Az első impressziókat követően, a tesztelés második fázisában igyekeztünk teljesen "földközeli" megközelítésből megvizsgálni a két tabletet. Így hát magunkkal cipeltük a munkanapok közben, sajtótájékoztatón jegyzeteltünk, út közben leveleztünk, és a lehetőségekhez képest teletöltöttük őket alkalmazásokkal. Bár belefutottunk kisebb-nagyobb furcsaságokba, a tesztidőszak végén is állíthatjuk: mindkét táblagéptől nehéz megválni. Továbbra sem megahertzeket és milliszekundumokat mértünk, inkább azt néztük meg, mennyire kényelmes és hatékony a tabletes élet mozgás közben.

Let the sunshine in ■ Az egyik legkevésbé egzakt teszt az utcai napfénypróba volt: mivel a tableteket többek között "menet közbeni" használatra szánják, napokig sétáltattuk a tesztalanyokat. Az iPad 2 kijelzője természetesen nem okozott csalódást, a májusi erős napsütés ellenére tökéletesen kivehető volt a képernyő tartalma, bár természetesen a színtelítettségéből és kontrasztjából természetesen veszített az eszköz. A szobai körülmények között megcsodált, gyakorlatilag korlátlan betekintési szög a fényben is megmarad, emailek vagy weblapok olvasását csak az nehezítette meg, ha maga a nap csillogott be a rossz szögben tartott tablet üvegén.


A Galaxy Tab kevésbé hangosan hirdette a kijelző kvalitásait, pedig a Samsung tabletjének az égvilágon semmi szégyellnivalója nincs az iPad 2 mellett. Különböző fényviszonyok mellett is tökéletesen látható és olvasható a megjelenített tartalom, megdöntve sem vész homályba a betűhalmaz.

Vezeték nélkül ■ Mindkét általunk tesztelt modellben elérhető volt a Wi-Fi mellett 3G kapcsolat is, így nem voltunk hotspothoz vagy vezeték nélküli routerhez kötve. Szerencsére mindkét modellen gyors és egyszerű a csatlakozás mindkét adatkapcsolati típushoz. Az iPad 2-ben az előző generációs modellhez hasonlóan a beállítások között tudjuk ki-be kapcsolni a 3G-t és a Wi-Fit, a Galaxy Tabon futó Android Honeycomb 3.0.1 viszont azt is lehetővé teszi, hogy a főképernyőn futó kisalkalmazás (widget) segítségével egyetlen ujjnyomásra indítsuk vagy "hallgattassuk" el az adatkapcsolatokat.


Bár alapvetően nincs szükség arra, hogy ilyen módon "játsszunk" az adatkapcsolatokkal, a tabletek üzemidejét némelyest növelhetjük azzal, ha az erre szolgáló eszközöket nem hagyjuk folyamatosan aktív módban. Alapvetően 10 óra környékét bír egy feltöltéssel mindkét modell, ám ki-bekapcsolós "hibrid" működtetés mellett simán meghaladtuk az egy napot is.

Természetesen a nagyobb letöltéseket érdemes Wi-Fi kapcsolaton keresztül elintézni: egy b/g/n szabványú Linksys router, valamint Digi 40/20 internetkapcsolat mellett gyakorlatilag nem volt folyamatosan észlelhető különbség a két eszköz letöltési sebessége között. Maga a böngésző, illetve a webes alkalmazások terén azonban már érezhető, melyik versenyző miben erős. Az iPad 2 Safari böngészője nagyon gyorsan nyitja meg a weboldalakat - a fürge JavaScript motor mellett ez persze annak is "köszönhető", hogy az iOS továbbra sem támogatja a Flash tartalmakat, így a videók, bannerek és egyéb hasonló web-alkatrészek elegánsan kimaradnak a nézetből.


A Galaxy Tabon kissé darabosabb az élmény, ám a kissé lassabban felépülő oldalakért kárpótol a tény, hogy nem csak azt a részét látjuk a tartalmaknak, amit a gyártó megenged... Néha furcsán viselkedett a böngésző, ugyanis bizonyos oldalaknak automatikusan a mobilra optimalizált változatát nyitotta meg, míg más (mobilos felülettel is rendelkező) oldalaknak a hagyományos nézetét kaptuk alapértelmezettként. Mindenesetre a kijelző már elég nagy volt ahhoz, hogy gyorsan leszoktassuk az eszközt a mobil-optimalizált megjelenítéstől, innentől gond nélkül ment a netezés.


Szálkás izomzat ■ A mindennapi használat során a legkényelmesebb érzetet a Galaxy Tab és a Honeycomb házasságának "gyümölcse", a teljes multitasking adta. A kétmagos processzorral meghajtott tableten az egymás alatt futtatott alkalmazásokat meg sem érezni, villámgyorsan válthatunk közöttük, a videólejátszás nem akad meg, ha egy 3D-s játékot indítunk "fölé", közben pedig vígan csorog lefelé egy letöltés.

Az erős hardver további előnye, hogy gyakorlatilag bármilyen alkalmazást választhatunk munkavégzésre, multimédiára és játékra, egyszer sem futottunk bele abba az érzésbe, hogy egy letöltött app rosszul, lassan vagy akadozva használta volna ki a Galaxy Tab izmait.


Az iPad 2 "kvázi-multitaskingja" csak bizonyos alkalmazások egyidejű futtatását engedi, míg más appok a háttérbe küldve felfüggesztik működésüket. Alapvetően ez sem rosszabb megoldás, mint az androidos verzió, hiszen a valóban fontos alkalmazásokban megoldott a háttérben történő futtatás, arra pedig semmi szükség, hogy az Angry Birds madarai csipogjanak bosszúsan, miközben benézünk az emailjeink közé.

Az viszont továbbra is furcsa, hogy egyik hardver (vagy rendszer) sem tudta még megoldani a használat során fokozatosan csökkenő memória problémáját. Bármennyire is adottak olyan megoldások, amivel megnézhetjük és bezárhatjuk az aktuálisan futó programokat, a nap végén már csak feleannyi "aktív" RAM áll rendelkezésre, mint bekapcsoláskor. Hogy ezt pontosan mi okozza, rejtély, mindenesetre gyorsan rászoktunk arra, hogy átlagosan naponta egyszer teljesen kikapcsoljuk, majd újraindítsuk a tableteket a gyorsaság megtartása érdekében.

Mozgásban ■ A mindennapos használat során igazából szinte nüansznyi különbség mellett mindkét tablet fényesen bizonyította a létjogosultságát. Továbbra is meg lehet lenni nélkülük, hiszen egy notebookkal bármilyen hotspotnál ellevelezgethetünk, az okostelefon pedig adott a menet közbeni médiafogyasztásra, ám mégis hiányzott, amikor épp a táblagépek nélkül keltünk útra.

A médiafogyasztás mellett alapszintű interakcióra is teljesen megfelelnek a vizsgált modellek: ha nem kellett kisregényt írni, csupán rövid email-válaszokat vagy webes bejegyzéseket intéztünk, alig volt zavaró a virtuális billentyűzet használata. Azt viszont már nehezen képzeljük el, milyen lehet Alkotmányt írni iPad 2-n vagy Galaxy Tabon, a hiba nélküli érintőképernyős gépelés azért folyamatos koncentrációt igényel.

Notebookon vagy PC-n sokat számít, hogy még a kevésbé profi pötyögők is érzik a billentyűk fizikai határait, a lenyomás pedig valódi mozgással és kattanással jár. Bár tableten is adottak a kvázi-megoldások (érintés-hang, vagy az apró vibrálással jelző "haptic feedback"), egy idő után már frusztráló lesz a gépelés.

Ennek ellenére út közben a lehető legkényelmesebben megoldhattuk, hogy előkapjuk a tabletet, csatlakozzunk a mobilhálózathoz, letöltsük a leveleket, majd pár sorban válaszoljunk, miközben a nagy képernyőn jól átláthattunk mindent, nem egy 3-4 hüvelykes telefon-kijelzőt kellett silabizálni. Hasonló előnyei voltak a nagyképernyős térképhasználatnak, vagy akár a prezentációk "hirtelen előkapott" végigpörgetésének is: ezekre a telefon gyakran kicsinek, a notebook pedig túl körülményesnek és nehézkesnek bizonyul.

A következő fejezetben a kommunikáció alternatív formáival, a frontoldali kamera előnyeivel foglalkozunk, és egy kicsit elmerülünk a két táblagépet meghajtó hardverek részleteiben is.