Amikor az első, Android operációs rendszerrel felszerelt okostelefonok elkezdtek feltűnni a boltok polcain, az az általános felhasználói vélemény alakult ki, hogy ilyesmi csak a vastag pénztárcájúaknak jár; az Android csak megfizethetetlen kategóriájú csúcskészülékeken fut, ezért bármilyen vonzó is, egyelőre nem lesz ilyen telefon az átlagember zsebében. A ZTE Blade, bár még küszködik pár kisebb problémával, mindenképpen kiváló ellenérv lehet.

Mint a nagyok ■ A kínai gyártmányú készülék apró dobozban érkezik, amit kibontva egyáltalán nem az ár ismeretében várt "gagyi" látvány tárul elénk. A készülék matt műanyag háza természetesen nem ér fel a szálcsiszolt fémburkolatú csúcskészülékekkel, mégis igényesen néz ki, és az ujjlenyomatokat sem gyűjti, mint pár fényes borítású ellenfele. Talán csak az oldalsó, kissé elütő fém(színű) csík furcsa, azt pedig végképp nem értettük, hogy az eddig vizsgált összes androidos készülék közül miért csak a Blade-nél kellett felcserélni az alsó nyomógombokat. Itt ugyanis a "menü" került balról középre, helyet cserélve a "home" gombbal - az Androidhoz szokott felhasználó még hetekkel később is képes a rosszat megnyomni, pusztán megszokásból.




Viszont ha bekapcsoljuk a készüléket, kezdődhet a döbbenet: a hiperolcsó árkategória ellenére a 3,5 hüvelykes, kapacitív képernyő 480×800 képpontos WVGA felbontással hódít. Összehasonlításként a jóval drágább Samsung Galaxy 3 is csak 240×400-as kijelzővel rendelkezik. Igaz, a Blade esetében csupán 256 ezer szín megjelenítésére képes a TFT, de ez a hátrány a legtöbb esetben eltörpül amellett, hogy a nagy felbontás miatt használhatóbbak az alkalmazások, élesebbek a megjelenő betűk és képek.

A kijelző egyébként az érintésre is szépen reagál, a virtuális billentyűzet ezen a felbontáson félregépelés nélkül használható, csupán a multitouch nagyítás-kicsinyítés során lehet néha megérezni a lassulást, ami szintén a közepes processzorhoz köthető.

Középkategóriás belsőség ■ A készülék belsejében egy 600 MHz-es Qualcomm QCT MSM7227-1 processzor dolgozik. Ez természetesen gyengébb, mint a mostanában "menő", 1 GHz környékén ketyegő mobil lapkák teljesítménye, ám ugyanilyen processzorokkal szerelnek közép-, sőt egyes felső-közép kategóriás készülékeket is, például a Sony Ericsson X10 Minit. Az itthon forgalomban lévő Blade-ekben 256 MB RAM és 150 MB ROM teljesít szolgálatot, a készülékek tárhelyét pedig szabványos microSD kártyával bővíthetjük, amiből a csomagban találunk is egy 2 gigabájtosat.




Ez a belső motor alapvetően jól ki tudja szolgálni az Android igényeit, bár néha meglátszik a küszködés - például a telefon elfordítása után, amikor kissé lassan változik a kijelző orientációja. A mindennapos feladatok, tehát a telefonálás, e-mailek szinkronizálása és olvasása, vagy a webböngészés során azonban nem igazán lehet érezni a különbséget.

Droid a Pengén ■ A Blade magyar forgalomba kerülésekor a 2.1-es Android változatot futtatja, ám dícséretes, hogy 2011 legelejére már ígérik a 2.2 frissítést is, amely a hardver kihasználását tekintve még talán jól is fog esni a készüléknek. Természetesen itt nem érdemes a nagyobb gyártókéhoz hasonló extra felületeket várni, nincs a HTC Sense vagy a Samsung TouchWiz, csak az Android saját képernyője és alkalmazásai. Ennek ellenére pillanatok alatt személyre szabható a rendszer, és a Market kínálatában egyre több olyan, akár ingyenes alkalmazás is található, amellyel extra funkciókkal ruházhatjuk fel az eredeti felületet.

Az alapértelmezésben felinstallált alkalmazások mellett a Docs To Go irodai alkalmazást kapjuk, ami Office és PDF fájlok megnyitására használható, előbbieket szerkeszthetjük is a telefonon. A RoadSync a céges levelezőrendszerek felhasználóinak jelenthet könnyebbséget, segítségével az Exchange alapú levelezést szinkronizálhatjuk.



Adatok, képek, elektronok ■ A Blade kommunikációs lehetőségei olvastán ismét virtuális kalapemelés jár: a 900, 1800 és 1900 MHz-es GSM mellett 7,2 MBps HSPA modult használhatunk a 3G-s internetezésre. (A 5,76 MBps feltöltési sebesség is rendben van). Természetesen Wi-Fi is használható, a 802.11b/g modul mellett pedig Bluetooth 2.0 és (micro)USB 2.0 is rendelkezésre áll. A navigációt aGPS modul segíti, amihez az alap androidos alkalmazásokat használhatjuk, de könnyen és gyorsan letölthetünk valamilyen izmosabb navi-szoftvert is, amivel jól és gyorsan kommunikál a készülék.

A kamera esetében sajnos nem ennyire jó a helyzet: a 3,2 megapixeles, autofókuszos egység mellett nincs semmilyen segédfény, és bár a képek csupán rossz fényviszonyok mellett válnak igazán zajossá, az általános minőség is mosottas és színszegény.




A Blade mellé egyébként érdemes eltenni a töltőjét, vagy legalább az USB kábelt, amivel notebookról is tölthető a készülék. A 1250 mAh kapacitású akku ugyanis sajnos kissé gyenge az Android és a kijelző igényeinek. Átlagos használat (csak alkalomszerű Wi-Fi, kikapcsolt GPS) mellett is másfél nap volt a csúcs, de az intenzívebb internetezés és "kütyüzés" a telefon akár fél nap után is töltőért kiált.


Volkstelefon ■ A fentiekben tehát kapott jót és kevésbé jót is a ZTE Blade, ám az értékelést feltétlenül az árcédula ismeretében kell értelmezni. A készülék jelenleg a T-Mobile kínálatában kapható: listaáron csupán 39 ezer forint, de egyes előfizetési konstrukciókban már ingyen is elvihető. Ezen az áron pedig egyértelmű, hogy a Blade bizony az a "próféta" lehet, ami az Android és általában az okostelefon fogalmát és gyakorlatát eljuttathatja egy jóval nagyobb fogyasztói réteghez. Immár az átlagfelhasználónak is lehet "olyan telefonja, mint az iPhone".

A T-Mobile-hoz érkezett első szállítmányt gyakorlatilag egy hónapon belül elkapkodták, ám a gyártó szerint folyamatos az utánpótlás, és tervben van a készülék megjelenése más szolgáltatóknál is.