Ha Guttenberg tudta volna, hogy milyen lavinát indít el a nyomtatás feltalálásával, bizonyára akkor is megalkotta volna nyomdáját, mert kutatni, fejleszteni egyszerűen muszáj. Az emberiség minden szempontból sokat profitált munkásságából, de a növekvő nyomdai és később irodai igényekkel az iparág környezeti terhelése is jelentőssé vált, ezzel pedig még ma sem sikerült egészen elbánnunk, a könyv- és újságnyomtatás adta terhelést tovább fokozta az irodai másolók elterjedése.

Ma technológiailag semmi nem állja útját a papírmentes iroda, pontosabban papírmentes iratkezelés bevezetésének – ez lenne az eszményi állapot –, mégsem sietünk vele túlságosan. Az álom megvalósulásáig még érdemes a hagyományos módszereken javítani, a digitális nyomtatás, másolás és dokumentumkezelés elterjedésével, az utóbbi húsz évben új esélyt kaptunk arra, hogy csökkentsük ökológiai lábnyomunk méretét. De miért is olyan terhes környezetünkre az irodai nyomtatás, és mivel enyhíthetünk a terheken?

Papír, energia, festék – csak a kezdet

Kezdhetnénk azzal, hogy a papírt – legtöbbször ugye erre nyomtatunk – jellemzően fából készítik, a fák pedig komoly szerepet játszanak a Föld szédioxid-háztartásának szabályozásában, no és az élővilág is erőteljesen épít rájuk, tehát nem használhatók fel korlátlanul. Szerencsére lehet pótolni őket, felelős gazdálkodással megvalósítható a fenntartható fakitermelés – ezzel sokat foglalkozik a Greenpeace és a Friends of the Earth szervezet is. Ha korrekt szállítótól szerezzük be a papírt, azzal önmagában nagy szívességet teszünk környezetünknek (és persze saját magunknak).

A másik, párhuzamosan járható (és járandó) út az újrafelhasználásé. A legtöbb kinyomtatott papírlap csak rövid ideig hordoz érdemi információt, haszontalanná válása után pedig visszagyűjthető és újrahasznosítható. A legtöbb mai printer kezeli az ilyen módon előállított nyersanyagokat is, a szelektív gyűjtés pedig egyre általánosabb, így érdemes ezen a módon is hozzájárulni a fenntarthatósághoz. (Persze víz-, energia- és vegyszerigénye miatt a papír újrafeldolgozása is nagy terhet ró az élővilágra, de újabb fák kivágása alól legalább mentesülünk.)

Aztán ott van az elektromos energia. Minden nyomtató árammal működik, amit gyakran fosszilis tüzelőanyagok elégetésével állítanak elő, ami növelve a légkör szén-dioxid tartalmát és az üvegház hatást. A tiszta energia aránya csak lassan növekszik, így nem véletlen, hogy az MPS/MDS (Managed Print Services/Managed Document Services) szolgáltatások felméréseiben nem csak a papírra, kellékanyag- és szervizköltségre, de az energiafogyasztásra is figyelmet fordítanak.

Kis volumennél a várakozási (standby) üzemmódban elfogyasztott és a nyomtató felfűtésére fordított energia a mérvadó, ezért az alacsony fogyasztású tintasugaras üzleti nyomtatók vagy a gyorsan bemelegedő égetőművek előnyt jelentenek. Ugyanakkor egy nagy terhelésű, szinte folyamatosan dolgozó folyosóvégi nyomtatószörnynél többet számít az üzem közbeni fogyasztás. De nem minden technológiával építhető ilyen készülék: itt a nagy lézer-, LED- és szilárdtintás printerek teljesítenek jobban.

Az sem mellékes, hogy mennyire gondosan menedzseljük irodai számítógépeinket és nyomtatóinkat. Pusztán az is óriási megtakarítást eredményezhet, ha a számítógépet és a nyomtatót kikapcsolva tartjuk munkaidőn kívül és jobban figyelünk az energiagazdálkodási beállításokra.

Nem elhanyagolható az az anyag sem, ami arra hivatott, hogy nyomot hagyjon a lapon. A toner (a lézernyomtatókban és másolókban használt száraz festékpor) hagyományosan szénből és vasoxidból készült, amit később polimerekkel kezdtek keverni, ezek pedig gyakran kőolajból származnak. Ma már választhatunk környezetkímélőbb módszerekkel készült és alacsony olvadáspontú kellékanyagokat is (a lézernyomtató energiafogyasztásának nagy részét az adja, hogy a festékanyagot rá kell olvasztania a papírra).

A legtöbb esetben a tonert egy komplex, hengert, burkolatot és fogaskerekeket is tartalmazó kazettában forgalmazzák, ami a festék elfogytával hulladékként jelentkezik (szerencsére újrahasznosíthatók vagy felújíthatók a kifogyott kazetták). A tintasugaras készülékek folyékony festékanyaga változó összetételű, de az irodai készülékek esetében mindig vízbázisú és kevésbé szennyező, no és megolvasztani sem kell. Más kérdés, hogy havi néhány ezer oldal fölött terhelhető tintasugaras készüléket nem forgalmaznak a gyártók, így nagyvállalati igények ezzel a technológiával kevéssé kielégíthetők.

Amorf szilícium a tervezett elavulás ellen

A gyártók és újrafeldolgozók által végzett kellékanyag-felújítás és -újrahasznosítás hozzájárul a környezetvédelemhez, de sajnos nem minden kerül be ebbe a körforgásba. A használt tonerkazetták jelentős része ma is a szeméttelepen végzi. Segíthetünk az arányokon azzal, ha igénybe vesszük a gyártók által felkínált visszagyűjtő- és újrahasznosító programokat, vagy esetleg megbízható kellékanyag-felújító partnertől szerezzük be az ellátmányt.

Még jobb megoldás lehet az olyan technológiák alkalmazása, melyek kevesebb szennyező anyagot juttatnak a környezetbe, illetve előállításuk kevésbé terhelő. A nyomtatási technológiák sokat fejlődtek akár csak az utóbbi tíz évben is, nem érdemes tehát régi beidegződéseinkre támaszkodni. A kilencvenes évektől terjedő tintasugaras technológia minősége és költségviszonyai nagyságrendileg javultak, ma (megfelelő készülékkel) kisirodai kategóriában sokszor jelenthetik a legoptimálisabb megoldást.

A Kyocera fetékkazettája (balra) és egy hagyományos cartridge: látványos a különbség

Megjelent a sziládtintás technológia, mely kukorica alapú, viasz-szerű kellékanyagához semmilyen csomagolást nem igényel. Sokat fejlődtek a lézer- és LED-nyomtatók is, sőt akad olyan konstrukció is, amely a ma oly sokat emlegetett tervezet elavulás szemébe nevet. A Kyocera amorf szilíciumból készült alkatrészei a szokványos 20-30 ezer oldal helyett akár 300 ezer nyomatig is képesek helytállni, a tartósra tervezett készülékekbe tényleg csak festékport kell tölteni, nincs szükség eldobható alkatrészekre, és ez csökkenti a készülékek a karbantartási igényét és a szállítási költséget is.

Többszörös érdek

Zöld IT, fenntarthatóság, felelősség a környezet iránt – mindezek szép, tartalmas kifejezések, melyekkel alapvetően mindannyian szimpatizálunk. Ugyanakkor számtalanszor bebizonyosodott már, hogy mindaddig nem választunk környezetkímélőbb megoldásokat, amíg azok nem kínálnak valamilyen más előnyt is.

Szerencsére a nyomtatás esetében rengeteg olyan tényező van, aminek megváltoztatásával környezetbarátabbá tehetjük irodánkat és egyúttal takarékosabban is üzemelhetünk, így van esély arra, hogy ezen a téren globális változások induljanak meg. Már 2012 óta megfigyelhető trend a nyomtatásban, hogy a gyártók elmozdulnak a takarékosabb és a zöldebb megoldások irányába. Másként fogalmazva: ha takarékoskodunk, azzal a legtöbb esetben a környezetünket is kíméljük, hiszen kevesebb papírt, festéket, energiát használunk.

A jól felfogott, megfelelő eszközöket és folyamatokat rendszeresítő takarékosság (MPS/MDS), az üzleti folyamatok újra átgondolása segíthet közelebb kerülni a papírmentes iroda eszményéhez.