Az ultrabookok támadásának első hullámából kimaradt a Sony, most azonban a japán gyártó is beállt a sorba: saját "ultrabook szintű" Z sorozata mellé megérkezett az Intel előírásainak is megfelelő karcsú notesz. Bár a szabvány nem épp megengedő, a VAIO T13 igyekszik egyedi vonásokkal kitűnni.
Az ultrabookok megjelenésekor a Sony még kivárt - nem csoda, hiszen akkora már bejáratott család volt a VAIO notebookok felső kategóriája, amely pont a MacBook Air helyett Windows alapú, ám hasonlóan vékony és divatos készülékre vágyó vásárlókra célzott. Az Intel által meghatározott szabvány követelményei azonban az elmúlt évben tudtak annyit változni, hogy a Sony is bólintott: immár náluk is "belefér" egy ultrabook család. A T13 persze itt is feláldoz némi Sony-sajátosságot a szabványosítás oltárán, de továbbra is kiemelkedő minőségű, finom extrákkal megtoldott eszköz.
Az elegáns középút ■ Aki már látott ultrabookot, mindet látta - vélhetik többen, és részben akár igazuk is lehet, hiszen az Intel szabványa nem enged túl széles mozgásteret a hardvergyártók számára az egyediség elérésére. Ennek ellenére a T13-at tüzetesebben megvizsgálva már kívülről is akadnak árulkodó jelek arról, hogy szabvány ide vagy oda, ez azért mégiscsak egy VAIO. A ház minden eleme magnézium ötvözet, bár az aljával kapcsolatban elsőre megesküdtünk volna, hogy csupán fémhatású műanyag, de csak a matt csiszolás volt a tévedés oka. A kijelzőt borító felület már szálcsiszolt, egy elegánsan besüllyesztett VAIO logóval. Érdekes, de praktikus megoldás, hogy a fedlap felemelésekor az kissé becsúszik a gépház alá, így óvatosan megdöntve a gépet, és kissé nagyobb stabilitást adva használat közben.
Az általunk tesztelt T13 jelenleg az egyetlen itthon kapható Sony ultrabook, amelyben egyelőre még megmaradtak a SandyBridge architektúránál (bár állítólag később érkezik az IvyBridge-en alapuló változat is). Az i3-2367M processzor 1,4 gigahertzen ketyeg, emellé alapesetben 4 gigabájtnyi DDR3 RAM jár - jóleső meglepetés azonban, hogy az ultrabookos szokásokkal ellentétben 8 gigabájtig bővíthetjük is a memóriát. A 13,3 hüvelykes képátlójú, 1366x768 képpontos kijelző kissé középkategóriásra sikerült, főként a "becsillogó" kiképzése miatt, amely erősebb környezeti fény mellett gyengébb képminőséget ad. A grafikáért az Intel HD 3000 vezérlő felel, amely továbbra sem játékra és CAD feladatokra való, ám a hétközapi és munkában használatos funkciókat ugyanolyan jól ellátja, mint a nagyfelbontású filmek lejátszását.
Ultrabookoknál már megszokott módon a 320 gigabájtos merevlemezt egy 32 gigabájtos SSD gyorsítótárral drótozták össze: ez a megoldás ugyan nem hozza a tisztán SSD alapú gépek sebességét, ám a rendszerindításnál és a gyakran használt funkcióknál mégis hasznos. Az akku teljes feltöltéssel, átlagos használat (munka, böngészés, tesztprogramok, filmnézés) 6-7 óra között adta meg magát, ami a kategóriában megszokott értéknek felel meg. Azt ugyan rövid tesztidőszakunk nem tette lehetővé, hogy kipróbáljuk az alvó állapot hosszát, ám a Sony szerint az ultrabookoktól elvárt 30 napos készenléti időt egyenesen megháromszorozták. Így akár az is elképzelhető, hogy egy teljesen feltöltött T13-at hibernálva még három hónap után is úgy kapcsolhatjuk be, hogy használni tudjuk akkuról.
Lap a topon ■ A T13 1,78 milliméteres vékonysága az Intel szabványát használó gépek sorában átlagosnak mondható (ez tehát még mindig azt jelenti, hogy egy hagyományos notebookhoz képest ultravékony). Ezért sajnos fel kellett áldozni néhány külső lehetőséget, például a csatlakozók burjánzását. A ház egyik oldalán egy gigabites Ethernet, egy D-Sub VGA, egy HDMI és egy audio jack csatlakozót találunk egy kártyaolvasó nyílással megfűszerezve, a másik oldalon pedig mindössze a tápcsatlakozó, valamint egy USB 2.0 és egy USB 3.0 nyílás árválkodik. Ezek mellett viszont a hűtés kivezető nyílásai is elfértek: ezért is lehet, hogy a T13 jóval kevésbé melegedett használat közben, mint pár általunk kipróbált egyéb ultrabook, ahol a hűtést trükkösebb, láthatatlanabb módon próbálták megoldani.
A billentyűzet a MacBook Air modellek óta megszokott szigetes, süllyesztett megoldás: bár az asztali PC-k perifériáinak gépelési élményét nem hozza, de könnyen megszokható. A Sony ultrabookjának egyetlen igazi rákfenéje az érintőpad, amely sajnos kifejezetten gyenge megvalósítással "büszkélkedhet". Az alapvetően multitouch-képes érintőfelületet a divatnak megfelelően egybeépítették az alsó nyomógombokkal, ám használat közben érzéketlen, pontatlan kattintgatásba fulladt a legtöbb kísérletünk - a bal és jobb kattintás elkülönítésével vagy épp a dupla kattintás felismerésével bizony akadtak komoly problémák.
Távol-keleti kényelem ■ A tapipadtól eltekintve a VAIO T13 kifejezetten felhasználóbarátra sikerült. A gyorsan bootoló Windows 7-et gyárilag kiegészítették több extrával, amelyek nem holmi feltelepítgetett freeware "csodák", hanem a Sony saját, igényesen összeválogatott és egységesre faragott megoldásai.
A kijelző tetején lehúzható egy stílusos másodlagos eszköztár, amelyből többek között elérhető a notebook beállításait, használati körülményeit, esetleges problémáit vizsgáló VAIO Care, valamint egy már kifejezetten a Windows 8 Metro felületét idéző médiaközpont.
A VAIO T13 jelenlegi ajánlott végfelhasználói ára 239 990 forint, amely viszonylag jónak számít a hasonló kategóriájú ultrabookok között. A gyenge érintőpad és a tükröződés miatt bicegő kijelző hátrányait jól kiegyensúlyozza az igényes anyaghasználat, a megbízható, stabil teljesítmény, a memória bővíthetősége, valamint az ügyes szoftveres extrák.
