Miután a kormány visszakozott a távközlési adókra vonatkozó újabb módosító javaslat (röviden: internetadó) eredeti ötletétől, a miniszterelnök az év végén Deutsch Tamás európai parlamenti képviselőt kérte fel, hogy vezényelje le az internetről szóló, utóbb InternetKon névre keresztelt nemzeti konzultációt. Ezzel a hivatalos agenda szerint azt mérnék fel, hogy milyen kérdések foglalkoztatják a magyar társadalmat a világháló működését és jövőjét illetően. A héten lőtték ki az InternetKon oldalát, amelyen keresztül a fontosnak ítélt témakörökben konkrét kérdéseket lehet javasolni – ezek közül néhányat állítólag a kormány is fel akar majd tenni a lakosságnak.

A honlap nem csak kérdez, de információval is ellátja a felhasználókat. Akinek problémát okoz, hogy megfogalmazza a világháló gazdaságfejlesztési szerepéről vagy a netsemlegességről szóló gondolatait, azt egyetlen kattintás választja el a menüből elérhető szócikkektől, például Kempelen Farkas munkásságának rövid összefoglalásától vagy az elektronikus levelezés fogalmának meghatározásától. A miniszterelnök szerint az internetadó tavalyi fiaskója amúgy is kommunikációs problémákra vezethető vissza: a nettel kapcsolatban zavar van a fejekben, és kialakult egy félelmeket előhívó vízió, amely kezelhetetlenné teszi a vitát.

A magyarok internete

A honlapon magával az InternetKonnal kapcsolatban sajnos nem lehet kérdéseket javasolni, pedig az még a konzultáció vezetőjének bemutatkozó videójából sem derül ki, hogy mi a kezdeményezés várható jelentősége, pontos menetrendje, sőt ha már itt tartunk: értelme. A félelmeket előhívó víziót innentől nem a durva piacbefolyásolás, az előfizetési-szolgáltatási díjak szükségszerű növekedése vagy a digitális szakadék mélyülése táplálja, mint tavaly novemberben. Azt a gyanút ugyanis a közmédia médiatámogatói szerepvállalása sem oszlatja el, hogy XXI. századi hagyományainknak megfelelően most sincs semmiféle elképzelésünk a körülöttünk formálódó információs társadalomról.

Az már senkit sem érdekel, hogy miért pont ebben az esetben kellene széleskörű társadalmi párbeszédet kezdeményezni, miért most és miért ilyen formában. Jól jönne viszont az úgynevezett vitaindító, ami akár a kormányzati jövőkép pontos megfogalmazása is lehetett volna – már ha az elektronikus ördöngösségek szétadóztatásáról szóló ötleteket nem tekintjük annak. Még az is lehet, hogy a napelemekre ráhúzott környezetvédelmi termékdíj ügyében nemsokára elindul a NapelemKon, amennyiben az is "a jövőről szól és rólunk, magyarokról."

A döntéshozók hozzállása ezekhez a kérdésekhez – így a perspektíva teljes hiánya is – szó szerint az élet minden területére hatással lesz, a feladat pedig sokkal mélyebb és összetettebb annál, hogy Twitter-felhasználói tapasztalatainkra építve elintézzük egy "beszéljük meg, milyen legyen a jövő magyar internete" szintű felbuzdulással. A fogadóirodáknak azért komoly segítséget jelent a kezdeményezés várható kifutását illetően, hogy rögtön a konzultáció tervének bejelentésekor felbukkant az extra profit kifejezés, illetve annak átirányítása a központi költségvetésbe. Új szócikk-javaslat az InternetKon netes szótárába: OMG.

Most tényleg kíváncsiak vagyunk

Maga a miniszterelnök különben adótechnikai módosításnak nevezte a tavalyi internetadó-javaslatot. Mint mondta, ez lényegében távközlési adó; ha pedig az, akkor ki kell terjeszteni a netre is, tekintve, hogy lényegében az is távközlés. Arról még tavasszal számoltunk be, az EU-tagországoknak 2020-ig kell valamennyi háztartásukban megteremteniük a szélessávú internet-hozzáférés lehetőségét – a magyar kormány azt vállalta, hogy ez nálunk 2018-ig megvalósul, ami Deutsch Tamás szerint "komoly előnyt jelenthet számunkra". Kár, hogy a döntéshozók bő három hónappal ezelőtt lengették meg a piac orra előtt a nyomasztó, éves szinten akár 100 milliárd forintos szektorális terhet jelentő adótervezet, és akkor az olyan feltételek megteremtéséről még nem is beszéltünk, mint az eszközök, az előfizetés vagy a felhasználói képességek.

Közben az internetről szóló nemzeti konzultáció vezetője digitális gazdaságról és kreatív iparról beszél, de a startup vállalkozásokat segítő adókedvezményeknek – amelyeket még a Startup Tavasz 2014 megnyitóján ígért be a kormány – nyoma sincs az idei költségvetésben, és a téma egyelőre nincs is napirenden. "Mit tegyünk azért, hogy a lehetséges legkedvezőbb környezetet biztosítsuk azoknak, akik itthon kívánnak az internetes gazdaságban vállalkozni, versenyezni, fejleszteni, újítani?" – teszi fel a kérdést ugyanekkor az InternetKon oldala. Tíz éve folyamatosan ezt magyarázzuk nektek – gondolhatják magukban néhányan.

Rendben, itt egy könnyebb: "mit és hogyan érdemes tennünk azért, hogy még többen, még többet (...) internetezzenek, érdekes és gazdag tartalom- és szolgáltatáskínálatban válogatva?" Természetesen a két legnagyobb kereskedelmi adó között huszonkettő az egyhez arányban kell szétosztani az állami kommunikációs költést. Hogy ennek mi köze a magyarok internetéhez? Nem baj, ha nem világos. Az InternetKon mindenkinek a véleményére kíváncsi, irányított kérdésekkel támogatva a konzultációt.

Iskolai tabletek és az első szakasz konkrét kérdései

Témaköröket amúgy már több szakmai szervezet, így az IVSZ is javasolt a konzultációhoz. Ilyen lehetett volna az alanyi jogon járó az internet-hozzáférés; a digitális képességek életkori sajátosságoknak megfelelő oktatása felnőttnek és gyereknek egyaránt; a hazai vállalkozások digitális felkészülésének elősegítése; illetve a digitális szolgáltató állam, vagyis a közszolgáltatások internetes elérhetősége és a közadatok akadálymentes hozzáférhetősége. Tulajdonképpen ezek is irányított kérdések, vagy inkább válaszok, de a szakmai véleményeket gyakran stilizálja a hozzáértésben gyökerező magabiztosság.

Az egészben az a mélységesen szomorú, hogy most nem azokról van szó, akik eddig sem voltak és ezután sem lesznek Deutsch Tamásra szorulva, hogy éljenek a digitális ökoszisztéma lehetőségeivel, és ezt gyerekeiknek is átadják vagy biztosítsák. A hivatalos píár egyszer a telefonját nyomogató idiótának állítja be azt, akit egyáltalán érdekel az online adatforgalom megadóztatása, máskor pedig még azokat is bevonná Magyarország netsemlegességgel kapcsolatos uniós álláspontjának kialakításába, akik egyáltalán nem használják az internetet. Ahogy a dolog kinéz, érdemben nem is fogják, erről pedig ők maguk tehetnek majd a legkevésbé.

Összehasonlításképpen: a román általános iskolások első hulláma a tervek szerint már idén márciusban, mindenféle társadalmi egyeztetés nélkül, alanyi jogon megkapja az EU-támogatásból vásárolt táblagépét, hogy oktatásukba alapértelmezett módon vonják be a digitális tankönyveket, nem beszélve az informatikai képzésről.

Persze a hamar munka ritkán jó: a hírek szerint az eddig elkészült, PC-re fejlesztett román digitális tankönyvek egyelőre nem olvashatók hibátlanul a tableteken. Mi nem sietünk ennyire, a kakaóbiztos óvodai számítógépek beszerzése után több mint tizenöt évvel már "komoly szakmai konferenciákon is megvitatjuk majd azt a végül 15-20 kérdésből álló kérdéssort, amely az első szakaszban beérkezett konkrét kérdések alapján lesz összeállítva, és amelyekre a konzultáció második szakaszában várják a válaszokat."