Nemrég egy kínai okostelefon még egyet jelentett a megfizethető, de mégis legalsó szinttel. Idén néhány gyártó már a vállalható középkategóriáig kapaszkodott, de a Huawei Ascend P1 az első olyan kínai csúcskészülék, amelyet sehol sem kell rejtegetni.
A Huawei Ascend P1 nem olyan okostelefon, amilyet megszokhattunk az elmúlt néhány év kínai terméséből. A legtöbben erről a vonalról talán a
ZTE Blade-et ismerhetik, amely leginkább olcsóságával, az Android belépő szintre juttatásával könyvelhetett el nagyobb sikert. Az azóta megjelent
középkategóriás kínai mobilok is főleg ár-érték arányukkal tudták megszólítani a vevőket, a Huawei csúcskészüléke viszont már tényleg olyanra sikerült, hogy szinte az összes, a kínai termékekhez kötődő előítéletünket sutba dobhatjuk.
Igazi elegancia ■ A kínai műszaki eszközökkel szembeni kifogások között gyakran felemlegetik, hogy már a külsejükről lerí, honnan származnak: a csiricsáré tálalás nagyon messze áll a felénk elfogadottól, ahol a modern csúcsmodelleket elegáns visszafogottsággal kapcsoljuk össze. Szerencsére a P1 már ezen a téren is jól teljesít: a mindenhol fekete borítás, és a hátul kissé hajlított dizájn több mint vállalható, egyedül az egyébként minőséginek tűnő műanyag borítás ujjnyomgyűjtő mivolta lehet furcsa.
A készülék kifejezetten vékony, bár a 7,7 millimétert épp középtájt éri el. Ennek ellenére az ügyes formatervezés miatt az alsó, némelyest kikanyarodó szakasz és a kamera kidudorodó kis egysége sem töri meg az összképet. A 110 grammos tömeg is kifejezetten jónak számít a nagyobb kijelzős okostelefonok között, ezért az eszköz kézbe véve kényelmes és elegáns érzetet kelt.
Ahogy egyre több felsőkategóriás készülék esetében, a P1-nél is az unibody megközelítést választották a tervezők: a készülék hátlapja fix, így az akku alapesetben nem cerélhető, és a SIM és microSD kártyát is oldalról, külön bepattintós aljzatokkal kezelhetjük. Ez viszont garantálja, hogy a készülékház "egyben van", nem recseg, nem állnak el az illesztések.
Fizikai kezelőgombokból kevés akad: bal oldalon a kétállású hangerőgombot, jobbra pedig a bekapcsoló gombot találjuk. A felső szakaszon kapott még helyet az audio jack, a micro USB kapu és a SIM slot ajtaja, jobbra pedig a microSD csatlakozót lezáró, kipattintós ajtó simul bele a házba. A hátlapból a 8 megapixeles fényképezőgép emelkedik ki egy dupla LED-vaku társaságában.
Közepes tepsi szép képpel ■ Az Ascend P1 kijelzője 4,3 hüvelykes, a Super-AMOLED panel 540×960 képpontot jelenít meg. Ezáltal a képpontsűrűség kifejezetten jónak mondható, 226 ppi, amely meglepően jó színgazdagsággal és fényerővel párosul. A Gorilla Glass által védett kijelző fölött egy multifunkciós értesítő LED található, amely színekkel jelzi például a töltés állapotát, az elmulasztott hívásokra és az új szöveges üzenetek érkeztére pedig villogással igyekszik felhívni a figyelmet. A megjelenítő alatt három érintős gombot találunk, a
menü, home és
vissza funkciók működés közben enyhe háttérfényt is kapnak.
A jó kijelző alatt megbízható hardveres motor duruzsol. A mobilpiacon kissé visszaszoruló Texas Instruments kétmagos, OMAP 4460-as rendszerchipje 1,5 gigahertzes, mellette PowerVR SGX540 grafikus vezérlő és 1 gigabájtnyi memória dolgozik. A belső háttértár mérete kissé elmarad a csúcstelefonokban általánosan alkalmazott 8 (vagy akár 16) gigabájttól, bár a felkínált 4 GB-ot bármikor bővíthetjük külső memóriakártyával.
Kommunikációs szinten 21 Mbit/s HSPA, Wi-Fi 802.11 b/g/n, Bluetooth 3.0 és GPS fért a házba, az NFC chip viszont egyelőre kimaradt. A hardver és a kijelző energiaéhségét viszont kissé alulbecsülhették a tervezők, mivel mindössze 1670 mAh kapacitású akkut sikerült bepréselni a vékony házba. Igaz, ezzel is a versenytársak csúcstelefonjainak egy-másfél napos üzemidejét hozza a P1, de meggondolandó, hogy a kizárólagosan a kínai piacon megtalálható P1 XL nevű nagytestvérbe már egy 2600 mAh akku is elfért.
A kevesebb több ■ Már az idei Ascend sorozat más tagjainál is megfigyelhető volt, hogy a Huawei valamelyest mérsékelte az Android sajátságosan átalakított kezelőfelületének csicsásságát, a színek túlburjánzását. Ezáltal egy vállalható, akár üzleti szinten is bátran mutogatható felület kerekedett ki a fejlesztések végére, amely ugyan kissé elmarad a HTC Sense vagy a Samsung TouchWiz mindent átható multifunkciós megközelítésétől, de több esetben itt is felfelé húzza az alap Android egyébként sem rossz tetszési indexét.
A kezdőképernyőn alapból a hagyományos feloldás mellett három előre beállított funkció közül is közvetlenül választhatunk, a hét különálló kijelzőre pedig sokrétűen oszthatjuk szét az alkalmazások ikonjait és a widgeteket. A kijelzők vagy az alkalmazáslista menüjének lapjai közötti váltáskor egy látványos, mégsem tolakodó 3D-effekt villan be, és a sajátra alakított ikonok is egész tetszetősre sikerültek. Az alap Android appok mellett a Huawei többek között jegyzettömböt, fájlkezelőt, saját diktafont és számológépet, biztonsági mentéseket készítő alkalmazást is előre telepített, valamint teljes verziós Polaris Office várja a dokumentumokat út közben is szerkesztgető üzletembereket.
Érdekes módon az Ascend P1-et jelen pillanatban egyik hazai mobilszolgáltató kínálatában sem lehet megtalálni, a készüléket viszonteladók és áruházláncok polcain érdemes keresgélni. Itt körülbelül 123-125 ezer forinttól lehet hazavinni a kártyafüggetlen modelleket, ami viszont ár-érték arányát tekintve kifejezetten jónak tűnik.