Csúcstelefonok esetében a hardveres alapok már jóval kisebb súllyal esnek latba az értékelés során. Míg egy belépő vagy középkategóriás készüléknél minden egyes megahertz fontos a processzorban, hogy minél kevésbé akadjon az Angry Birds, a legdrágább készülékekkel kapcsolatban az ilyesmi nem igazán merülhet fel, hiszen az épp aktuális technológiai prémiumot pakolják a készülékházakba a gyártók. Jóval százezer forint fölötti árat a legtöbben nem azért adnak ki, hogy számokkal, statisztikai értékekkel villogjanak - nekik már az számít, hogy a készülék minél többet tegyen minél jobban, kézreállóan (és persze stílusosan). Ezzel a szemlélettel álltunk neki a Samsung és a HTC jelenlegi legjobb okostelefonjait tesztelni.



Törékeny kacsakő ■ A Samsung Galaxy S III egyfajta fordulópontot jelent a koreai vállalat eddigi gyakorlatához képest. Az általuk eddig kiadott csúcskészülékekben egytől egyig a mindenki más által megközelíthetetlen hardveres erőműre helyezték a hangsúlyt, most azonban valamelyest kiegyenlítődtek az erőviszonyok, mással kellett tehát előállni. A Samsung enyhén "Apple-isztikus" hozzáállást választott, még inkább divattelefonként pozicionálva a készüléket, és lépten-nyomon a természetből merített formavilággal, az "embereknek tervezett"koncepcióval példálózott.

A készülékház első látásra valóban kifejezetten stílusos: a lapossága mellett is lekerekített forma valóban mutatós, a 4,8 hüvelykes kijelző nagysága pedig nem teszi ormótlanná a telefont az elvékonyított kávának köszönhetően. Megfogni a készüléket azonban kissé ambivalens érzés - a vékonysága mellett az olcsó hatású műanyag hátlap is túl törékennyé változtatja.




A hátsó műanyagot lepattogtatva láthatóvá is válik, hogy szinte hártyavékony műanyag lapról van szó, innentől szinte a széltől is óvtam a telefont, mert a fejembe befészkelte magát a gondolat, hogy pár centiről leejtve is 150 ezres mínuszba verem magam. Érdekes módon a korábbi modellek bivalyerős és vastag kijelzőüvege is a múlté, az S III üveglapja bizony hajlamos a karcolódásra (pedig Gorilla Glass 2 ez is), ennyit kellett tehát feláldozni a vékonyság és a stílus oltárán.



Az új erőnyerő ■ A némelyest megváltozott marketing-fókusz ellenére hardveresen semmi gond nincs az S III-mal, sőt: jelenleg a legerősebb készülék a kereskedelmi forgalomban lévők közül. A tesztprogramok adatai szerint több téren hozza a vetélytárs HTC One X eredményeit, sőt a JavaScript sebesség terén új csúcsot állított fel, valamint a memóriakezelés és az adatkapcsolatok terén is megnyeri a csatát, viszont a Samsung saját gyártmányú, négymagos, 1,4 gigahertzes processzora valamelyest alulmarad a One X-ben lévő Tegra 3 eredményéhez képest, és a Mali 400MP grafikus gyorsító sem elég a HTC 3D-s eredményeinek felülmúlására.

Ennek ellenére, mint írtuk, ezen a szinten a tesztek és benchmarkok már szinte csak geek játékszerek, az S III a használat során mindvégig brutálisan gyors volt. Más sem bizonyítja ezt jobban, mint az (állítólag kifejezetten távol-keleti felhasználók kérésére beépített) speciális kép-a-képben funkció. Egy HD film lejátszása közben bármikor válthatunk más funkcióra, például megválaszolhatunk egy SMS-t, vagy akár netezhetünk is, miközben a nagyfelbontású videó bélyegméretben, mindennemű akadás nélkül fut a sarokban, és még mozgathatjuk is a nekünk legjobban megfelelő helyre.



Nézzünk farkasszemet? ■ A marketing-kampány egyes extráit több kompatibilis készülék hiányában nem tudtuk kipróbálni - ilyen például az NFC chipet használó, ötletes S-beam funkció, mellyel könnyen cserélhetünk adatokat két egymáshoz közelítő S III között. Próbálgattuk viszont az iOS-ban is felemás sikerrel bemutatott Sirit szinte minden téren leutánzó S-Voice szolgáltatást, amely szép is, látványos (illetve hallványos) is, valahogy mégsem készteti a felhasználót arra, hogy pötyögés helyett ezt használja. Nem is a hangfelismeréssel van gond (ezt már külső fejlesztők is ügyesen átültették androidra, például az általunk is kipróbált Omega app esetében), hanem a beágyazott funkcionalitással. Sokszor kézzel kell megerősíteni, hogy egy általunk bediktált keresést a weben vagy épp kontaktjaink között akarunk elindítani, és még a Sirihez képest is viszonylag sokszor érkeztünk el oda, hogy a hangban megadott utasításra szimplán egy böngészőben megnyitott keresővel reagált a rendszer.

Csodaszépen hangzik az a funkció is, mely szerint a telefon megérzi, ha ránézünk, és csak aktív szemkontaktus esetén marad "ébren". Ennek ellenére sajnos túl sok olyan helyzet adódott, amikor nem reagált a telefon - a tapasztalatok szerint rövid hajú, fejfedő és szemüveg nélküli egyenfejjel működik viszonylag megbízhatóan a funkció, a tesztelő hosszú hajával például nem igazán tudott mit kezdeni. Összességében tehát annyi derült ki, hogy a telefon sok mindenre képes - elvileg. A valós felhasználás során azonban ennek töredéke marad napokkal később is használatban.



Egyszerű elegancia ■ A HTC One X külseje talán csak a képeken tűnhet egy fokkal bumfordibbnak a Galaxy S III kavicsformájánál. A tajvani gyártó készülékének kialakítása a tavalyi telefonok (pl. Sensation) kissé szürke stílusvilága után előnyére változott: az összkép ugyan elsőre kissé téglalap, ám a lekerekített előlap közelebbről finomítja a vonalakat. A polikarbonát ház nézetre és érzetre is strapabíróságot és erőt sugall, a dizájnelemek alkalmazása sem túlzott, inkább a visszafogottság által sugároz eleganciát. Az viszont egyeseknek negatív lehet, hogy ez a kialakítás száműzte a lepattintható hátlapot és ezáltal a cserélhető akkumulátort és az SD bővítés lehetőségét: az 1800 mAh kapacitású akku és a 32 gigabájtos háttértár szent, sérthetetlen és bővíthetetlen.

Bár a kijelzőt elvben "csak" a Gorilla Glass első generációs megoldása védi, mégis karcállóbbnak bizonyult, mint az újgenerációs gorilla által őrzött S III, pedig utazott táskában, farmerzsebben, sőt még húrokkal és imbuszkulcsokkal megtömött gitártokban is a készülék.



Hulk az X-men tagja lett ■ Mint már írtuk, a Galaxy S III néhány téren legyőzi a One X-et hardveres tesztekben, más téren pedig a HTC modellje az erősebb - innentől lehet, hogy olyasmi adok-kapok szócsatába torkollik majd sokaknál az előnyök bizonygatása, mint annak idején a Commodore 64 - Sinclair Spectrum vita a nyolcvanas években. Lényeg a lényeg: a HTC One X szintén van annyira erős, hogy normál mobilos alkalmazással nem lehet kifogni rajta. Igaz, nincs benne az S III-hoz hasonló, erőfitogtató kép-a-képben üzemmód, mégsem lehet olyan appot találni, amely a négy plusz egy magos, 1,5 gigahertzes Tegra 3 processzort zavarba hozná.

A Tegra 3 ötödik, "csendes magja" ráadásul az üzemidőre is jótékony hatással bír: bár a One X-ben kissé gyengébb akku kapott helyet (1800 mAh), mégis nagyjából ugyanannyi ideig bírta egyetlen feltöltéssel, mint a Galaxy S III. Ez egyébként általános felhasználás (telefonálás, levelezés, böngészés, ritka app-használat) mellett egy nap, játék és filmnézés közben 5 óra. Ha pedig valaki gazdaságosan kezeli a telefont, például kis widgetek segítségével mindig lekapcsolja a nem használt mobilnetet, WiFit és GPS-t, nagy nehezen a két napot is el lehet érni anélkül, hogy töltőért rohannánk.




Ahogy tetszik ■ A pontos hardveres szőrszálhasogatás helyett egy táblázatba gyűjtöttük össze a legfontosabb tulajdonságokat - ez azok számára lehet hasznos, akik továbbra is a számok bűvöletében élnek és kizárólag a nyers tények alapján választanak maguknak csúcstelefont.



Végül álljon itt pár olyan összehasonlítandó szempont, amelyről igazából nem tudunk és nem is akarunk döntést hozni, mivel ezek már valóban az "ízlések és pofonok" kategóriába esnek. Teljesen felhasználófüggő például, kinek tetszik majd jobban a HTC legfrissebb, negyedik kategóriás Sense felülete, amely az előzőkhöz képest letisztultabb, szikárabb de jobban használható lett, vagy épp a kissé túlzásokba eső, de valóban szép Samsung TouchWiz. A kijelzőfetisiszták is jó ideig elvitatkoznak majd azon, hogy az S III-ban alkalmazott AMOLED kijelző mély feketéi és kissé kékbe hajló árnyalatai, vagy az éles, meleg színű, de néha talán túl fényes HTC-féle IPS LCD a jobb.

Egy biztos, mindkét készülék megérdemli a megosztott királyi trónt, és majd a felhasználókon (na meg a céges marketing hatékonyságán) múlik, a kettő közül melyiket viszik haza. Az ár persze itt is sokakat eltántoríthat, a csúcskészülékekért a szokásos csúcs-árat kell fizetni. Ez jelenleg mindkét modell esetében 170 ezer forint környéki összeget jelent kártyás vagy független konstrukcióban.