Az utóbbi években az okostelefon-gyártók nagy része év elejétől a következő év elejéig tervez, az igazi újdonságok általában a Las Vegasban, januárban rendezett CES-en, illetve a februári, barcelonai Mobile World Congressen mutatkoznak be. Ekkor kapnak valamilyen új fantázianevet az előző évi modellektől már valamilyen komolyabb tekintetben elütő újdonságok, innen számolhatók az aktuális trendek. Akadnak gyártók, akik meg is elégszenek ennyivel, de szerencsére páran év közben is tartják a tempót: a HTC stratégáinak is az a megközelítés tetszett meg, mely szerint az év eleji név mellé némi extra turbót téve lehet fenntartani a gyorsabb fejlődést.


Változatlan változó ■ A One X+ nevéből egyértelműen látszik, hogy nem kell az elődtől gyökeresen eltérő külsőt vagy forradalmian új technológiákat várni. Az One X-et még a Galaxy S III-mal küldte közös ringbe a HTC tavasszal, és a legtöbb szakmai vélemény szerint még a Samsung csúcskészülékére is rálicitált a tajvani erőgép. A Samsung időközben a Note sorozatot fejlesztette fel egy szinttel, a HTC viszont nem bont formát, inkább a One X meglévő formavilága mögé tömött még egy jó adag nitrót.

Külsőre gyakorlatilag teljesen a One X világát kapjuk vissza: a fekete és fehér színekben elérhető unibody ház mérete továbbra is 134,4×69,9×8,9 milliméter, és az anyaghasználat sem változott. A minőségi polikarbonát borítás tapintáősa kissé érdes, gumiszerű, amely kiváló használati érzetet ad, elhatárolódva a csillogó gagyizmustól, és még izzadós tenyérrel sem érezzük, hogy egy vehemensebb mozdulat után repül a telefon. A tömeg szinte csak műszeresen érezhetően nőtt 130-ról 135 grammra, amiért minden bizonnyal az izmosabb akku felelős.

Kizárólag a díszítő színek terén nyúltak a készülék külsejéhez, a hátlapi kamera szegélye és az előlap három érintőgombja itt már piros színű, óvatosan de stílusosan jelezve, hogy mégis egy újabb modellel van dolgunk.


Az egybeöntött ház kissé puritán, de ezáltal tiszteletet parancsoló is egyben. Felül a bekapcsoló gomb és az audio jack, egyik oldalon a micro USB csatlakozó, vele szemben a hangerőszabályzó foglal helyet. A frontoldalon a kijelző fölött egy apró, 1,6 megapixeles kamera, alul pedig a már említett három érintőgomb található, hátul pedig a felületből óvatosan dudorodik ki egy LED vakus, 8 megapixeles fényképező-lencse. A hangszóró legalul, apró lyukak mögött bújik meg, a hátlap jobb alsó oldalán pedig a dokkoló által használt érzékelők sorát látjuk. Ahogy az One X esetében, most is a felső szegélyhez közel találjuk a microSIM kártya behelyezésére szolgáló, kiemelhető kis modult – microSD bővítőkártya nyílást viszont sajnos most is hiába keresünk. A masszív borítás-érzet ismét megkövetelte az unibody megközelítést, tehát felhasználói, egyszerű akkucserére és egyéb berhelésekre most sincs lehetőség.


A 4,7 hüvelykes képátlójú kijelző 720×1280 képpontos felbontással rendelkezik, ez kifejezetten jó, 312 ppi képpontsűrűséget jelent: napfényben is kontrasztos és színgazdag, szinte kikezdhetetlen betekintési szöggel bíró megjelenítőt kapott a készülék. A Super LCD2 technológia egyébként változatlan maradt az elődhöz képest, csupán eggyel ellenállóbb Gorilla Glass 2 került rá.

Szintén megmaradt a hihetetlen hangerő mellett is torzításmentes hangminőséget kínáló Beats technológia (bár ehhez egy viszonylag átlagos fülhallgató jár, az audiofil felhasználók számára nem árt egy gyors csere, amely után igazán érezhetjük majd a Beats erejét). A 8 megapixeles kamera is szép, részletgazdag képeket készít, ráadásul a One X-hez hasonlóan itt is fotózhatunk videózás közben, vagy épp egytra-gyors sorozatfelvételek formájában.


Jót még jobban ■ Az igazi változások, mint jeleztük, a készülékház belsejében találhatók. A rendszerchip immár az Nvidia Tegra 3 AP37-es modellje, a négymagos egység 1,7 gigahertzen ketyeg. Ehhez egy ULP GeForce 2 grafikus vezérlő ereje járul hozzá, viszont érdekes módon a RAM továbbra is 1 gigabájt maradt. Tárhelyből viszont már több választásunk is lehet, a 32 gigabájtos változat mellett elérhetővé vált a 64 gigabájtos modell.

A belső erőforrások turbóját a benchmarkok is igazolják: a korábbi One X modellt (és ezáltal a Samsung Galaxy III-at) általában 20-25 százalékkal is lehagyja a One X+, bár néhány tesztprogram szerint még mindig nem tudja beérni a jelenlegi androidos királyt, az Asus Padfone 2-t. Egyes tesztekben olvashattunk érdekes élményekről, mely szerint a felturbózott HTC csúcstelefon még ilyen eredmények mellett is akadozott működés közben – ezt mi egyáltalán nem tapasztaltuk, ez valószínűleg leginkább a rendszerfrissítéseknek köszönhető, amelyekben egyensúlyoztak az optimalizáláson.

Az Android 4.1.1 fölé a Sense 4+ változata került, amely a HTC-től megszokott elegáns és stílusos kiegészítőkkel látja el az alap operációs rendszert. Az alkalmazások közötti váltást 3D-szerűen böngészhető lapokkal oldhatjuk meg, és több más grafikai, elrendezésbeli kényelmi funkciót is kapunk. Jól működő ötlet az energiatakarékos funkció, melyet kifejezetten könnyen, a fentről lehúzható alapmenüben kapcsolhatunk ki-be. A szoftveres és hardveres hangolásokat egyszerre végző kis segéd kímélő módra állítja a rendszerchipet, és használaton kívül automatikusan kikapcsolja az akkut zabáló funkciókat (többek között a GPS-t és a Wi-Fi-t).


Ez a funkció tökéletesen kiegészíti az One X 1800 mAh kapacitása helyett immár 2100 mAh-ra nőtt akku erejét. Ugyan elsőre ezt a telefont is szokásaink szerint állítottuk be, tehát letiltottuk a GPS-t, a Wi-Fi-t és az adatkapcsolatot, automatikusra állítottuk a kijelző fényerejét, és kis widgeteket helyeztünk el az egyik tálcán, hogy a kikapcsolt adatkapcsolati módokat igény esetén gyorsan újra bekapcsolhassuk (ezt a gyakorlatot egyébként melegen ajánljuk mindenkinek, aki a telefonok gyors merülésére panaszkodik). A One X+ tesztelése közben azonban azon ritka esetek egyike következett be, amikor ezeket az előzetes óvintézkedéseket egy idő után elhagytuk: egyrészt a beépített energiatakarékos vezérlés kiválóan tette a dolgát, és az akku is megbízhatóan pumpálta az üzemanyagot az egyébként eléggé energiaéhes hardverbe. Ezáltal az általánosnál egy fokkal intenzívebb használat mellett is kibírt a készülék egy feltöltéssel egy hétköznap reggeltől a másnap késő estig tartó, közel két napos időszakot.

Összességében a tapasztalataink szerint megérte az éven belüli frissítés: az androidos tábor a leginkább technológia-központú az okostelefonos felhasználók közül, így akinek tényleg a legizmosabb telefonok egyikére van szükség, már csak a 180 ezer forintos kártyafüggetlen ár jelenthet némi problémát...