az erős pillér biztosíthatja a nyugodt, fájdalommentes átállást Symbian alapokról Windows Phone-ra.

A valóság azonban gyors és csattanós választ adott a szép reményekre. A Symbian alapú készülékek forgalma sziklaként zuhant, az N8 a hatásos belépő ellenére robbantás helyett alig pukkant, a további csúcskategóriásnak szánt készülékek szintén sorra elhasaltak. Ugyan az első windowsos mobilok mellett még kihozott új symbianes modelleket is a Nokia, főként a fejlődő országokat megcélozva, az Asha sorozat szintén nem váltotta be a reményeket. Eközben a Windows Phone sem olyan ütemben indult be, ahogy azt várták: az iOS-Android csata mellett csak statisztaszerepet kapott a haldokló BlackBerry OS-szel együtt.


Ez még mind menthető lett volna, ha a tervezett erős, régi pillér valóban erős marad - az okostelefonok azonban a vártnál sokkal gyorsabban kezdték felfalni a hagyományos készülékek piacát is, ezért a Nokia butatelefonos bázisa is megroppant.

Most kéne abbahagyni ■ Mára nyilvánvalóvá vált tehát, hogy a felvázolt hárompilléres modellt alapul véve a Nokia hídja alatt mindhárom tartóoszlop az összeomlás szélén áll. Az elemzők által "Elop-effektusnak" nevezett következmény - a Symbian villámgyors bukása és a Windows Phone lassú beindulása - ellehetetlenítette a céget az okostelefon-piacon, miközben a mobilhasználók szép lassan a versenytársak okos készülékeire váltottak... a Nokia butatelefonjairól. Most lenne tehát idő arra, hogy a vállalat gyökeresen megváltoztassa eddigi stratégiáját, hátrahagyja mindhárom omladozó pillért (persze nem azonnal és egyszerre, de az irányváltást mindenképpen el kéne kezdeni).

Ehhez képest Stephen Elop a napokban jelentette ki: "a vállalat nem változtat a stratégiáján". Ehhez már Ahonen is csak ennyit tudott hozzáfűzni: "Ha ugyanazt próbálod megtenni újra, de másodszorra más eredményt vársz, valami baj van az agyaddal. Klinikailag őrült vagy. Ilyen állapotban nem kezelhetsz munkagépet, nem vezethetsz autót, és legfőképpen nem irányíthatsz egy Fortune 500 szintű vállalatot!"

A szakértő véleménye összecseng több más forrásból származó elemzéssel, egyre többen állítják: a Nokiánál lassacskán visszafordíthatatlan a baj. Elopot több esetben nevezték Microsoft-bábnak, aki a Windows Phone rendszer beerőszakolásáért feladta a Symbiant, amely ugyan 2010-es formájában valóban elavultnak számított, ám az alapokra lehetett volna új, egyéni megoldást építeni. Nem is beszélve a már halva született MeeGo-ról, amely az egyetlen ilyen rendszerre épülő telefon, a hangos szakmai sikert arató N9 alapján valóban lehetett volna nagy durranás. Ehelyett két süllyedő hajó között egy apró bójaként végezte, a tetején egy kis zászlóval, melyre ennyit írtak: "ilyet is tudtunk volna".