A munkagép szóra a számítástechnikától távolabb állók valamilyen poros, kopott traktort vagy markolót vizionálhatnak, notebookoknál azonban ugyanez a kifejezés egyszerre jelent erős hardvert, strapabíró kiképzést és elegáns külsőt. Mostani tesztalanyunk eszerint viszont vérbeli munkagép.
Kétféle típusa van a notebookkal dolgozóknak. Az egyik minél vékonyabb és stílusosabb laptoppal járja a megbeszéléseket és az üzleti utakat, régebben ThinkPaddel, manapság valamilyen ultrabookkal igyekszik jó benyomást tenni a partnerek előtt. A másik kategória hatalmas erőgépeket hurcol, amelyek stílusukban kissé kilógnak a tárgyaló asztaláról és a repülőn is nehezen férnek el, ám akár órák hosszat is képes a legbonyolultabb feladatokat elvégezni, miközben cirkuszi elefántok ugrálnak rajtuk. A Latitude E6520 igyekszik összefésülni ezt a két világot: alapvetően strapabíró erőgép, amelyet azonban kifejezetten jó stílusérzékkel raktak össze a Dell mérnökei.
Nyers erő fémvázban ■ A Core-i5 és i7 processzorokkal rendelhető családból nálunk egy i7-es, 3,2 gigahertzen ketyegő példány járt. Érdekes módon a gépben mindössze 1 gigabájtnyi memória küszködött, de ez csak a tesztösszeállítás furcsasága, hiszen a típus 8 gigabájtig bővíthető DDR3 modulokkal. Az első merevlemezt (jelen esetben egy 750 gigabájtos, 7200rpm modellt) szintén kiegészíthetjük egy társsal, ehhez viszonylag könnyen hozzáférhető bővítőhely áll rendelkezésünkre.
A 15,6 hüvelykes kijelző a tesztgépen a lehető legjobb képet produkáló opció, a tükrödődésmentes, 1920x1080 felbontású, LED-háttérvilágítású panel volt - olcsóbb kiépítésekben rendelhetünk kisebb felbontású változatokat is, és létezik kétujjas érintésre alkalmas lehetőség is, ez azonban csak 1366x768 képpontot jelenít meg. A tesztelt kijelző mindenesetre kifejezetten jó fényerővel, az átlagosnál jobb kontrasztaránnyal, és szinte a 180 fokot megközelítő betekintési szögekkel kényeztetett el, a széle felől kukucskálva is megmaradt a szemből tapasztalható színmélység. A kijelzőt alapesetben Intel HD 3000 vezérlő hajtja meg, amely "grafikaérzékeny" feladatok esetén átadja az irányítást egy Nvidia NVS 4200M kártyának.
Nagy házon sok az ablak ■ A gépház fajsúlyos, mi tagadás - a nagy kijelző és a borítás alá összegyúrt izomzat miatt alapból két és fél kilós a jószág, ám a tesztgép 6 cellás, 60 wattórás akkumulátorával már 3 kiló környékére hízott. A legnagyobb, 12 cellás akku és az e-modulba építhető kiegészítő áramforrás használatával valószínűleg még fárasztóbb lehet térden tartani.
Aki ilyen izomgépet választ, annak nem számítanak a centik sem, épp ezért az E6520 sem épp karcsú darab. Ennek ellenére a fémcsíkkal körbehúzott ház (mely alatt magnézium, felül pedig szálcsiszolt, anodizált alumínium borítást találunk) kialakítása mégsem sugallja azt az érzést, hogy már a gép felemeléséhez be kell melegítenünk. A ház egyébként belső megerősítésekkel készül fel arra is, ha véletlenül valaki a tárgyaló asztalán táncolva rálépne a gépre, az erős anyagok mellett belső merevítések is megóvhatják a "belsőségeket" a károsodástól.
A nagyság előnye viszont, hogy kényelmesen elférnek a csatlakozók és perifériák. A gép szélein a hálózati adapter csatlakozóján kívül négy USB 2.0 kaput, valamint egy kombinált USB-eSATA portot, egy kombinált fejhallgató-mikrofon jacket, SD kártyaolvasót, széles SmartCard nyílást, VGA és HDMI portot fedezhetünk fel. A gépházba belefért egy teljes, tálcás optikai meghajtó, valamint egy bővítőfiók is, aminek helyére például másodlagos akkut vagy USB 3.0 csatlakozókat helyezhetünk el. Mivel üzleti modellről van szó, a gépház alján megtaláljuk a dokkoló csatlakozóját is.
A méret lehetővé teszi, hogy a hagyományos kiépítésű laptopbillentyűzet mellé elférjen a numerikus billentyűszakasz, az érintőpadot kiegészítendő pedig a ThinkPadekről megismert pöcökegeret is találunk saját gombokkal. A csuklótámasz rész viszonylag nagy és kényelmes, bár a gépház óvatos melegedése hosszabb távú használat esetén kissé kényelmetlen lehet.
Munkára fel ■ Használat közben kifejezetten kényelmes érzetet ad az E6520 (már ha nem kell öt percenként cipelnünk valahová). A masszív felépítés miatt ezt aztán csépelhetjük naphosszat, ráadásul a jól eltalált billentyűzet a hosszú pötyögés után sem okoz heveny ínhüvelygyulladást.
Az erős hardver gyakorlatilag zökkenőmentes működést biztosít, bár a tesztgép 1 gigabájtos konfigurációja miatt néha a RAM tűnt kevésnek - egy ilyen típusú gépet viszont valószínűleg senki nem fog mindössze ilyen kevés memóriával rendelni, szóval ezen túl is léphetünk. A használat közbeni melegedéssel sincs gond jó hosszú ideig, az ügyesen elhelyezett hűtőnyílások bekapcsolás után még sokáig képesek nagyobb ventillátor-fordulatszám (és az ezzel járó hanghatások) nélkül is elvezetni a hőt.
Az akku élettartama úgy sem volt rossznak nevezhető, hogy mi a második legkisebb áramforrással teszteltük a notebookot: az ExpressCharge funkcióval alig több mint egy óra alatt teljesen feltöltődő, 6 cellás egység általános használat mellett 3 és fél óráig tartotta életben az E6520-at.
A Dell szoftveresen olyan szinten nem turbózta fel az E6520-at, mint
a nemrég bemutatott Vostro 3460-at, de azért természetesen a saját logós System Center, egy meghajókat és segédprogramokat automatikusan frissítő alkalmazás, valamint a vezeték nélküli hálózati kapcsolatokat kezelő segédek beépültek a rendszerbe.
A család belépő szintű tagjáért mostanában 345 ezer forint környéki összeget kérnek el a hazai viszonteladók, ha viszont a legizmosabb hardverrel és a legnagyobb felszereltséggel rendelkező változatot vinnénk haza, akár 440 ezer forintot is fel kell áldoznunk a céges büdzséből.