Az iPad egy érdekes, megosztó képviselője a 2010-es technológiai felhozatalnak. Lehet nagyon rajongani érte és legalább ugyanennyire divat kritizálni is: az viszont mindenképpen tény, hogy forradalmat indítottak el az eddig is létező, ám a hatalmas áttörésre képtelen táblagépek piacán. A 2010-ben eladott 13,3 millió iPad az összes értékesített tablet 85 százaléka. Kéthetes tesztünk nem a műszaki paraméterek részletes kivesézését tűzte ki célul, hiszen ezt az év elején, a tablet nemzetközi megjelenése után megannyi magazin megoldotta: a kissé elcsúszott hazai bevezetés kapcsán inkább a mindennapi használatra fókuszáltunk.

Elegáns belépő ■ Az Apple sajátossága, hogy a doboz kicsomagolásakor szinte háttérbe szorul, pontosan mi is van a pakkban. Az igényesen fóliázott és elhelyezett készülék és alkatrészei mellé a tesztcsomagban különféle kiegészítőket is kaptunk. A dokkoló és a kameracsatoló mellett egy multifunkciós fekete védőborító is előkerült. Mindegyik csomagolásán érezni lehetett azt a minőségi pluszt, ami az Apple marketingsikerének egyik alapköve.


A kicsomagolás és összeállítás közben folyamatosan azon gondolkoztunk, vajon az eddig is használt megannyi számítástechnikai és informatikai eszközünk láncolatában lesz-e egyáltalán helye az iPad-nek. Érezzük-e majd szükségét annak, hogy ne az okostelefonban nézzük meg útközben az e-maileket, hogy ne a notebookot vagy netbookot vegyük elő jegyzeteléshez, vagy például prezentáció bemutatására egy tárgyaláson?

A pad, ami kéznél van ■ A tesztidőszak kuriózuma, hogy az Apple tabletjével egyidőben próbálgattuk a Samsung Galaxy Tab-et is, ezért már azt is ki tudtuk próbálni, milyen versenyben kell helyt állnia a trendindítónak. A 9,7 hüvelykes átmérőjű képernyő miatt az iPad nem éppen kicsi, a 242,8x189,7 milliméteres készülék alig kisebb, mint egy A4-es papírlap.

Bár van, aki az interneten olvasott specifikációk hallatán máris a használhatatlan nagyságra panaszkodik, az éles tapasztalatok alapján ezt meg kell cáfolnunk. A mindössze 1,34 centi vastag, hetvendekás tablet a méretéhez képest egyáltalán nem kényelmetlen, vékonysága és kis tömege miatt olyan érzés elővenni a táskából, mint egy átlagosan megtömött dossziét, vagy egy kissé vaskosabb magazint.

Összehasonlításképpen a 7 hüvelykes kijelzővel felszerelt Galaxy Tab csak 19x12 centis, és mindössze 380 gramm, azonban a 1,2 centis vastagságával szinte hasonló érzetet kelt a kézben tartás és használat során, és már ez a kis készülék is épp azon a határon mozog, amikor bizony az egykezes használat már szinte lehetetlen.


Pötyögésre termett ■ Az 1024x768 képpontos felbontás mellé erős kontraszt és kifejezetten szép színvilág társul. Sajnos a reklámszöveg ellenére az ujjlenyomatokat ugyanolyan szinten gyűjti, mint bármilyen más tablet vagy érintőképernyős telefon: a virtuális billentyűzet helye kikapcsolt állapotban is könnyen megállapítható az egymás mellett sorakozó foltokból.

Az viszont tény, hogy a virtuális billentyűzetek hatékonyságával kapcsolatos netes fanyalgók mindegyikét odaszögeznénk az iPad elé egy gyors jegyzetelés erejéig. A félmegoldások és egykezes szerencsétlenkedések helyett itt tökéletesen megvalósítható a kétkezes gépelés, még dokkmunkásujjú férfikezek is félreütés nélkül használták.

Az egyetlen lassító tényező az ékezetes karakterek szokásos megvalósítása (az alap betű hosszú megnyomására jelennek meg fölötte az "extra" lehetőségek), ám még ez sem vetette vissza jelentősen a szövegbevitel sebességét.


Több tárgyaláson, sajtótájékoztatón és egyéb hasonló eseményen láttuk nagy hasznát annak, hogy míg mások küszködve halászták elő a notebookjukat, percekig vártak a bootolásra, majd egy-másfél óra múltán egyre többször néztek körbe konnektort kutatva, az iPad egy elegáns mozdulattal kicsusszant a táskából, másodperceken belül munkára készen állt, és egy óra múltán is csupán pár százaléknyit csökkent az akku töltöttségi szintje.

Háló bárhol ■ Szintén nagyszerű érzés, hogy bármilyen környezetben lehetőségünk nyílik az internet elérésére úgy, hogy nem pár hüvelykes képernyőkön, mobilra "lebutított" oldalakon kell bogarásznunk az információkat. Minden modellben alap a 802.11a/b/g/n szabványú Wi-Fi, mely tapasztalataink alapján mindenhol gyorsan és problémamentesen találta meg az elérhető hálózatokat és a csatlakozással sem akadtak gondok. Nálunk egy 3G-vel is felszerelt modell járt, amelybe az iPhone 4-hez hasonlóan microSIM kártyát tehetünk.

A microSIM-től egyébként nem kell megijedni, a kártya ugyanis a modern, hagyományos SIM-ektől csak külső méretében tér el, tehát aki nem akarja feltétlenül a szolgáltatónál kicserélni saját kártyáját, egy számítástechnikai boltokban pár ezer forintért beszerezhető célszerszámmal könnyen átalakíthatja - a hagyományos telefonokba pedig egy kis kerettel szintén könnyen visszatehető ezek után is.

A hazai szolgáltatóknak már mindegyike rendelkezik olyan tarifacsomagokkal, amelyek jól alkalmazhatóak az iPad-es netezési szokásokhoz, érdemes ezeket összehasonlítgatni, és saját preferenciáink alapján kiválasztani az optimális megoldást. Egy 3G-WiFi kombinációval (tehát vezeték nélküli hálózatban Wi-Fi-t, máshol pedig ideiglenesen 3G-t használva) gyakorlatilag bárhol juthatunk nethez költséghatékonyan.


Villámmentesen ■ A böngészés tehát egy okostelefonnál jóval használhatóbb élményt nyújt, a nagy képernyő miatt ugyanis hagyományos PC-s kinézetet kapunk, amelyet csak fűszereznek az érintőképernyős extra funkciók, például a több ujjas méretezés.

Az internet-használat közben viszont nem tudtuk megszokni a Flash hiányát: rendben, a gyors működés és a hardver hatékony kihasználása érdekében érthető az erőforrás-zabáló technológia hárítása, ám egyelőre a weboldalak nagy része használ Flash-alapú tartalmakat, és itt bizony néha úgy éreztük magunkat, mintha "büntiben lennénk".

Szerencsére vannak "kerülő megoldások", amikkel valamilyen formában elérhetőek a Flash tartalmak, ilyen például a saját szerveren konvertáló, majd a tartalmakat iPod-barát módon visszaküldő Skyfire böngésző - ez azonban pont az említett metódus miatt lassú, és a filmeken kívül nem használható interaktív megoldások (például Flash-játékok vagy alkalmazások) futtatására.


A YouTube természetesen külön alkalmazást kapott, ezért a legnagyobb videómegosztón található klipeket, filmeket nem kell nélkülöznünk. Az itt megjeleníthető videók képe szintén kifejezetten szép, és a lejátszás nagy felbontású változatban sem akadozik. Egyéb forrásokból származó videós tartalmak lejátszásakor némelyest gátat szab a felhasználható formátumok szűkössége, ám egyre több egyszerű és bárhol elérhető alkalmazás érhető el, amelyekkel könnyen konvertálhatjuk meglévő filmjeinket valamelyik iPad-kompatibilis lehetőségre.


Újfajta hiányérzet ■ A kéthetes használat során olyasféle érzés alakult ki bennünk, mint az egyszeri őslakóban, aki a városba kerülve kap egy mobiltelefont. Addig fel sem fogta, hogy szüksége lehet rá, hiszen sokáig nem is tudta, hogy létezik ilyesmi. Az addigi életstílusához nem volt szüksége rá, viszont onnantól, hogy megismerte, rájött az összes olyan lehetőségre, amelyek hirtelen természetessé váltak. Most, hogy visszaadtuk a tesztre kapott iPad-et, más érzéssé vált az okostelefonos navigálás, a netbookos jegyzetelés a megbeszéléseken, vagy az utazás közbeni kényelmetlen filmnézés a gyorsan merülő notebookon. Ugyanis, bár sokáig nem tudtuk, de ezekre találták ki az iPadet.

A teszt második részében az általunk kipróbált hasznos alkalmazásokról, tippekről és trükkökről lesz szó.