A kínai Huawei az olcsó, sőt, a még annál is olcsóbb készülékekkel szerzett magának hírnevet, és nincs olyan teszt, ami nem ennek megállapításával kezdődne. Most sem tudunk kivételt tenni, mivel a Huawei  igyekszik a felsőbb kategóriákban is megvetni a lábát (lásd P1), de az a hódítás még várat magára, bár az óriás kijelzős Mate-re már nagyon kíváncsiak lennénk. De annak megjelenése még odébb van, így marad az a készülékhármas, amivel a gyártó felfrissítette a belépő- és középkategóriát: ennek legerősebb és legdrágább tagja a G510.

Műanyag és üveg ■ A mobilról nehezen lenne elmondható, hogy dizájnbravúrt követtek el a tervezők, ettől függetlenül egy teljesen átlagos, a sorból nem kilógó készülékházzal rendelkezik. Az utóbbi időben megszokhattuk, hogy a ki- bekapcsoló gomb a telefonok jobboldalán van, amit így hüvelykujjal könnyen elérünk. Nos, a Huawei úgy gondolta, hogy csak ne kényelmesedjünk el, legyünk nyitottak az újra, így ez a gomb éppen az ellenkező oldalra került, ami a balkezeseknek maga lesz a Kánaán, a többiek meg rövid gyakorlás után hozzászoknak.
 

A microUSB csatlakozó is kissé rendhagyó helyre, a baloldalon található power gomb és a hangerőállító alá került, így a telefon alján mindössze a mikrofon található. Felül a jack portot vehetjük igénybe, és ezzel ki is merítettük az oldalakon elhelyezett csatlakozók körét. Míg az előlap komor feketével fogadott bennünket, addig a hátlap kifejezetten elegáns a recézett kialakításával és enyhe íveltségével, ami a fogást is stabillá teszi.

A hátlap nem egy vékony lapként válik le a házról, mivel azt egészen előre nyúlik, és körbeöleli a készülék széleit. A hátlapot levéve férhetünk hozzá a microSD nyílásához, itt cserélhetünk SIM-et (normál méretű), és vehetjük ki az 1700 mAh-s akkumulátort. A G510 általános anyagminőségére nem lehet panasz, egyben is van a készülék, bár meglepően nehéz (150 gramm), ami a méretekhez viszonyítva furcsa kissé.
 

Kevés memória, ígéretes kijelző ■ Haladjunk tovább a hardverrel, mert az mindig nagy kérdés, hogy mit kapunk egy 60 ezer forintos telefonért cserébe. A G510 képességei papíron jól mutatnak, mivel a duplamagos, Cortex-A9-es processzor, az Adreno 203-as grafikus gyorsító kettőse nem kirobbanó, de azért korrekt sebességgel képes mozgatni egy androidos mobilt. A belső memória 4 GB (ebből nem egészen 2,5 gigabájt áll a rendelkezésünkre), amiben viszont hiányt szenved a telefon, az a RAM, mivel ebből 512 MB igencsak karcsú.

Ez a működés közben tökéletesen érezhető is volt, mivel amikor egy kicsit is jobban hajtottuk volna a készüléket, máris jöttel az akadások. Sőt, egy idő után olyan alapfeladatok, mint az SMS, vagy mail kezelés során is megtorpanásokkal szembesültem, és nincs annál idegesítőbb, amikor egy e-mail megnyitására hosszú másodperceket kell várni.

A kijelző úgy, ahogy menti a menthetőt, hiszen a Huawei ezen a területen többet adott a szokásosnál. A méretes, 4,5 colos, 854 × 480 képpont felbontású panel egy IPS (in-plane switching) kijelző, aminek az az előnye a hagyományos LCD megjelenítőkhöz képest (miközben ez is marad egy LCD), hogy jobb betekintési szöget, nagyobb színhűséget, illetve gyorsabb válaszidőt biztosít. Mindezt hozza is a G510 kijelzője és bár a színek lehettek volna élénkebbek, összességében jó volt ránézni az általa mutatott képre. 

Tele érzelemmel ■ Mivel Androidról beszélünk, megkapunk minden fontos hálózati funkciót, van WiFi, Bluetooth, HSDPA (7,2 Mbps) és HSUPA (5,76 Mbps), GPS vevő, létrehozhatunk a telefonnal internetes hotspotot, van FM rádió, illetve a felszereltséghez tartozik még, hogy az említett, nem olyan bőven szabott háttértárat max. 32 gigabájtos microSD-vel bővíthetjük. A fényképezésért egy 5 megapixeles, autofókuszos, villanóval ellátott kamera felel, ami exponálási idejében ugyanolyan lomha, mint maga a telefon, az általa készített képek pedig arra jók, hogy ha nagyon nincs más, akkor ezzel örökítsük meg, amit szeretnénk.
 

Ahogy eddig is volt szó róla, a G510 az Android 4.1-es verziójával (Jelly Bean) érkezik, ami miatt a felület szerencsére szépen, akadás mentesen fut, ahogy a Huawei saját kezelőfelülete, az Emotion UI is jól teljesít. A kínaiak alaposan átdolgozták a rendszert, olyannyira, hogy rutinos tesztelőként időnként magam is megálltam, hogy akkor most ez hogy is van? Az új ikonok, widgetek, témák, átvezető animációk szépek, változatosak, de ami a legmeglepőbb, hogy az alkalmazásoknak otthont adó úgynevezett „drawer” a megszokott formájában megszűnt létezni. Ez azt jelenti, hogy az appok listájához nem kell plusz egy gombot megnyomni, mert azok az indítóképernyőkkel egy szinten helyezkednek el, így jobbra lapozva őket egyszer csak ott sorakoznak, és ide kerülnek azon appok ikonjai is, amelyeket a használat során telepítünk. 
 

Bár biztos akad olyan, akinek ez furcsa lesz, de mivel itt szabadon készíthetünk mappákat, az alkalmazások rendben tartása sokkal könnyebb feladat lesz. Ha pedig a képernyők felülnézeti képét hívjuk elő, akkor a navigáció is egészen könnyű az oldalak között. Az Emotion UI tervezésekor kiemelt figyelmet fordítottak az értesítési felületre, ahol töménytelen mennyiségű beállítási lehetőséget bepakolhatunk, és azok sorrendjét, elhelyezkedését is szabadon változtathatjuk. A nyitófelületen az alsó csíkban fixen ott tarthatók a leggyakrabban használt appok ikonjai, de sok segítséget nyújtanak az egyedi, kontaktok gyors hívását, a zenéinket lejátszó, vagy éppen az időjárást mutató widgetek is.
 

Talán az egyik leghasznosabb plusz az Emotion részéről, az a testre szabható profilok funkció, ami a jelenlegi okostelefon korszak előtt állandó tartozéka volt a készülékeknek, de mostanában a gyártók ezzel külön nem foglalkoznak. A Huawei azt szeretné, hogy ne kelljen turkálnunk a Play Store-ban a megfelelő app után, így az egyik kijelzőképen is látható, tárcsás dizájnnal ellátott alkalmazással úgy állítjuk be a telefon jellemzőit, ahogy éppen nekünk kényelmes (pl. normál, éjszakai, tárgyalás, utcai, stb.)

Összegzés ■ Amit a G510 megnyer az Emotion felülettel, azt sajnos el is veszti az alul méretezett RAM-al, hiszen ez utóbbi miatt nem tud olyan teljesítményt nyújtani, ami miatt tiszta szívvel ajánlhatnánk a mobilt. Az ár persze nagy úr, így az vitathatatlan, hogy az 55-60 ezer forintos kártyafüggetlen árhoz képest egész jó ajánlatról van szó, a mérleget pedig a „vegyük meg” oldal felé billenti az IPS kijelző, ami ebben a kategóriában gáláns dolognak tűnik.
 

Így a teszt végén is csak a közepes jelzőt tudom ismételgetni, mert az egész telefonból ez árad, még akkor is, ha az Emotion javít az összképen és – ha már osztályzatok – akkor inkább a jó felé tolja az egyenletet. A szolgáltatók közül egyedül a Vodafone ajánlatában találtuk meg a G510-et, ami a jövőben biztos változni fog, így arra buzdítjuk az olvasókat, hogy vadásszanak az akciókra, mert ha annak keretében, olcsóbban tudják megszerezni a Huawei G510-at, akkor jó vétel csinálnak.